Varrásoktatás Zoom-on és kötelező önkéntesség: 8 egyetemista véleménye az online oktatásról

Képzeld el, hogy éppen online zajlik életed legfontosabb vizsgája, amikor az internetkapcsolat kibabrál veled. Rékával pontosan ezt történt. Ő és még hét egyetemista mesélt nekünk arról, milyen élményeik vannak a távoktatással kapcsolatban.

Albert ,a Szegedi Tudományegyetem hallgatója

„Orvostanhallgatóként elsőként a legfelháborítóbb élményemről mesélnék. Ez nem más, mint a kormány által meghirdetett kirendeltségünk a vírus elleni védekezésben. November közepén-végén kaptuk meg az értesítést, ez az az időszak, ami kiemelten fontosnak számít a vizsgákra való felkészülésben. Hihetetlen bizonytalanságérzés kerekedett bennem, hiszen nem tudhattam mikor, hova és mennyi időre terveznek kirendelni az akaratom ellenére. A tájékoztató e-mailben az állt, hogy a kirendeltség megtagadására két esetben van lehetőség: ha a tanuló éppen terhes, vagy 16 éven aluli gyermeke van. Arról szó sem volt, mi a helyzet akkor, ha valakinek krónikus betegsége van és a veszélyeztetett kategóriába tartozik. Számos rémhír terjedt a hallgatók között – például, ha valaki megtagadja, akkor nem kaphat diplomát, vagy eltanácsolják az egyetemtől. Ezekről végül kiderült, hogy hamisak voltak, de sokáig nem kaptunk választ a kérdéseinkre. A média eközben önkéntes hallgatókról beszélt, a legtöbbünket azonban telefonon hívtak kirendeltségre a kormányhivatalokból, szó sem volt önkéntességről. Az egyetem naponta nettó 5000 forint ösztöndíjat fizetett a 8-12 óra munkáért cserébe. Fokozottan ki voltunk téve a fertőzésveszélynek, és bár elméletben a mi korosztályunk a betegséget könnyen átvészeli, a családhoz nem mindenki mert azonnal visszatérni. Fontos megjegyeznem, hogy az OMSZ tagjai végtelenül hálásak voltak a hallgatóknak, és senkit sem kényszerítettek olyan feladatra, amit nem akart elvállalni.

Leendő orvosként a másik problémám, hogy jelenleg nem tudok részt venni a gyakorlatokon. Az alapozó modul során (az első 3 évben) nagyon vártam a klinikai gyakorlatokat, hogy végre megtanuljak, nemcsak orvosként gondolkozni, hanem például szakszerűen kommunikálni a betegekkel. Az, hogy ez kimarad, hatalmas hátrányt jelent majd számunkra a munkába álláskor. Azt pedig egyenesen nevetségesnek tartom, hogy a második félévben (2021. februárjától) nem mehetnek gyakorlatra azok a hallgatók sem, akik be vannak oltva a vírus ellen. Végül az online oktatásnak csak két előnyét tudom megemlíteni. Az egyik az, hogy a hallgatónak nem szükséges a temérdek előadásra futólépésben beülniük, hanem otthon meg tudják hallgatni azokat. Így időt és energiát takarítanak meg. A másik, hogy az előadáson résztvevő hallgatók nem kapnak szóbeli megrovást, számonkérést és persze a jól megszokott önbizalom rombolást az előadóktól, oktatóktól, amiért az előadáson az évfolyam jelentős része nem jelent meg.”

