A programsorozatot a pandémia miatt online térbe költöztették a szervezők, ám a közösségi élmény így sem maradt el. Az évadzáró eseményen Kovács Patrícia közreműködésével a valódi és virtuális kapcsolatok közötti különbség kérdését járhattuk körül.
Tíz évvel ezelőtt, 2011-ben költöztem fel Budapestre a főiskolai tanulmányaim miatt, és máig emlékszem, hogy (bakancs)listát írtam azokról a színdarabokról, amiket látni szeretnék. Bár minden tételt nem tudnék már felidézni, de az biztos, hogy a Nemzeti Színház „Az ember tragédiája” (Alföldi Róbert rendezésében) előadása, vagy a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia musicalje szerepelt a felsorolásomban. És abban is teljesen biztos vagyok, hogy az „álom-darabokon” túl minden lehetőséget meg akartam ragadni a színházba járásra. Egy évtizeddel később, büszkén mondhatom, hogy már albumot készíthetnénk a kincsként őrzött belépőjegyekből, és még olyan is előfordult, hogy egy hét alatt sikerült öt előadásra is beülnöm.
Mindezt csak azért emelem ki, hogy érthető legyen, amikor azt mondom, ha valakinek, hát nekem borzasztóan hiányoztak a színházak a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások alatt. Így annak ellenére, hogy a(z élő) jelenlétet és a közösségi élményt nem pótolhatja semmi, nagyon örültem a streamelt előadások térhódításának – és azoknak a programoknak is, amelyek túlmutattak egy online darab keretein. Az Orlai Produkciós Iroda például (még a pandémia előtt) közösségi játékot indított a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban, melyet később a kényszer szülte helyzetben online formában vittek tovább.
Az Állj bele! sorozat célja a közös gondolkozás, a játék és a történetmesélés egy adott témában, amelyhez játszótársként az Orlai Produkciós Iroda egyik színművésze is csatlakozik. Az idei évadot a szervezők április 16-án zárták, az utolsó esemény kérdésköre pedig a valódi és virtuális kapcsolatok köré épült, amelyről Kovács Patrícia társaságában beszélhettek a résztvevők. Bevallom, sosem szerettem nyilvánosan szerepelni, éppen ezért még délután 3 órakor is elgondolkoztam azon, biztosan részt vegyek-e a 7-kor kezdődő játékon. (Ezért a bizonytalanságért utólag is elnézést kérek az instruktoroktól, Csikász Ágnestől és Nagy Zsombortól!) Aztán ahogy elkezdtünk egyre többen bejelentkezni a Zoom-meetingre, úgy jöttem rá, mennyire nem volt okom az aggodalomra: erre a két órára ugyanis közösség kovácsolódott közel húsz, egymásnak egyébként idegen színházrajongóból.
A játék alatt szóba kerültek a régi barátok, a virtuális kapcsolattartás, a tulajdonságok, amiket keresünk a párunkban, a nagy Ők – és még a félresikerült randik is. Sőt, párba állítva még mini jeleneteket is kellett készítenünk, amit aztán „elő is adtunk” a többiek előtt: a feladatba pedig az egyértelműen helyzeti előnyben lévő Kovács Patrícia is beszállt. (És igen, éppen olyan közvetlen volt, mint amilyennek a közösségi oldalain láthatjuk.) Ami a témát illeti, természetesen nem fejtettünk meg egyetlen nagy rejtélyt sem azt illetően, mi a titka a jól működő kapcsolatoknak. Mégis jó volt megismerni mások véleményét, tapasztalatait, személyes történetei és elgondolkozni a hallottakon. Talán még jobb is, hogy sokan (mint például én) először Zoomon keresztül vehettek részt az Állj bele! játékán, mert így bátrabban belevágnak majd „az offline verzióba”. A társadalmi, vagy szociális kérdéseket és a tabutémákat leginkább közösen tudjuk ledönteni: ezért igenis részt kell vennünk ezekben a párbeszédekben. És ha ezt ráadásul hozzánk hasonló színház-őrültekkel, esetleg az egyik kedvenc színművészünkkel tehetjük, már csak a hab a tortán.
Készülj fel lélekben a következő (várhatóan már offline) évadra, és Állj bele te is!
Nyitókép: Az Orlai Produkciós Iroda hivatalos Facebook oldala
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Az éneklés stresszoldó hatással bír” – Tompos Kátyával beszélgettünk
- „Optimistaként szeretem definiálni magam!” – Molnár Áronnal, a noÁr Mozgalom alapítójával beszélgettünk
- Új év, újszerű, sokoldalú évad? Kovács Patrícia a streaming-előadásokról és a színházak helyzetéről mesélt
