Ahogy a pszichológia elfogadottá vált, úgy jelentek meg a tévképzetek és az álszakemberek is. Ám míg az önjelölt „insta pszichológusok” messzire sodorhatnak a helyes úttól, egy jó szakember segít, hogy lezárd a múltat, és helyt tudj állni a jelenben.
Ma már több divatos kifejezés is begyűrűzött a hétköznapokba, amiket nem használunk jól, csupán hangzatosak és a showról, szórakoztatásról szólnak. Mint ahogy Seerut K. Chawla pszichoterapeuta megfogalmazta, a populáris pszichológia nem pszichológia.
Úgy, ahogy nem nárcisztikus mindenki, akit nem kedvelünk és nem traumatizált mindenki azért, mert voltak kellemetlen élményei.
Ugyanígy az is igaz, hogy a terápiák menetével, és életünkre gyakorolt hatásaival sem vagyunk teljesen tisztában, amíg nem tapasztaljuk meg a saját bőrünkön. A legtöbben abban a reményben megyünk terápiára, hogy a terapeuta helyre tudja hozni azt, ami elromlott bennünk és majd kiás a gödörből, amelybe kerültünk. Van azonban néhány keserű igazság a terápiákkal kapcsolatban, amiket jó előre meghallani a csalódás elkerülése végett.
1. Tévhit: A pszichológus megmondja mit tegyek.
Kezdjük a legáltalánosabbal: amikor nehézségekkel küzdünk és nem tudjuk merre induljunk, kézenfekvőnek tűnik az ötlet, hogy elmenjünk egy szakemberhez, aki majd útbaigazít és megmondja a helyes döntést. A pszichológusod azonban nem fogja megmondani, hogy mit tegyél, sőt még tanácsot sem fog osztogatni. Egy jó terapeuta abban segít, hogy meglásd a lehetőségeidet és támogat abban, hogy a számodra legjobb elhatározásra juss. Senki nem ismer téged annyira, mint te önmagadat, és valójában minden kérdésedben ott van a válasz is, a pszichológus csak segít meghallani a belső hangodat.
2. Tévhit: Egész idő alatt a gyerekkoromról kell mesélnem.
Viccek, filmek és a média közrejátszásának köszönhetően terjedt el az a tévhit, hogy a terápia kizárólag a gyerekkor feltárására fókuszál.
Ehhez pedig szorosan kapcsolódik az az elképzelés, hogy mindenért a szülők okolhatók. De ez nincs teljesen így.
Több olyan módszer létezik a pszichológián belül, ami jelenfókuszú és nem vájkál a múlt bugyraiban. A gyerekkor meghatározó időszak egy ember életében, a szülőkkel való kapcsolat pedig sorsformáló, de ez nem jelenti azt, hogy minden ráhúzható erre a sémára. A terápia alatt jó eséllyel fogsz beszélni a gyerekkori élményeidről, de korántsem ezek fogják kitenni az idő nagy részét. A jó szakember arra törekszik, hogy le tudd zárni a múltat, levond a tanulságokat és a jelenben tudj helytállni.
3. Tévhit: A terapeuta gyökerestől megváltoztat majd.
A pszichológus nem fog megváltoztatni téged. Abban segít, hogy rálelj azokra a változtatásokra magaddal kapcsolatban, amire szükség van. A folyamat alatt te magad érsz meg, értesz meg dolgokat és alakulsz át. Amikor átléped a rendelő küszöbét, vállalkozol arra, hogy minden tőled telhetőt megteszel magadért, az egészségedért és a jóllétedért. De arra is, hogy ez nem lesz fájdalommentes.
4. Tévhit: Heti egy órát szánok erre, és többet nem kell foglalkoznom a dologgal.
A terápia hatalmas mennyiségű következetes erőfeszítést, elkötelezettséget és a folyamatba vetett bizalmat igényel. Egy óra alatt nem történik csoda. Sőt mi több, sokkal fontosabb az ülések közötti idő, mint maga a terápiás ülés. Két alkalom között történik meg a munka farkasrésze: feldolgozod, megemészted a hallottakat és leszűröd a következtetéseket. Aktív módon alakítod az életed és naponta foglalkozol a belső világoddal. Ez hozza meg a csodát, nem a rendelőben töltött heti egy alkalom.
5. Tévhit: A terápián csak beszélgetünk, azt a barátaimmal is tudok.
A terápiát úgy képzeljük el, hogy bemegyünk egy letisztult rendelőbe, ahol keresztezett lábakkal ülünk egy kényelmes fotelben és beszélgetünk, mintha csak az egyik barátnőnkkel traccsolnánk. Ha tényleg így lenne, akkor valóban nem lenne érdemes szakemberhez fordulni a problémáinkkal, mert ezt megélhetnénk a barátaink és családunk társaságában is. Az igaz, hogy a terápia fontos részét képezi a mély, odafigyelésen alapuló beszélgetés, hiszen csak kommunikáció által ismerhetjük meg a páciens helyzetét, de a közös munka jóval túlmutat egy baráti csevely keretein. A legtöbb pszichológus gyakorlati módszerekkel, házi feladatokkal és tesztekkel dolgozik, amiben minden szaktudásuk benne van.
Nyitókép: Fiordaliso/Getty Images
