Frida Kahlo nem engedte, hogy betegsége vagy balesete korlátozza őt. „Láb. Minek, ha vannak szárnyaim, amikkel repülhetek?”- mondta egyszer, ekkor még nem is sejtette, hogy több millió nő példaképévé és a feminizmus szimbolikus alakjává válik majd.
Leonardo, Monet, Warhol, Banksy – négy különböző korszakban és egészen különböző stílusban alkotó művész, akik nevét ma is több millióan ismerik. Mégis mi a közös bennük? Az, hogy mind férfiak. Ha a művészettörténeti könyveket fellapozzuk, ritkán találkozhatunk női alkotók nevével. Pedig már a reneszánsz korban is akad néhány női festő, aki szembeszállt a kor normáival, és a művészi pálya mellett döntött, de munkásságuk nem nyűgözte le a 16.-17. század kritikusait. Ezzel szemben a 20. században már teljesen elfogadott volt nőként képzőművésznek állni, de a művészettörténet által felemelt és kimagaslónak tartott alkotásokat majdnem egytől egyig férfiak készítették. Mary Cassatt, Georgia O’Keeffe, Tamara de Lempicka, illetve Marina Abramovic is szembeszállt a férfiuralommal, de az ő sikereik is eltörpülnek egy mexikói festőnőé mellett: Frida Kahlo egyszerűen az ujjai köré csavarta az egész világot.
María Luisa Parra-Velasco, spanyol professzor a Harvard Egyetem online kurzusának oktatója. A „Frida Kahlo’s Mexico: Women, Arts, and Revolution” képzésén azt a feladatot adta a részvevőknek, hogy a környezetükben keressenek olyan dolgokat, amelyeket a mexikói festőnő arca díszít. A hallgatók rengeteg képet készítettek: körömlakk, bögre, Kahlo-tematikájú kávézó, graffiti, szappan, táska, zokni és még számos más tárgy is szerepelt a fotókon. Ezzel bizonyították, hogy a modern korra jellemző Frida-mánia továbbra sem csillapul. De vajon hányan ismerik azt a történetet, amely a vastag unibrow és a színes mexikói ruhák mögött rejtőzik?
Utolsó mentsvár: a festészet
Ma 114 éve jött világra az egyik legismertebb női képzőművész, aki élete tragikus eseményeit a művészet segítségével dolgozta fel. 1907. július 6-án látta meg a napvilágot Mexikóban, de igazi születési évének sokszor 1910-et jelölte meg a mexikói forradalom tiszteletére. Hatéves korában a gyermekbénulás súlyosan deformálta a lábát, ezért hosszú szoknyákat és férfi ruhákat kezdett hordani, illetve cipőjének jobb sarka magasabb volt, így próbálta meg elrejteni a testi hibáját. 18 éves korában egy közlekedési balesetben súlyos sérüléseket szenvedett, a műtétek nem bizonyultak eredményesnek és jobb lábát végül amputálni kellett.
Kahlo egész életében egészségügyi problémákkal küzdött, ezek következtében többször elvetélt. Apja arra ösztönözte, hogy betegsége ellenére se hagyja abba a sportolást, illetve irodalmat, művészetet és filozófiát tanított neki. A felépülés alatt Kahlo festeni kezdett: az ágya fölé tükröt erősítettek, aminek segítségével elkészíthette híres önarcképeit. „A festészet tette teljessé az életem” – mondta később.
A művészet mint identitás
Frida egyéni stílusa a realizmus és a szürrealizmus határán mozgott, sokat inspirálódott az európai művészetből, de képein mexikói származása is erősen megmutatkozott. „Azt hitték szürrealista vagyok, de nem voltam az. Nem álmokat, hanem a saját valóságomat festettem le.” – mondta. Műveinek nagyjából egyharmada önarckép volt, ezt azzal magyarázta, hogy sok időt töltött egyedül és saját magánál senkit sem ismert jobban. Festményein nem a hagyományos nőideált ábrázolta, inkább nyers és őszinte stílusban, saját tapasztalatai alapján festette meg az alakokat. Éppen ezért tudnak még ma is nők milliói azonosulni a műveivel. Témái között szerepelt az abortusz, a halál, a vetélés, a szülés és a szoptatás, amelyek nemcsak az ő korában, hanem még ma is tabunak számítanak.
A mexikói művésznő attól sem riadt vissza, hogy szembeforduljon a 20. század társadalmi normáival: nem szégyellte erős szemöldökét és bajszát sem, sőt a műveiben kihangsúlyozta ezeket a vonásokat. Megcáfolta a nemi sztereotípiákat: dohányzott, szerette a tequilát, és a családi portrén nem volt hajlandó női ruhát viselni. Emellett nyíltan biszexuális volt: annak ellenére, hogy 1929-ben összeházasodott Diego Rivera festőművésszel, több futó kapcsolata is volt férfiakkal, illetve nőkkel egyaránt.
Öröksége
Frida Kahlo vitathatatlanul minden idők leghíresebb női művészévé vált, de saját korában nem alkotásaival, hanem lenyűgöző személyiségével és egyedi megjelenésével hívta fel magára a figyelmet. És másokat is arra ösztönzött, ne féljenek megmutatta igazi énjüket, még akkor se, ha ezzel kilógnak a sorból. „Korábban azt hittem, hogy én vagyok a legfurcsább ember a világon. Aztán rájöttem, hogy olyan sok ember van a világon, biztosan van valaki, aki ugyanolyan furcsának és kívülállónak érzi magát, mint én. Remélem, ha ezt olvasod, tudod, hogy itt vagyok, és ugyanolyan furcsa vagyok, mint te.” Az biztos, hogy Frida szerette feszegetni a határokat, mind a művészetében, mind a magánéletében. Halála előtt már híres művészként tartották számon, de ez a népszerűség össze sem hasonlítható a mai Frida-mániával. Ebben persze nagy szerepet játszott a feminista, illetve az LGBTQ+ mozgalmak előretörése is – amelyeknek még most, 2020-ban is Frida az egyik szimbolikus alakja.
Nyitókép: @fridakahlo.fan/Instagram
