Online vásárlás vagy személyes? Fenntartható vagy „tök mindegy”? Így vásárol a Z generáció

Hol és milyen gyakran vásárolnak ma a fiatalok? Mennyire fontos nekik a fenntartható divat? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk, amikor három Z generációs lánnyal beszélgettünk.

Jól tudjuk, milyen káros hatásai vannak a fast fashion modellnek, de nincs mit szépíteni, a legtöbben mégis ilyen üzletekben vásárolunk. Még ha szeretnénk is ezen változtatni, akkor az anyagiak, az információhiány vagy a korlátozott lehetőségek akadályoznak meg minket abban, hogy a fenntarthatóság útjára lépjünk. Ezt már csak tetézi, hogy a különböző közösségi média platformokon ellentmondó véleményekkel, különböző stílusú influenszerekkel találkozunk. 

Fast fashion vs. fenntartható divat

Én azt vettem észre, a vásárlási szokások két véglete a Z generációnál érzékelhető a legjobban. A legfiatalabb korosztály gyakorlatilag a modern kor technikai vívmányai mellett nő fel és már gyerekkorukban rengeteg információ zúdul rájuk. Miről beszélünk folyamatosan az elmúlt években – a klímaváltozásról és a környezetvédelemről. A tudatos életmód egyre fiatalabb korban válik fontossá a Z generáció számára – elég csak az egyik legismertebb aktivistára, a 17 éves Greta Thunbergre gondolni. De, hogy egy saját példát is hozzak: a 13 éves unokahúgom környezettudatosságra tanítja a szüleit. A másik véglet, azoknak a csoportja, akik számára mindennapos program a fast fashion üzletek meglátogatása és az #ootd fotók posztolása az Instagramra.

Természetesen nem lehet mindenkit az egyik vagy a másik csoportba sorolni – éppen ezért kíváncsi voltam arra, hogy itthon hogyan vásárol a Z generáció. 3 korombeli lánnyal beszélgettem a fenntartható és a fast fashion divatról, valamint a vásárlási szokásaikról.

Aki stylistként a fenntartható divatra szavaz – Anita, 23

Anita az egyetem mellett stylistként dolgozik. Munkája miatt állandóan ruhák veszik körül és rendszeresen fast fashion üzletekből szerzi be a fotózásokhoz, illetve a forgatásokhoz szükséges kellékeket. ‚‚Szakmai ártalom, hogy folyamatosan ruhák vesznek körül és elcsábítanak. Egy stylistnak mégiscsak stílusosan kell megjelennie, ezért mindig a legrendibb ruhákat keresem. Sajnos szeretek vásárolni és imádom a különleges darabokat.’’ – mesélte Anita. Kíváncsi voltam, hogy aki hetente többször is a divatmárkák üzleteiben rohangál, vajon milyen gyakran és hol vásárol magának. Anita a Zarát emelte ki és egy nagy sóhaj mellett belátta, hogy nemrég összeszámolta, tavaly nagyjából mennyit költött ruhákra. Az eredmény még őt is meglepte. ‚‚Rengeteget vásároltam, az első félévben szinte hetente vettem egy új ruhát. Ez volt a jobb eset, mert gyakran nem egy termékkel, hanem egy jól megpakolt táskával jöttem ki az üzletből.’’ A nyár végén belátta, hogy ez így nem mehet tovább és ma már egyre ritkábban állít haza bevásárlótáskákkal. Sőt, büszkén újságolta, hogy már négy hónapja nem vásárolt magának fast fashion terméket.

Ezután szóba került a fenntartható divat is. Többször hallotta a kifejezést és tudja, hogy az emberiség jövőjének szempontjából is fontos, hogy ezt a vonalat támogassuk. Kifejezetten fenntartható márkát nem ismer, de tudja, hogy egyre több magyar tervező fektet nagy hangsúlyt erre. ‚‚Én még nem engedhetem meg magamnak, hogy csak magyar vagy környezetbarát brandektől vásároljak, ha a jövőben lesz erre lehetőségem, valószínűleg többször megteszem majd. Most egyelőre annyit tehetek, hogyha sikerül összespórolnom egy kis pénzt, azt néha ilyen termékekre költöm. Úgy gondolom, ha a fast fashion üzletekben nem halomszámra vesszük a termékeket, azzal is sokat tehetünk.’’ Ezután a second hand üzletekről is beszélgettünk, hiszen sokan még mindig cikinek tartják, ha valaki használt ruhákat vásárol. Stylistként ezzel egyáltalán nem értett egyet, kifejezetten menőnek tartja, ha valaki ilyen üzletekbe jár.

