Képzeld el, hogy éppen online zajlik életed legfontosabb vizsgája, amikor az internetkapcsolat kibabrál veled. Rékával pontosan ezt történt. Ő és még hét egyetemista mesélt nekünk arról, milyen élményeik vannak a távoktatással kapcsolatban.
Albert ,a Szegedi Tudományegyetem hallgatója
„Orvostanhallgatóként elsőként a legfelháborítóbb élményemről mesélnék. Ez nem más, mint a kormány által meghirdetett kirendeltségünk a vírus elleni védekezésben. November közepén-végén kaptuk meg az értesítést, ez az az időszak, ami kiemelten fontosnak számít a vizsgákra való felkészülésben. Hihetetlen bizonytalanságérzés kerekedett bennem, hiszen nem tudhattam mikor, hova és mennyi időre terveznek kirendelni az akaratom ellenére. A tájékoztató e-mailben az állt, hogy a kirendeltség megtagadására két esetben van lehetőség: ha a tanuló éppen terhes, vagy 16 éven aluli gyermeke van. Arról szó sem volt, mi a helyzet akkor, ha valakinek krónikus betegsége van és a veszélyeztetett kategóriába tartozik. Számos rémhír terjedt a hallgatók között – például, ha valaki megtagadja, akkor nem kaphat diplomát, vagy eltanácsolják az egyetemtől. Ezekről végül kiderült, hogy hamisak voltak, de sokáig nem kaptunk választ a kérdéseinkre. A média eközben önkéntes hallgatókról beszélt, a legtöbbünket azonban telefonon hívtak kirendeltségre a kormányhivatalokból, szó sem volt önkéntességről. Az egyetem naponta nettó 5000 forint ösztöndíjat fizetett a 8-12 óra munkáért cserébe. Fokozottan ki voltunk téve a fertőzésveszélynek, és bár elméletben a mi korosztályunk a betegséget könnyen átvészeli, a családhoz nem mindenki mert azonnal visszatérni. Fontos megjegyeznem, hogy az OMSZ tagjai végtelenül hálásak voltak a hallgatóknak, és senkit sem kényszerítettek olyan feladatra, amit nem akart elvállalni.
Leendő orvosként a másik problémám, hogy jelenleg nem tudok részt venni a gyakorlatokon. Az alapozó modul során (az első 3 évben) nagyon vártam a klinikai gyakorlatokat, hogy végre megtanuljak, nemcsak orvosként gondolkozni, hanem például szakszerűen kommunikálni a betegekkel. Az, hogy ez kimarad, hatalmas hátrányt jelent majd számunkra a munkába álláskor. Azt pedig egyenesen nevetségesnek tartom, hogy a második félévben (2021. februárjától) nem mehetnek gyakorlatra azok a hallgatók sem, akik be vannak oltva a vírus ellen. Végül az online oktatásnak csak két előnyét tudom megemlíteni. Az egyik az, hogy a hallgatónak nem szükséges a temérdek előadásra futólépésben beülniük, hanem otthon meg tudják hallgatni azokat. Így időt és energiát takarítanak meg. A másik, hogy az előadáson résztvevő hallgatók nem kapnak szóbeli megrovást, számonkérést és persze a jól megszokott önbizalom rombolást az előadóktól, oktatóktól, amiért az előadáson az évfolyam jelentős része nem jelent meg.”
Anett, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója
„Szerintem jelentősen könnyebb volt a távoktatási rendszerben teljesíteni az előző félévet. Én unalmamban sokkal több időt fordítottam a tanulásra, ami az eredményeimen is meglátszott. Kicsit furcsa volt, hogy alig volt élő órám, szinte minden előre felvett videó formájában jutott el hozzám. Sokszor úgy éreztem, nekem kell betöltenem az oktató szerepét. A héten kezdődött a harmadik online félévem és megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak olyan tanárok, akik még mindig nem tudnak egy linket bemásolni a csoportba. Kérdeném, mit csináltak az előző egy évben? Jelentős változásokat is bevezettek: több tárgyból minden héten ZH és szóbeli vizsga vár ránk, illetve órai aktivitáspontokat is kapunk. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek bevezetésére a csalások visszaszorítása miatt volt szükség, de kezdem úgy érezni magam, mintha általános iskolába járnék. Elveszett a különleges „egyetemista szabadságérzés”, és az új rendszer mellett a munkahelyemre is kevesebbet tudok bejárni. Amit még ennél is jobban sajnálok, hogy a távoktatás, valamint az ezzel járó személyes találkozások és kommunikáció csökkenése miatt sokkal félénkebb és visszahúzódóbb lettem. A pozitívumok közül az előadások videósítását emelném ki. Korábban gyakran be sem jártam az előadásokra, most sokkal többet néztem végig online. A fontos részeknél le tudtam állítani a videót, hogy jegyzeteljek, valamint a vizsgaidőszakban is újra megnézhettem a fontosabbakat. Ezt az újdonságot remélem a járványhelyzet lecsengése után is megtartják.”