Anett, a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója

„Szerintem jelentősen könnyebb volt a távoktatási rendszerben teljesíteni az előző félévet. Én unalmamban sokkal több időt fordítottam a tanulásra, ami az eredményeimen is meglátszott. Kicsit furcsa volt, hogy alig volt élő órám, szinte minden előre felvett videó formájában jutott el hozzám. Sokszor úgy éreztem, nekem kell betöltenem az oktató szerepét. A héten kezdődött a harmadik online félévem és megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak olyan tanárok, akik még mindig nem tudnak egy linket bemásolni a csoportba. Kérdeném, mit csináltak az előző egy évben? Jelentős változásokat is bevezettek: több tárgyból minden héten ZH és szóbeli vizsga vár ránk, illetve órai aktivitáspontokat is kapunk. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek bevezetésére a csalások visszaszorítása miatt volt szükség, de kezdem úgy érezni magam, mintha általános iskolába járnék. Elveszett a különleges „egyetemista szabadságérzés”, és az új rendszer mellett a munkahelyemre is kevesebbet tudok bejárni. Amit még ennél is jobban sajnálok, hogy a távoktatás, valamint az ezzel járó személyes találkozások és kommunikáció csökkenése miatt sokkal félénkebb és visszahúzódóbb lettem. A pozitívumok közül az előadások videósítását emelném ki. Korábban gyakran be sem jártam az előadásokra, most sokkal többet néztem végig online. A fontos részeknél le tudtam állítani a videót, hogy jegyzeteljek, valamint a vizsgaidőszakban is újra megnézhettem a fontosabbakat. Ezt az újdonságot remélem a járványhelyzet lecsengése után is megtartják.”

Odett, a londoni Kingston University hallgatója

„Divattervezés szakos hallgatónak lenni a távoktatás alatt? Több szempontból is hatalmas kihívást jelent, hiszen ez egy olyan képzés, ami szinte csak gyakorlati órákon alapszik. Jelenleg budapesti otthonunkból dolgozom a diplomakollekciómon és itthon nehéz ugyanolyan színvonalú ruhákat készíteni, mint egy egyetemi stúdióban. Egy kollekció elkészítéséhez nagy helyre és speciális eszközökre lenne szükségem, de most sokszor sufnituningos megoldásokkal kell megoldanom a helyzetet. Anyukámnak például egyszer fél órát kellett egy selyemszerű anyagon feküdnie, hogy az ne csússzon el, amíg én átlós irányban próbáltam elvágni. A másik nagy problémát az alapanyagok beszerzése jelenti: gyakran heteket vártam egy textilre, amiről aztán kiderült, hogy élőben nem úgy néz ki, mint a képeken. A várakozás pedig nagyon le tudja lassítani a munkafolyamatot – ráadásul a motivációm is csökkent miatta – és az egyébként is szűkös határidőket így még nehezebb tartanom. Az ingerszegény környezetben sokkal nehezebb volt kreatív ötletekkel előállnom, ami az egyetemre jellemző pozitív energia és pörgés mellett nem jelentett volna gondot. A tanárok szerencsére mindenkinek igyekeznek segíteni. Nagyon rugalmasak és – több-kevesebb sikerrel – próbálják akadálymentesen levezérelni az oktatást. Bár, Zoom-on varrást tanulni, úgy hogy pixeles a videó és közben a tanárnő keze benne sincs a képben nem túl ideális.”

Milán, a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója

„Én azok közé tartozom, akik nem örültek a távoktatás bevezetésének. Többek között azért sem, mert így haza kellett jönnöm vidékre a kollégiumból. Nagy volt a felfordulás, folyamatosan más információkat kaptam a kiköltözéssel kapcsolatban. Kétszer kellett felutaznom, hogy hazahozzam a holmijaimat. Eleinte az oktatásban is érződött a fejetlenség, a gyakorlati tárgyak hiánya pedig még nehezebbé tette a tanulást. A félév vége felé javult a helyzet, de a csalások miatt sokat szigorítottak: rövidebbek lettek az időkorlátok és több kérdést tettek fel a számonkérések során. Októberben az a hír járta, hogy tartanak majd előadásokat, ahová kisebb létszámú csoportok beülhetnek és más termekből is követhetik élőben a hallgatók. De ez az ígéret sajnos gyorsan feledésbe merült. A novemberi korlátozások bevezetésekor gyorsabban megoldották az átállást, de arra nem számítottak, hogy a csalások még súlyosabbak lesznek. Szigorításokkal szerették volna kiszűrni azokat, akik kiskapukat kerestek, de ezzel nem(csak) a csalók helyzetét nehezítették meg, hanem azokét is, akik eddig tisztességesen dolgoztak. Összeségében a kollégium légköre, a közösségi élet hiányzik a legjobban. De annak nagyon örülök, hogy több anyagot tesznek elérhetővé online és előadásokat, jegyzeteket is a rendelkezésünkre bocsátanak. Illetve a tájékoztatás minősége is javult: minden információt pontosan leírnak és nem csak elmotyogják az előadás elején.”

Legnépszerűbb cikkek: