A Quimby együttes billentyűse elmesélte nekünk, hogyan éli meg a koronavírus-járvány zeneiparra mért csapásait és azt is elárulta, milyen tervei vannak szólókarrierje kapcsán.
– A 2020-as TEDxLibertyBridgeWomen „Szabadság? Másképp.” eseményen tartott előadásodban megemlítetted azt is, hogy rájöttél, zenészként az az egyetlen esélyed, ha megtanulsz hinni a lehetőségekben, amelyek a koronavírus-járvány szülte kényszerhelyzetben felmerülnek. Így most, az év elején szinte adja magát a kérdés: Hogyan tekintesz az előtted álló hónapokra? Milyen lehetőségek rejtőzhetnek 2021-ben a pandémia ellenére?
– Reménykedem abban, hogy idén már rendezhetünk koncerteket, ha más nem, csak kisebb helyszíneken és létszámban. A Szilárd Piano Projekt elnevezésű szólóprojektemhez csak egy zongora kell, és mindössze ketten (Galambos Dorina és Kiss Flóra) lépnek fel mellettem a színpadon. Bízom abban, hogy lesz alkalmam megmutatni a dalaimat élőben is, legalább párszáz főnek. De gondolj bele, több világjárványt, például a pestist is túlélte az emberiség, ennek is vége lesz egyszer. Át kell lendülnünk ezen. Én bizakodó vagyok, mert mást nem tehetek. Elkezdtem új számokon dolgozni, a 2020 őszén megjelent „Ego tréning” című EP lemezemről pedig a hatból még csak négyhez készült videoklip: ezeket májusig szeretném megjelentetni. Közben megpróbálunk mocorogni a Quimby háza táján is…
– Te is beszéltél arról, hogy egyik pillanatról a másikra ismert zenészből megszeppent gyermek lettél, nem tudtad, mire számíts a jövőben. Hogyan tud felnőni ehhez a szituációhoz egy zenész? Újradefiniálhatja magát ilyen körülmények között?
– Ez egy nagyon nehéz feladat, de természetesen egyénenként máshogy zajlik le. Mi például egy viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert a feleségem továbbra is dolgozik. Én pedig megpróbálok lecsapni a kínálkozó lehetőségekre és folyamatosan gondolkozom azon, mit csinálhatnék még. Az idei évre már kitaláltam egy online sorozatot is, amiről remélhetőleg fogtok is hallani. De ezek általában hosszú távú projektek, tehát egyik napról a másikra én sem tudom megoldani ezt a problémát. Viszont elkezdtem minden erőmmel kívülről szemlélni a helyzetet. Erőszakosan, talán ez a megfelelő szó rá. Így végül támadt is néhány ötletem, amelyek működőképesek lehetnek a jövőben.
– Mit gondolsz, mi az egészséges párkapcsolat titka, aminek köszönhetően ez a szerep csere nem okozhatott gondot a feleséged és közötted? Hogyan élted meg ezt a helyzetet?
– Természetes volt. Nem ideális, de a sors ezt dobta. Hogy mi a titok? Az, hogy társ vagy jóban, rosszban.
– A sűrű turné szezonok után főállású apa lettél. Mire tanított ez az időszak?
– A gyerekekkel töltött idő zseniális volt, azt nem cserélném el semmire sem. Az, viszont, hogy emellett más nem volt számomra, az nem igazán szerencsés, de ez van. A türelmet sokkal jobban magamévá kellett tennem, mint azelőtt.
– A kényszer szabadságod egyik pozitív oldala a már említett EP lemezed megjelenése is, amelynek dalait valójában már régebben írtad, de tavaly válogattad össze, melyik legyen az a hat felvétel, amiket kiadsz.
– Igen, én általában úgy alkotok, hogy először csak rögzítem az ötleteimet, és csak akkor kezdem el kiválogatni, melyikkel foglalkozzam komolyabban, amikor azt érzem, eljött az ideje. Ez így történt ennél az albumnál is, csak 2019-ben állt össze a fejemben a lista a számokról, a munka oroszlánrészét már akkor elvégeztük, mert szeretek előre dolgozni. A fene se gondolta volna akkor, hogy a 2020-as év olyan lesz, amilyen…
– Január 18-án debütált a legújabb videokliped, melyet az „Okos rulett” című dalhoz készítettél. Ez a szerzemény a kiüresedett kapcsolatokról szól. Egy interjúdban említetted, hogy ti például egy coach segítségét is kértétek a Quimby-vel, mert úgy éreztétek, eltávolodtatok egymástól…
– Még 2019 őszén, pár alkalommal felkerestünk egy szakembert. Az emberi elme nagyon érzékeny és sérülékeny dolog. Sokkal bonyolultabb lények vagyunk annál, mint ahogyan azt a legtöbben általában gondolják. Ha baj van, akkor segítséget kell kérni és ha kapunk, azt meg kell becsülni. Szerintem ezzel semmi baj nincs. Természetesen nem lehet csak a külső segítségben bízni mindenáron, nekünk is tenni kell érte valamit. De ha vannak, akik támogatnak minket, akkor minden áthidalható és megoldható. Én úgy látom, nincs lehetetlen ebben a helyzetben. Ezek az alkalmak egyébként felszínre hoztak több olyan dolgot, amelyekről eddig nem beszéltünk. Hasznos volt és jó irányba is terelt minket, de aztán (csak ismételni tudom magam) beütött a járvány… Nekem óriási szükségem lenne már a személyes kapcsolatokra. Találkozom ugyan néhány emberrel, de korántsem úgy, mint régen és ez hiányzik. A koncertek is. A fellépések után mi mindig ott maradtunk egy kicsit, hogy közösségi életet éljünk, most erre sincs lehetőség.
