„A nyári szünetben is mindent egyedül oldok meg, mert egyik nagyszülő sem ér rá unokázni”

Ha a nyári szünetben nálatok se ér rá egyik nagyszülő sem, hogy picit többet legyen az unokákkal, nem vagy egyedül! Olvasd el két anyuka és egy nagymama gondolatait a megváltozott szerepekről.

Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, te hol voltál a legboldogabb? Hová kötnek a legszebb emlékeid? Talán most a te képzeletedben is egy vidéki ház jelenik meg, árnyas udvarral, gyümölcsfákkal,és a mindig sütő-főző Nagyi, akinél akár egész nyári szünetben szívesen maradtál volna. Vagy a Nagypapa, akinek a történeteit legszívesebben a vakáció kezdetétől az iskolakezdésig hallgattad volna. De ha az emlékeid nem is ennyire meseszerűek, egy biztos: a nagyszülő jött, látott, segített.

A világ viszont akkorát változott azóta, hogy szinte rá sem ismerni. Az ősz hajú, kontyos, sütő-főző, lekvárillatú nagymamák ma már szinte csak a mesekönyvekben léteznek, és a nagypapák zömének sem az a legfontosabb, hogy valahogy időt tudjon tölteni az unokákkal. Átalakult a világ, vele együtt az igények is. Sokan úgy tekintenek a nyugdíjra, hogy utána végre lesz idejük befejezni a házat, a kerítést, rendesen csinálni a kertet, utazgatni, sportolni, vagy épp egymással tölteni egy kis időt. Minden olyasmit pótolnának, ami az elmúlt évtizedekben kimaradt. És ebbe sok helyen nem, vagy nem úgy férnek bele az unokák.

nagymama medence nyár gyerek
Egyik nagyszülő sem ér rá unokázni, pedig még jócskán lenne rá ideje és lehetősége a nyári szünetben? Nem vagy egyedül! Fotó: Heide Benser / Getty Images

Két olvasónk és egy nagymama meséli el, hogyan élik meg, hogy a mai, modern világban már nem olyanok a nagymamák, mint régen.

A gyerekek életéből kimarad a nagyszülő

Dorkát sokan szerencsésnek tartják, hiszen az ő anyukája és a párja szülei is egészségesek, mindannyian évek óta nyugdíjasok. „Igen, csak épp számítani nem lehet rájuk. Itt a nyári szünet, amit egyedül oldok meg, mert egyik nagyszülő sem ér rá unokázni” – meséli.

A miértre pedig csak legyint. „Mindig van valami… vagy elutaznak, vagy dolguk van, vagy a megbeszélt időpont előtt pár nappal kezdődik a kavarás, hogy jajj hát nekik akkor mégse jó, lehetne-e előbb vagy később. Így nem tudok tervezni, ezért inkább nem is kérek segítséget már. Megoldom, ahogy megoldottam eddig is. De mérhetetlenül fáj. A gyerekeimnek olyan élmények maradnak ki, amelyekre én életem legszebb emlékeiként tekintek vissza: a közös idő a nagymamákkal, nagypapával… ezt később nem pótolhatja semmi. Erre minden nagyszülő rá fog jönni, de akkor már a gyerekek nagyobbak lesznek, és nem akarnak majd menni hozzájuk.”

Anikó anyukája közel 200 kilométerre lakik tőlük, és bár jó egészségnek örvend, nem jön túl gyakran látogatóba. „Anyám a távolságot használja ürügyként, hogy ne kelljen hozzánk jönnie. Neki egyszerűen sok, ami nálunk megy: hangos a tévé, zajosak a gyerekek, útban van a kutya, túl későn ér haza a férjem… valahol megértem őt. Egy átdolgozott élet után van egy relatíve nyugodt élete, amihez ragaszkodik. De bevallom, jólesne, ha legalább nyáron egy pár napra rábízhatnám a gyerekeket. Hatalmas segítség lenne! És a kicsik is érdeklődnek, kíváncsiak rá, hiányolják, amiért a szívem szakad meg. De ő úgy érzem, hozott egy döntést, és mintha mi nem lennénk elég motiváció, hogy ezen változtasson, legalább néha, egy kis időre, az unokáiért – meséli.

Mit mond a nagyszülő?

Böbe, aki maga is nagymama, kicsit másképp látja a dolgokat. „Három unokám van, akiket nagyon szeretek, és két-háromhetente beszélünk, találkozunk. De szerintem ennyi a családnak is bőven elég a közös időből. Mindenki elfoglalt, mindenkinek megvan a maga dolga, a maga igényei. A gyerekek szívesebben játszanak a tablettel és egymással, mint velem. Ha tehetnék, egész nyáron a strandon vagy gyerektáborokban lennének. Lovagolni járnak, sportolnak, ahová én az egészségi állapotom miatt ha akarnék se tudnék velük tartani. Lekvárt főzni nem tudok, meséket olvasni sosem szerettem, a hajamat pedig míg élek nem növeszteném meg, hogy nagyanyós kontyba fogjam. Nagymama vagyok, és erre büszke vagyok. De ez a szerep is átalakul, ahogy változik a világ. És én nem tartom magam rossz nagyszülőnek.” 

Mit tehetsz, ha egyik nagyszülő sem kér az unokákból?

A hozzáértők szerint nem sokat. Erőltetni nem érdemes: jobban jársz, ha elfogadod, és igyekszel a gyerkőc(ök)nek inkább olyan támogató közeget és társaságot biztosítani, ahol valódi melegséggel, szeretettel, elfogadással és törődéssel találkozhat(nak). Ha a nagyszülő nem akar az életetek része lenni, fókuszálj inkább azokra az emberekre, akik igen.

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: