Férfibeszéd: Ezért borul ki a nő, ha nem vesszük észre az új frizuráját?

Egyiptomtól az orosz rulettig

Amíg nem ültél egy fürdőszoba padlóján, kezedben egy epilátorral, miközben figyel a barátnőd és Pilinszky János, addig nem is láttál még boldog nőt.

Biztosra veszem, hogy valahol a sivatag homokja alatt létezik egy olyan, még fel nem fedezett egyiptomi sírkamra, melynek a hieroglifákkal ékesen díszített falain kirajzolódik az életünkből is ismert jelenet: a nő jogosnak vélt haragját zúdítja a férfira, aki nem vette észre a szépségért tett fáradozásait, leginkább az új frizuráját. Ez a jelenet egyszerűen elkerülhetetlen egy férfi életében. Olyan egyértelműen biztos, mint a gravitáció, és pont annyira nem is tehetsz ellene semmit. Hatását tekintve is hasonló: ugyanúgy a földbe állhatsz mindkettőtől.

Ókori egyiptomi férfiak szánalmas próbálkozása, hogy kiengeszteljék a sértett nőket

A legtöbb férfi nem sokat tud a női szépségápolásról, praktikákról és trükkökről. Igazából csak azt látjuk, hogy a fürdőszobai polcok és fiókok valamilyen rejtett és precízen végrehajtott hadművelet során egyre kiesnek az általunk ellenőrzés alatt tartott területek közül, végül feladjuk, és a borotva is bekerül a fogmosópoharunkba. Látjuk azt a sok cuccot, és a legtöbbről valójában fogalmunk sincs, hogy mi az, és mire használható. Én azt sem értem, hogy egy sminkkészletben miért van annyi szín, amennyit Claude Monet sem használt egész életében, ha egy nőt sem láttam még indián harci csíkokban pompázni. Ráadásul bevallom, amikor divatba jött az ombre haj, és még hozzám is eljutott a híre, egy aprócska félreértés miatt hónapokig sombrero kalapos nőket kerestem az utcákon, sikertelenül.

Nemcsak a fürdőszobát csendben elfoglaló eszközökről nem tudunk sokat, hanem a szépségért tett igazi erőfeszítésekről sem. Nem is a rászánt rengeteg időről és energiáról van szó (mind tudjuk, mit jelent időben a “10 perc alatt kész vagyok”), hanem a fájdalomról és a kockázatról.

Példa egy átlagos, “közös” fürdőszobai polcra

Nem fájhat annyira

Van, amikor egy abszolút kedvesnek és vigasztalónak szánt mondat hirtelen nem várt irányt vesz a levegőben, és a másik fél leszállópályáján gúnyos és fensőbbséges élcként landol. Nos, ilyen volt az, amikor a lábszőrtelenítés kapcsán azt mondtam az akkori barátnőmnek, hogy “nem is fájhat annyira”. Én nem tudom, ezt hogy lehet olyan módon félreérteni, ahogy félreértette, de aztán ott találtam magam a fürdőszoba padlóján térdig felhúzott farmerrel, kezemben az epilátorral. Előttem pedig a tulajdonosa ült a kisszéken, addig ismeretlen, sosem látott, üdvözült mosollyal. Én pedig néztem azt a lábat, ami talán a következő jégkorszakra készült fel, kiválasztottam a sípcsontom mentén egy körülbelül 6 centi hosszú felületet, és bekapcsoltam az eszközt. A fürdőszoba világítása hirtelen vallatószobai hideggé, a csempe fenyegetővé, a mosdó csöpögése pedig kegyetlen metronómmá vált. Pilinszky János írta a Terek című versében a pokolról: “Ott az történik, ami épp nekem kibírhatatlan.” Hárman voltunk ott és akkor: az akkori barátnőm, Pilinszky és én, de csak én jártam meg a poklot.

Faites vos jeux, azaz tegyék meg tétjeiket

Szerintem nem véletlen, hogy az új frizurával és főleg az új hajszínnel kapcsolatban merül fel leginkább a konfliktus lehetősége és a vád, hogy figyelmetlenek vagyunk. Első pillantásra teljesen logikátlan, mint annyi minden más az életben, de talán rájöttem a megoldásra.

Sok minden múlik a szerencsén, de van, amiben nagyobb a kockázat

Logikátlan, mert a fodrászat jár a legkevesebb energia ráfordításával: a nő elmegy, leül, mossák, levágják (nem a nőt, hanem a haját), adott esetben festik, szárítják és kész. Mellékes információ, de nálunk ez a festést leszámítva épp így megy, csak ötödannyi idő alatt végzünk. Tehát nem a befektetett munka miatt számít ősbűnnek, ha nem vesszük észre az új frizurát vagy színt. Ha egy nő otthon, magának festi be a haját, az sem olyan mennyiségű munka, mely indokolná a figyelmetlenségünk okozta felháborodást. Egy nagyobb eseményre szánt, elegáns smink felvitele sokkal több idő. Akkor miért pont a haj a baj? Nyilván a nőiesség egyik leglényegesebb szimbóluma, rendben. De ez akkor sem magyarázza meg teljesen a problémát.

Én láttam már nőt sírva kirontani a fürdőszobából, miközben azt sikoltotta, hogy répa lett.

És itt a megoldás. Egy nőnek a hajvágás, és főleg a festés is olyan, mint a szerencsejáték. Vagy ha jobban belegondolok, akkor azon belül is inkább az orosz rulett. Én 20 éve pont ugyanahhoz a borbélyhoz járok, és már rég nem tudjuk egymást meglepni. Időközben megőszültem kissé, de sem a fodrász, sem én nem panaszkodom. A nők viszont kommunikálnak a hajukkal: folyton mást. Mi pedig ugyanazt mondjuk ilyenkor 6000 éve: “Pedig tényleg észrevettem, és akartam is mondani, hogy jól áll…”

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: