Vessünk egy pillantást arra, hogyan éltek őseink az őszi hónapokban és hogyan alkalmazkodunk mi a modern világban az évszak változásaihoz.
Az évszakváltás, a hőmérséklet csökkenése és a nappalok rövidülése mindig kihívást jelentett az emberiség számára. Azonban őseink sokféle módszert és szokást alakítottak ki annak érdekében, hogy felkészüljenek a télre. Régen az ősz nemcsak egy színes évszak volt, amiben megcsodálhattuk a természet változását, hanem az élet-halál harc időszaka is. A túlélés alapvető feltételei, mint az élelem és az energiatartalékok, ekkor dőltek el. Ma, a modern világban, az ősz egészen más formában hat ránk. Bár már nincsenek olyan komoly fizikai megpróbáltatásaink, az évszakváltás még mindig hatással van a lelkiállapotunkra és az életmódunkra – igaz, egészen más formában, mint régen.
Ősz a földeken vs. ősz a szoba melegéből
Régen az ősz a természet ritmusához való szoros kapcsolódást jelentette. Az emberek a földdel éltek együtt: az aratás lezárta az év ciklusát, és mindenki tudta, hogy a hideg tél közeleg. A mezőgazdasági társadalmak számára ez volt a legfontosabb időszak. Ha jó volt a termés, akkor a tél kevésbé fenyegetett, de ha rosszul alakult az év, az éhínség lehetősége valós fenyegetésként lebegett az emberek feje felett. A nők és férfiak is keményen dolgoztak, hogy minden egyes szem búzát és minden almát betakarítsanak, mert tudták, hogy a következő hónapokban nem lesz lehetőségük friss élelemhez jutni. Egyetlen elhullott termés is nagy érték volt. A betakarítást sok helyen rituális ünnepekkel zárták, amiket gyakran vallási elemekkel is összekötöttek. Köszönetet mondtak a termésért, és remélték, hogy a következő év is bőséget hoz.
Ma sokkal nehezebb ráhangolódni az évszak változásaira, ha azokat a fűtött szoba melegéből figyeljük. Kevés közvetlen kapcsolatunk van a természettel és ez megnehezíti az átmenetet is. Gombnyomásra rendelkezésünkre áll fűtés, a sötétség ellen mesterséges fénnyel védekezünk és a boltok egész évben roskadásig vannak friss élelmiszerrel. Nincs szükség arra, hogy magunknak tartósítsuk az élelmiszereinket, és meleg ruhát sem kell varrni a családnak. Ezzel olyan munkák hiányoznak az életünkből, amik ugyan megkönnyítik a hétköznapokat és kényelmet nyújtanak. De közben meg megfosztanak minket azoktól a rituális cselekvésektől, amelyek egykor segítettek a természet ritmusával való összehangolódásban. Az élelmiszerek tartósítása, a meleg ruhák készítése, vagy éppen a tűzifa behordása nemcsak fizikai munka volt, hanem egyfajta mentális és érzelmi felkészülés is a télre.
Aktív kapcsolódás vs. magányos bekuckózás
Az ősz ma sokak számára a „bekuckózás” évszaka. Amikor a hűvös idő beköszönt, a lakás melegében maradunk, takaróba burkolódzva sorozatokat nézünk, forró italokat kortyolunk, és egy kicsit lelassulunk. Végtelen mennyiségű szórakozást érünk el otthonunk kényelméből, ami viszont olykor elszigetelődéshez is vezethet. Kevésbé keressük a közösségi összejöveteleket, és inkább az otthoni egyedüllétbe húzódunk vissza. Ez a bekuckózás sokak számára persze pihentető és kényelmes, hiszen az őszi hideg és sötétség egyértelműen arra csábít, hogy belassuljunk. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kevesebb lehetőség van az emberi kapcsolatok megélésére, az élő közösségi élményekre, amelyek egykoron az ősz szerves részét képezték.
Régen az ősz nem a visszavonulás, hanem – épp ellenkezőleg – egy rendkívül aktív és közösségi időszak volt, tele bálokkal, ünnepekkel és közös munkával, amikor a közösségi összetartozás került előtérbe. Ezek az események nemcsak a szórakozásról szóltak, hanem fontos közösségépítő funkciójuk is volt: az emberek ilyenkor találkoztak, beszélgettek, megerősítették a társas kapcsolataikat. Ilyenkor került sor az esküvőkre és a nagyobb eseményekre is. A zene, tánc és az együttlét energiával töltötte fel az embereket a hosszú tél előtt. És ezek az események mind arra szolgáltak, hogy megerősítsék a közösség összetartozását, és olyan kapcsolódási pontokat teremtettek, amelyek segítettek átvészelni a sötét téli hónapokat is.
Útravaló
Az őseink életmódjából számos tanulságot meríthetünk. Persze, nem az a cél, hogy visszatérjünk a régi, fáradságos szokásokhoz, de érdemes néhányat visszacsempészni az életünkbe, amelyek segíthetnek jobban ráhangolódni az évszakokra és a természet ritmusára. Hiszen a bekuckózás, a kényelmes otthonlét is fontos része lehet az ősznek – csak ne hagyjuk, hogy ez elszigetelődéshez vezessen. Az emberi kapcsolatok, a közösségi élmények mind-mind gazdagíthatják az életünket, még akkor is, ha ma már nem egy bálteremben vagy falusi ünnepen zajlanak. Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munka és a pihenés, a visszavonulás és a közösségi kapcsolódás között.
A lényeg talán az, hogy a modern kényelmet ötvözzük az ősi rítusok bölcsességével, és ne feledjük, hogy a természet ritmusával való harmónia segíthet abban, hogy a tél ne csak túlélés, hanem a belső feltöltődés időszaka is legyen.
Nyitókép: Nayomiee / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- 5 szokás, ami a kiegyensúlyozott életedet gátolja
- A fény győzelme: Szentiván-éji szokások a világ körül
- Találka a múltban: ismerd meg az 1950-es évek randietikettjét