Odett, a londoni Kingston University hallgatója
„Divattervezés szakos hallgatónak lenni a távoktatás alatt? Több szempontból is hatalmas kihívást jelent, hiszen ez egy olyan képzés, ami szinte csak gyakorlati órákon alapszik. Jelenleg budapesti otthonunkból dolgozom a diplomakollekciómon és itthon nehéz ugyanolyan színvonalú ruhákat készíteni, mint egy egyetemi stúdióban. Egy kollekció elkészítéséhez nagy helyre és speciális eszközökre lenne szükségem, de most sokszor sufnituningos megoldásokkal kell megoldanom a helyzetet. Anyukámnak például egyszer fél órát kellett egy selyemszerű anyagon feküdnie, hogy az ne csússzon el, amíg én átlós irányban próbáltam elvágni. A másik nagy problémát az alapanyagok beszerzése jelenti: gyakran heteket vártam egy textilre, amiről aztán kiderült, hogy élőben nem úgy néz ki, mint a képeken. A várakozás pedig nagyon le tudja lassítani a munkafolyamatot – ráadásul a motivációm is csökkent miatta – és az egyébként is szűkös határidőket így még nehezebb tartanom. Az ingerszegény környezetben sokkal nehezebb volt kreatív ötletekkel előállnom, ami az egyetemre jellemző pozitív energia és pörgés mellett nem jelentett volna gondot. A tanárok szerencsére mindenkinek igyekeznek segíteni. Nagyon rugalmasak és – több-kevesebb sikerrel – próbálják akadálymentesen levezérelni az oktatást. Bár, Zoom-on varrást tanulni, úgy hogy pixeles a videó és közben a tanárnő keze benne sincs a képben nem túl ideális.”
Milán, a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója
„Én azok közé tartozom, akik nem örültek a távoktatás bevezetésének. Többek között azért sem, mert így haza kellett jönnöm vidékre a kollégiumból. Nagy volt a felfordulás, folyamatosan más információkat kaptam a kiköltözéssel kapcsolatban. Kétszer kellett felutaznom, hogy hazahozzam a holmijaimat. Eleinte az oktatásban is érződött a fejetlenség, a gyakorlati tárgyak hiánya pedig még nehezebbé tette a tanulást. A félév vége felé javult a helyzet, de a csalások miatt sokat szigorítottak: rövidebbek lettek az időkorlátok és több kérdést tettek fel a számonkérések során. Októberben az a hír járta, hogy tartanak majd előadásokat, ahová kisebb létszámú csoportok beülhetnek és más termekből is követhetik élőben a hallgatók. De ez az ígéret sajnos gyorsan feledésbe merült. A novemberi korlátozások bevezetésekor gyorsabban megoldották az átállást, de arra nem számítottak, hogy a csalások még súlyosabbak lesznek. Szigorításokkal szerették volna kiszűrni azokat, akik kiskapukat kerestek, de ezzel nem(csak) a csalók helyzetét nehezítették meg, hanem azokét is, akik eddig tisztességesen dolgoztak. Összeségében a kollégium légköre, a közösségi élet hiányzik a legjobban. De annak nagyon örülök, hogy több anyagot tesznek elérhetővé online és előadásokat, jegyzeteket is a rendelkezésünkre bocsátanak. Illetve a tájékoztatás minősége is javult: minden információt pontosan leírnak és nem csak elmotyogják az előadás elején.”
Hanna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem hallgatója
„A távoktatás kérdése először teljesen hidegen hagyott, mert tavasszal nagyon sokat aggódtam a járvány miatt. Tudtam, hogy az egyetem megoldja majd a helyzetet, mert korábban is voltak olyan óráink és konzultációink, amiket a Microsoft Teams felületén tartottak meg. Szóval ez nem volt újdonság, de nekem mégsem ment zökkenőmentesen a teljes átállás. Az otthoni környezetben nagyon nehezen tudtam figyelni az előadásokra. Mindig azon kaptam magam, hogy máshol járnak a gondolataim. A legtöbb tanár pedig nem engedte, hogy rögzítsük az órát és később visszanézzük azt. Így jóval kevesebb tudás ragadt rám, mint amikor bejártam az egyetemre. Szerencsére ennek nem ittam meg a levét, mert a megspórolt 2-3 órát, – amit egyébként utazással töltök – a tanulásra fordítottam. Illetve a másik pozitívum, hogy engem magabiztosabbá tettek az online órák. Régebben nem szerettem mások előtt beszélni, de egy idő után annyira hozzászoktam a csoportos videóbeszélgetésekhez, hogy már nem zavart, amikor meg kellett szólalnom. Átszakadt bennem egy gát, és azóta a való életben is beszédesebb vagyok.”
