Izgalmas és lebilincselő olvasmányok, nőktől, de nemcsak nőknek.
Olvasott embernek párja nincsen – tartja a mondás. És valóban egy jó könyv sokkal több, mint egy kikapcsolódás, hiszen elgondolkodtat, új helyekre visz és sok esetben számos kérdést is felvet. Egészen kicsi gyerekkorom óta falom a könyveket, ezt láttam otthon, nem is volt kérdés, hogy nem maradhatok ki a sorból. Sokáig mindenevő voltam, az is gyakran előfordult, hogy annyira tudományos volt számomra egy könyv, hogy nem is igazán értettem, de akkor sem adtam fel, úgy éreztem, kell, hogy legyen legalább egy mondat, ami miatt nem véletlen, hogy a kezembe került.
Olvasni kell, olvasni jó!
Egyetlen egy kivétel volt: az általános iskolai kötelező olvasmányok. Azoktól valamiért leblokkoltam. Bármi mást képes voltam elolvasni a nyári szünetekben, de a kötelezők mindig érintetlenül várták a tanév kezdetét. Szerencsém volt, mert az ikertestvérem nálam jóval kötelességtudóbb volt, ő hamar túljutott ezeken, és mindig elmesélte, hogy miről szólnak.
Így lavíroztam egy ideig a következő tanév magyar óráin, mígnem egyszer elege lett, és a Kőszívű ember fiai-nál úgy döntött, hogy a történetet vázolja, de a fiúkat átkeresztelte.
Így történt, hogy a második iskolai héten kiderült, hogy lövésem sincs a könyvhöz. Máig emlékszem a mondatra, amit a tanárnő a dolgozatomra írt: „tárgyi tévedéseid bizonyítják, hogy egyáltalán nem ismered a regényt”. Rosszul esett, még úgy is, hogy tudtam, teljes mértékben igaza van. Ezután átértékeltem a kötelezőkkel a kapcsolatomat, és azt ugyan nem állítom, hogy mindegyik könnyen ment, de azt sem mondhatom, hogy nem volt közöttük hasznos olvasmány. Fehér Klára pöttyös regényei voltak az első (ráadásul nő által írott) könyveim, ezeknek köszönhetően szerettem meg az olvasást. És azóta is figyelek arra, hogy női szerzőtől is rendszeresen olvassak. Szerencsére van választék, bőven.
Agatha Christie
Az angol származású írónőt nem véletlenül tartják a krimi királynőjének: 80 detektívregény fűződik a nevéhez. A Guinness Rekordok Könyve szerint Shakespeare és a Biblia után ő áll a képzeletbeli dobogó harmadik fokán, eladott példányszám tekintetében. Lebilincselő és fordulatos történetekben gazdag írásai minden korosztályt elkápráztatnak, kimagasló példányszámban eladott könyvei mellett, számos műve folyamatos sikerrel megy a világ több színházában. Poirot nyomozó kalandjai már kultikusnak számítanak, a Thália Színházban jelenleg az egyik legkedveltebb műve, a Gyilkosság az Orient Expresszen látható, a Játékszín repertoárjában pedig évek óta levehetetlen a műsorról az írónő valamelyik darabja. A következő évadban is műsoron lesz náluk A vád tanúja. Az Orfeum pedig még fokozni is tudja az izgalmakat: vacsoraszínházi előadás keretében lehetünk egy időutazás részesei. A színházi előadások is kiválóan érzékeltetik az írónő fantáziavilágát és kreativitását, de nem tudják pótolni, csak kiegészíteni a könyvben leírt részletgazdagságot. Agtaha Christie könyvei nemcsak izgalmasak, kifejezetten szórakoztatóak is.
Yasmina Reza
A Párizsban született, de anyai ágon magyar származású Yasmia Reza színésznőként kezdte pályafutását, és csak később kezdett el írni, elsősorban színházi forgatókönyveket. A nevéhez fűződik a Művészet című darab, amelyet egészen elképesztő módon több mint 30 nyelvre fordítottak le, és a világban sok helyen játszák a mai napig is, a Katona József Színháznak is éveken keresztül a műsorán volt. Az ő írásaival fordítva kezdődött a kapcsolatom: először színházban láttam, többek között a nagysikerű Az öldöklés istene című előadást. Tavaly pedig megvettem a Babilon-t. Ebben a két teljesen külön műben van közös pont is: mindkettő zseniálisan érzékelteti, hogy a legapróbbnak tűnő probléma is mekkora vihart képes okozni, egy látszólag jól működő házaspár életében, egy unalmas hétköznapon. Szerintem a párterápiával foglakozó szakembereknek jóval kevesebb munkájuk lenne, ha ezt a könyvet az első komolyabb nézeteltérésnél minden pár elolvasná. Yasmina Reza ugyanis tökéletes tükröt tart elénk, amelyben jól láthatók emberi gyarlóságaink.
Elena Ferrante
Elena Ferrante Nő a sötétben című könyvét pár éve karácsonyra kaptam egy barátomtól. Az akkor még számomra ismeretlen szerző írását fél nap alatt elolvastam, és olyan hatással volt rám, hogy azonnal rákerestem, és beszereztem a többi könyvét. A nápolyi származású írónőt a világirodalom legnagyobb rejtélyének tartják.
Annak ellenére, hogy műveit 40 országban, több, mint tízmillió példányban adták el, és számos rangos díjjal kitüntettek, nem lehet róla tudni semmit.
Sokáig még azt is megkérdőjelezték, hogy nő-e, sőt, és még ma sem egyértelmű, hogy az írói álnév kit rejt valójában. Amikor a kiadója levélben arra kérte, hogy fedje fel magát, azt válaszolta, hogy: „hiszem, hogy a könyveknek, miután elkészültek, nincs szükségük a szerzőre”. Én nagyobb tétben is mernék rá fogadni, hogy nő, ugyanis a négy részből álló Nápolyi regények című könyvsorozatában olyan részletesen és érzelemgazdagon írja le a két főhős gyermekkorban kezdődő és életük végéig tartó barátságát, kapcsolatát, ami számomra elképzelhetetlen lenne egy férfitől. Az HBO filmsorozatot is készített belőle, s bár nem láttam, megkockáztatom, hogy ezt a négy könyvet fizikai képtelenség képernyőre vetíteni. Azokat az érzelmi kitöréseket és hangulatingadozásokat, amelyek végig vezetnek a két barátnő, Lila és Linu életén, csak leírni lehet, eljátszani képtelenség. Elementáris erővel ható könyvek, nálam mind a négy kötet újraolvasós.
Nyitókép: Kohei Hara/GettyImages