– Bár most nincs lehetőségetek arra, hogy ismét coach-hoz járjatok az együttessel, hogyan tudjátok mégis segíteni egymást, Tibit? (A Quimby frontembere, Kiss Tibi 2020 nyarán rehabilitáció miatt visszavonult a munkától és a nyilvánosságtól. – a szerk.)
– Tibit azzal tudjuk támogatni, hogy együtt maradunk ebben a kilátástalan helyzetben is. Így amikor visszajön, nem egy szétesőben lévő családdal találkozik majd, hanem egy lendületben lévő zenekarral. Egyébként ez az, amivel legtöbbet tehetjük egymásért is, hogy összejövünk, zenélünk.
– Adhat egy-egy Zoom vagy livestream koncert kellő pozitív energiát a zenészeknek?
– Persze, hiszen csak maga a tény, hogy játszhatunk, segít. Az, hogy odaülhetsz a hangszeredhez, és nem egyedül vagy otthon, hanem a zenésztársaiddal, nagyon jó érzés. Már ez is rengeteg boldogsághormont termel. Én például december elején rögzítettem egy egyórás Szilárd Piano Projekt műsort a lányokkal, Galambos Dorinával és Kiss Flórával, ami majd március 2-án jelenik meg. Az például őrületesen pozitív élmény volt, pedig nem volt közönségünk, csak kamerák figyeltek minket. Mégis fantasztikusnak tartottam, hogy ott volt velem két másik ember és együtt zenélhettünk. Most ez van, ebből kell töltekezni, nem tudunk mit csinálni. Meg kell ragadni azokat a lehetőségeket, amiket jelenleg kínál az élet.
– Már több éve annak, hogy Galambos Dorinával és Kiss Flórával lépsz fel a szólóprojektedben. Mit gondolsz mi a triumvirátusotok titka? Mi az, amiben ők egészítenek ki a legjobban téged előadóként?
– Szakmailag nagyon értjük egymást, hasonlóan gondolkodunk. De egy kicsit mindenki különböző stílus felől közelíti a zenét, ami jó, mert ezáltal az elegy változatos lesz. Én mindig szerettem kórusban énekelni, több emberrel együtt. Ez egy remek lehetőség erre, izgalmas megoldásokat kínál ez a felállás. Már egymást rezdüléseiből érezzük, hogy ki mit fog csinálni, valószínűleg az egymásra hangoltság miatt alakult ez így.
– Idén lesz az első önálló albumod 20. évfordulója, a Quimbyvel pedig a 30. születésnapotokat ünneplitek. Ha visszatekintesz egészen a kezdetekre, hogyan látod azt, akivé mára váltál zenészként?
– A Quimbyvel gyakorlatilag szinte mindent elértünk, amit itthon el lehet és erre nagyon büszkék is vagyunk. Az tény, hogy most éppen nem minden rózsás körülöttünk, de én bízom abban, hogy később ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. A magam részéről örülök, ha visszanézek arra, amit csináltam, nem kell szégyenkeznem miatta. Tehát, én megtettem a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Nem rejtegetem az első önálló dalaim szövegét sem, mert akkor arra voltam képes. És legalább őszinte voltam. De azóta úgy érzem, fejlődtem ebben, ami természetesen nem baj – sőt! Zeneileg pedig kihoztam a maximumot a szerzeményeimből. Volt egy olyan időszak, amikor nem igazán foglalkoztam ezzel, elkényelmesedtem egy kicsit a Quimby sikere miatt. De pár éve újra felvettem a fonalat és most úgy döntöttem, hogy ezt tovább folytatom, teljes erőbedobással. Nem dőlök hátra, de elégedett vagyok azzal, ami eddig történt. Úgy érzem, minden a helyén van.
Nyitókép: sinco
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Optimistaként szeretem definiálni magam!” – Molnár Áronnal, a noÁr Mozgalom alapítójával beszélgettün
- „Ki kell állni az örök érvényű emberi értékek mellett” – Puskás Petivel beszélgettünk
- „Ha hazamegyek, az mindig visszaránt a valóságba és tudom, mi mennyit ér”- Szakács Gergővel, a Follow The Flow frontemberével beszélgettünk