Blanka, a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója
„Ha a tavaszi helyzetet kellene egy szóval jellemeznem, azt mondanám: káosz. Váratlanul ért mindenkit, hogy gyorsan módosítani kell a tantervet és a vezetőségnek ki kellett találnia, a gyakorlati órákat – amiből nekem egészen sok volt – hogyan tudják megtartani. Néhány tanár egy kicsit túlzásba esett, és irreálisan nehéz, nagy terjedelmű beadandókkal próbálta kompenzálni azt, hogy otthon vagyunk. Ezt leszámítva engem annyira nem zavart, hogy át kellett állnunk a távoktatásra. Annak ellenére, hogy elég társaságkedvelő embernek tartom magam, az egyetem társasági légköre nem hiányzott. Igaz, a legtöbb barátomat nem az iskolából ismerem, nem jártam velük gyakran össze az órák után, ezért a kapcsolataim sem sínylették meg ezt az időszakot. Kifejezetten örültem, hogy nem kell készülődéssel, utazással indítanom minden napot. És így nem lógtam annyit, sokkal több előadást hallgattam meg, mintha az egyetemen kellett volna végigülnöm őket. Az egyetemnek viszont nincs könnyű dolga, mert eléggé megszaporodtak a csalások és ezt próbálják szigorításokkal kiküszöbölni. Arról is hallottam, hogy valaki egy céggel íratta meg a vizsgáját, és ebből elég nagy botrány lett.”
Réka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója
„Tavaly márciusban éppen az utolsó aktív félévemet teljesítettem, így a bejelentéskor már nem volt sok tárgyam. Szerencsére ezeknek az előadásait bármikor újranézhettem, néhány tanár kifejezetten kreatív ötletekkel állt elő, hogy ne csak felmondja az anyagot. A záróvizsgák alatt pedig megnyugtatott az otthoni környezet. Összeségében azt mondanám, ez az egy félév nem volt vészes, de nem akarnék egy teljes képzést ilyen körülmények között elvégezni. Az online diplomavédésemet szerintem sosem fogom elfelejteni. Nem annyira pozitív az emlékem róla, mert éppen hatósági karantén alatt voltam és a modern technika is ellenem fordult. Valami gond volt a wifivel és folyamatosan akadozott, megszakadt a beszélgetés. Életem legfontosabb vizsgájának a közepén a lakásban rohangáltam fel-alá, hogy megtaláljam azt a pontot, ahol a legjobb az internetkapcsolat. Engem is megzavart egy kicsit, kellemetlenül éreztem magam és szerintem a vizsgáztatókban sem keltett túl jó benyomást. Mind tudtuk, hogy nem az én hibám, de a hangulatot megölte ez a technikai probléma.”
Vanda, a Mod’Art International Hungary hallgatója
„Annak ellenére, hogy a távoktatás pártolója vagyok, néha én is érzem a hátrányait. Zavar, hogy sok időt töltök azzal, hogy segítséget keresek a bonyolultabb feladatok megoldásához, míg egy egyetemi előadás után mindig bátran odamentem a tanárokhoz, ha egy kérdés merült fel bennem. Az online óra után viszont nem szívesen írok nekik, mert ilyenkor olyan érzésem támad, mintha a magánéletüket zavarnám meg. Talán még ennél is jobban bosszant, az internetes források megbízhatósága, ami most, a szakdolgozatom írása közben megnehezíti a dolgom. Könyvtárba nem tudok járni, ezért egy online változatra fizettem elő. Majd a regisztráció után kiderült, hogy olyan könyvek hiányoznak a gyűjteményből, amelyeket eredetileg feltűntettek. A konzulensemmel sem könnyű a kapcsolattartás, és a diplomavédés miatt már most izgulok. Mivel a Mod’Art egy francia magánegyetem, ezért francia szakemberek is részt vesznek majd. Csak reménykedem abban, hogy semmi gond nem lesz az internetkapcsolattal a nemzetközi konferenciabeszélgetés közben. Mert elég valószínű, hogy én Sátoraljaújhelyből, a tanárok Budapestről és a francia szakemberek Párizsból jelentkeznek majd be.”
Nyitókép: Carol Yepes/Getty Images