A beszélgetés végén még az anyagiak kerültek szóba. Anitát arról faggattam, nála 23 évesen hol van a lélektani határ, azaz maximum mennyit lenne hajlandó kifizetni egy minőségi termékért, ami etikus körülmények között készült. A rohamosan változó trendek miatt, ő inkább csak néhány alapdarabra adna ki nagyobb összeget. Egy cipőért/táskáért maximum 40-50 ezer forintot, de akkor el is várná, hogy évekig hasznát vegye. Zárásképp még megkérdeztem tőle, szerinte havi szinten a fizetésének mekkora részét költi ruhákra. ‚‚Hát, ezt inkább nem szeretném tudni. Tavaly valószínűleg elsírtam volna magam, ha ezt megtudom. De még most is elég nagy részét, minimum az egynegyedét ruhákra költöm.”

Aki minden napját fast fashion ruhákkal tölti – Dóri, 22

Dóri az egyetemi tanulmányok mellett heti 40 órában egy fast fashion üzletben dolgozik – ez nagyban befolyásolja a vásárlási szokásait is. A beszélgetés során többször is megemlítette, hogy a munka és az iskola mellett nem sok szabadideje marad, ezért szereti gyorsan letudni a ruhavásárlást. Általában a munka előtt, közben vagy után nézelődik és választja ki azokat a ruhákat, amiket megvesz. De nem vásárol gyakran, általában havonta egyszer.

Nem hagyhattam ki, hogy egy fast fashion brand dolgozóját megkérdezzem arról, ő mit hallott a fenntartható divatról. ‚‚Azt vettem észre, egyre több márka próbál újrahasznosított alapanyagokkal dolgozni. A H&M-nek és a Zarának is van egy fenntartható vonala, ahol basic termékeket készítenek környezetbarát anyagokból.’’ Itt be is igazolódott az egyik sejtésem – a ‚‚gyors divatra’’ specializálódott brandek nagyon ügyes marketinggel meggyőzték az embereket arról, hogy ők is a környezetvédelem útjára léptek. Pedig valójában a conscious jelzővel ellátott termékeket ugyanolyan embertelen körülmények között készítik el az ázsiai gyárakban. Dórit is megkérdeztem arról, szerinte mennyire ‚‚zöldek’’ ezek a fast fashion termékek. ‚‚Vannak kétségeim, de pontosan nem tudom mi folyik a háttérben. Biztosan nem azért csinálják, mert megéri nekik, valószínűleg ez is csak egy reklámfogás, hogy a tudatos vásárlókat is magukhoz édesgessék’’.

De vajon egy fast fashion márka alkalmazottja, aki évek óta a cégnél dolgozik, mit vett észre ebből a kizöldülésből? Megtudtam, hogy az üzletben szelektíven gyűjtik a szemetet, illetve jóval kevesebb papírt és műanyagvállfát használhatnak, mint régebben. Dóri szerint a cégnek az áruszállítást kellene jobban átgondolnia, mert itt keletkezik hatalmas mennyiségű hulladék.

Mint már említettem, Dórinál az időhiány nagy szerepet játszik abban, hol és miket vásárol. Ha ideje engedné, többet járna second hand üzletekbe. Úgy gondolja, a pénzügyi helyzete miatt ő jelenleg csak ezt a fajta fenntartható opciót engedheti meg magának. A másik ok, hogy szerinte: ‚‚nagyon fullos érzés fillérekért kincseket venni. A turkálókban olyan ruhákat találhatsz, ami nem jön szembe veled minden sarkon. Ez nem mondható el az én munkahelyem termékeiről. Ráadásul sokat spórolhatsz is vele.’’ A tudatos vásárlás kapcsán az etikus brandekről és a magyar tervezőkről is beszélgettünk. Dóri csak néhány ilyen márkát ismer, mert nem olyan közegben mozog, ahol erről sok szó esne. Meglátogatott már egy-két showroomot, de ezekre a helyekre ritkán jut el, illetve, ha sikerül is felkeresnie egyet, nem tud azonosulni az ott kapható ruhákkal. ‚‚Egyszerűbb olyan helyen vásárolni, ahol egy helyen több üzletet is megtalálok és nem kell sokat utaznom hozzá. Egyelőre az anyagi tényezők is megakadályoznak abban, hogy magyar termékeket vegyek. Szerintem sokszor nem reális az az összeg, amit a magyar tervezők elkérnek egy-egy termékért. Így ha akarnék, akkor sem tudnék nagyon sokat tőlük vásárolni.’’

