A Trónok Harca már két hete véget ért, de még sokáig fogunk beszélgetni róla. Mi lehet a sorozat titka? Talán az, hogy az izgalmas történetvezetés mellett fantasztikus jellemfejlődéseknek lehetünk tanúi, amiből ráadásul mi magunk is tanulhatunk!
— Figyelem, amennyiben még valami miatt nem láttad a befejező részt, ne olvass tovább, mert a cikk spoilereket tartalmaz! —
1. Ne ítélj elhamarkodottan, és ne feledd: az emberek változnak
Emlékszel, amikor az első évad első részében megérkezik Robert király északra, hogy meghívja kedves barátját Ned Starkot Királyvárba? Érkezik vele egy iszákos törpe, Tyrion Lannister, valamint egy a testvérszerelem fertőjében fürdő elkényeztetett ficsúr, Jamie Lannister. De ne feledkezzünk el Branről sem, aki az első részben még csak egy kíváncsi minden lében kanál kisfiú volt. Bizonyára te sem hitted volna, hogy mindhárom karakter ilyen komoly jellemváltozáson megy majd keresztül, és, hogy végső soron, az őket ért élmények hatására szerethető figurákká válnak. Vagy épp ellenkezőleg: hány rajongó nevezte el a második-harmadik évad környékén született gyerekét Daenerysnek, hogy aztán az utolsó évad őrült ámokfutása miatt meg is bánja döntését? Mint mikor az unalmasnak és hétköznapinak tűnő kollégádról kiderül, hogy kitűnő hobbiénekes, esetleg csalfa szerető, ezek a sablonosnak tűnő karakterek is végül hatalmas meglepetésünkre őrült zsarnokok, megtört királyok, vagy kiváló stratégák lettek. Többen közülük saját gyengeségüket a legnagyobb előnyükké kovácsolták. Az emberek, ahogy a valóságban is folyamatosan változnak.
2. Bocsáss meg!
Westerosban a karakterek egyik legfőbb mozgatórugója a bosszú volt. Cersei elvesztett gyermekeiért, a Véreb a testvérterror miatt, Arya szerettei halála felett érzett fájdalmában esküdött fel a véres megtorlásra, hogy aztán fél életüket ennek a pusztító célnak szenteljék. A negatív érzelmek konzerválása hosszú távon azonban csak az újrakezdés esélyét veszi el, és végül majdnem mindnyájuknak vesztét okozta. Aryát is csak az utolsó pillanatban térítette észhez Sandor az összeomló Vörös Erődben:
„Nézz rám, egész életemben a bosszúnak éltem, olyan akarsz lenni, mint én? Ha velem tartasz, itt fogsz meghalni”
A megbocsátás ezzel szemben sokkal kifizetődőbb. Nem azonos a kiengesztelődéssel, és nem szükségszerűen vezet kiengesztelődéshez, viszont gyengíti a szorongás és depresszió kialakulásának esélyét. Tehát míg látszólag a másik fél nyer feloldozást, valójában te vagy, aki a legtöbbet profitálsz belőle.
3. Ami nem öl meg, erősít
Hány Stark gyerek kezdte teljesen ártalmatlanul, életkorának megfelelő érzelmi fejlettséggel a sorozatot, és hányan végezték kőkemény háborús veteránként? Mindannyian. Havas Jon folyamatosan küzdött azért, hogy valahová tartozhasson, Arya megpróbáltatások sorát állta ki, Bran hajmeresztő élményeket szerzett a falon túlról és Sansa, aki az ármánykodások közepette a legnagyobb borzalmakat állta ki. Az apjuk halálával kezdődő traumák a Stark ifjak világát millió részre szaggatták, hogy a sorozat végére erősebbé, ellenállóbbá váljanak, és végső soron győztesei legyenek a Trónok Harcának.
4. A kulcs az önismeret
Az önismeret tankönyvi definíciója az az önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünket, képességeinket, szándékainkat, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek sokszor fájdalmat okoznak.
„Nem könnyű beismerni magadnak, hogy mi is vagy valójában” – Kisujj
Ebben az idézetben Kisujj összefoglalja az önismeret előtti legnagyobb gátat: a félelmet. A félelmet attól, hogy beismerjük, van egy kevésbé dicséretre méltó oldalunk, ami foltot ejthet a saját magunkról alkotott idealizált képen. De hány uralkodó bukott bele Westerosban abba, hogy képtelen volt szembenézni önmagával? Kezdve Robert királlyal és dölyfös alkoholizmusával, akinek a szájából minden vita végén az a mondat hangzott el végső érvként: „mert én vagyok a király!” Hatalmából és önismereti hiányosságaiból fakadóan képtelen volt szembenézni a hibáival és ezzel Joffrey-hoz hasonlóan manipulálhatóvá végül pedig feláldozhatóvá vált.
5. A közös élmények összekötnek
Emlékszem minden kedd reggel úgy léptem be a szerkesztőségbe, hogy a kollégám már messziről, minden bevezető nélkül kiabálta a tömör véleményét az előző nap látott részről, hogy aztán a konyhában kávézva részletesen is kivesézzük a történteket. Baráti társaságok napokig agonizáltak egy-egy jelenet jelentőségén, külön csoportok alakultak a sorozatnézők között Facebookon és általánosságban összekötötte az embereket az élmény. A szociális kapcsolatok szorosabbra fűződtek, sőt, különleges élményt nyújtott azoknak, akik így új ismertségre tettek szert. Az ilyen rituálék és az ebből fakadó kollektív tudat csak erősítette minden nézőben a valahová tartozás érzését, ami miatt most, hogy vége lett a sorozatnak nagyon sokan jogos űrt éreznek. Vége egy korszaknak, lezárult egy kapcsolódási pont az emberek között. Szerencsére csak addig, amíg nem jön egy új és egy hasonlóan nagyszerű sorozat, ami tovább gazdagíthatja mindannyiunk életét.
Nyitókép: Imdb
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 10 ütős idézet világhírű mozifilmekből
- 5 film 5 táncjelenete, a meghatótól a humorosig
- 3 kedvenc kosztümös filmünk női főhősökkel
