Gyakran mondják ránk, hogy túlérzékenyek vagyunk. Pedig sokszor nem erről van szó, hanem arról, hogy túl régóta cipelünk magunkban mindent.
„Túlreagálod.”
„Ezen most miért sírsz?”
„Ne vedd ennyire a szívedre.”
Sok nő hallja ezeket a mondatokat, és egy idő után el is hiszi: vele van a baj. Túl érzékeny, túl érzelmes, túl sok. Pedig a valóság gyakran egészen más. Nem túlérzékenységről van szó, hanem lelki túlterheltségről.
Amikor nem egy dolog fáj, hanem minden együtt
Nem egyetlen esemény miatt törik el bennünk valami.
Hanem mert:
túl sokáig nyeltünk le dolgokat,
túl sokáig alkalmazkodtunk,
túl sokáig voltunk „erősek”.
Ilyenkor egy apróság – egy megjegyzés, egy félresikerült nap, egy rossz hangnem – indítja el a könnyeket. De valójában nem az az egy dolog fáj, hanem minden, ami eddig nem kapott teret.
A lelki túlterheltség tipikus jelei
Sokszor nem vesszük észre, mi történik velünk, mert „működünk”. Dolgozunk, intézzük a dolgokat, helytállunk. Közben viszont megjelennek ezek a jelek:
gyakran elsírod magad látszólag jelentéktelen helyzetekben
ingerlékenyebb vagy, mint korábban
fáradt vagy akkor is, ha eleget alszol
nehéz döntéseket hozni, még apró dolgokban is
úgy érzed, senki nem kérdezi meg igazán, te hogy vagy
Ezek nem gyengeség jelei. Ezek jelzések.
Miért a nők érintettek gyakrabban?
Mert sok nő úgy nő fel, hogy:
figyel másokra maga előtt,
nem akar konfliktust,
„megoldja” a dolgokat csendben.
A társadalom gyakran jutalmazza ezt: te vagy a megbízható, az empatikus, az erős. Csak épp senki nem tanítja meg, hogyan védd meg közben magad.
Az érzékenység nem hiba, hanem információ
Az érzékenység azt jelzi, hogy kapcsolatban vagy magaddal. A probléma nem az, hogy érzel – hanem az, hogy nincs hol letenned azt, amit érzel.
Amikor nincs tér a feszültség levezetésére, az érzelmek utat törnek maguknak. Könnyekben, dühben, kimerültségben.
Mit tehetsz, amikor azt érzed: túl sok?
Nem kell azonnal mindent megoldani. Már ezek is számítanak:
kimondod magadnak: „Most túlterhelt vagyok”
nem mentegeted az érzéseidet
adsz magadnak pihenőt magyarázkodás nélkül
megengeded, hogy ne legyél mindig rendben
Ez nem önsajnálat. Ez öngondoskodás.
A lényeg
Nem vagy túlérzékeny.
Nem vagy gyenge.
Nem romlottál el.
Csak túl sokáig voltál erős ott, ahol már pihenésre lett volna szükséged.
És ha ezt most felismered, az már az első lépés vissza magadhoz.
A sorozat következő részében arról lesz szó, miért alkalmazkodunk túl sokat – és hogyan lehet bűntudat nélkül határokat húzni.
Nyitókép: Getty Images