Aki inkább online vásárol – Réka, 22

A három lány közül Réka az egyetlen, akinek a munkája nem követeli meg, hogy hetente többször is fast fashion üzletekben kelljen töltenie az idejét. Sőt, ő kifejezetten kerüli ezeket a helyzeteket és az online vásárlás híve. A vele folytatott beszélgetés közben nagyon meglepődtem, amikor arról mesélt, egy teltkarcsú lánynak még nehezebb odafigyelnie arra, hogy a fenntartható divatot támogassa. ‚‚Én próbálnám átállítani az agyam arra, hogy tudatosabban vásároljak, de a leárazások ki tudnak zökkenteni ebből a folyamatból’’ – viccelődött. ‚‚De komolyra fordítva a szót, a méreteim miatt sokszor még a fast fashion üzletekben is meggyűlik a bajom azzal, hogy olyan ruhát találjak, ami jól áll. A magyar tervezőknél szerintem még kevesebb az olyan termék, ami kapható plus-size méretben és valóban jól is áll.’’

Az előző két megszólalóhoz hasonlóan Réka is érdeklődik a fenntartható divat iránt és nyitott is lenne rá, de nem tudja, pontosan hol keresse ezeket a termékeket. Azzal ő is tisztában volt, hogy egyre több márka használ organikus vagy újrahasznosított anyagokat, de kifejezetten fenntartható vagy etikus márkát nem tudott említeni. Arra viszont nagyon jól rátapintott, hogy a second hand megítélése pozitív irányba változik. ‚‚A használt ruhák újra a virágkorukat élik és szerintem itt volt már az ideje, hogy végre elfelejtsék az emberek azt a sztereotípiát, hogy turkálóba csak azok járnak, akiknek nincs pénzük. Ma már nem ciki ilyen üzletekben összefutni az ismerősökkel.’’ – meséli Réka. ‚‚Bevallom, én ritkán járok, mert eddig nem volt túl sok sikerélményem és ez elvette a kedvem. Viszont nagyra tartom azokat a nőket és férfiakat, akik second hand termékeket vásárolnak. Ez is egy lépés a környezetvédelem felé. Igaz, az ott kapható ruhák zöme is fast fashion termék, de már az is valami, hogy nem egy újonnan gyártott terméket vesznek meg.’’

De ahogyan senki, úgy Réka sem tudja elkerülni, hogy fast fashion üzletekben vásároljon. Ritkán keresi fel személyesen az üzleteket, inkább webshopokban nézelődik. ‚‚Mint említettem, a méreteim nagyban befolyásolják, melyik üzletből szerzem be a ruháimat. Azt mondanám, a H&M-ben szoktam a leggyakrabban sikerrel járni, általában havonta egyszer rendelek tőlük.’’ Ennek az egyetlen hátránya, hogy nem tudja vásárlás előtt felpróbálni a ruhát, de ma már gond nélkül visszaviheti az üzletbe. Arról is mesélt, miért preferálja az online vásárlást. ‚‚Az applikációt végiggörgetni sokkal kényelmesebb és gyorsabb, mint az üzletekben fel-alá járkálni. Sajnos az online vásárlás népszerűségében az is közrejátszhat, hogy elidegenedtünk egymástól és nem szeretünk kontaktba kerülni más emberekkel. Ez egy nagy generációs probléma, amit magamon is észre szoktam venni. Az online rendelésnél, pedig csak a futárral kell néhány szót váltani.’’

Nyitókép: ARCANA_design/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: