Az ötkarikás játékok történetének talán egyik leglátványosabb, de kétségtelenül az egyik legsokatmondóbb megnyitóünnepségével indult el a párizsi olimpia.
1900, 1924, 2024: Párizs idén harmadik alkalommal rendezheti meg az olimpiai játékokat, s azt már régóta sejtjük, hogy a franciák – akik épp száz évet vártak az utolsó olimpia után az újabb rendezői feladatra – nem fogják elaprózni a megnyitót. Nem véletlenül foglalkoztatott mindenkit, milyen nagy durranással készülnek nekünk a szervezők, hiszen a kiszivárgott pletykák alapján A-listás sztárok sorát vetítette elő ez a grandiózus esemény, ami talán még a mi várakozásainkat is felülmúlta.
Ám nem is annyira a megnyitón szerepet vállaló hírességekről vagy a műsort végigkísérő rejtélyes, maszkos alakról ejtenénk mi szót, hanem arról a rendkívül fontos üzenetről, amit a párizsi olimpia közvetít. A stadionok professzionális atmoszférája helyett ugyanis a franciák a Szajna partjára vitték a bulit, ami azon túl, hogy pompás díszletet biztosított a ceremóniának Európa egyik leggyönyörűbb városában, egy teljesen új fejezetet is nyitott a játékok történetében. Párizs ugyanis egyértelművé tette, hogy az olimpia mindenkié: nézők ezrei álltak sorfalat a város szebbnél szebb pontjain futó sportolóknak, s pacsiztak az olimpiai lánggal futó legendákkal – hát mi ez, ha nem egy gyönyörű kiáltvány az egyenlőség felé?
Párizs üzent nekünk
S ha már itt tartunk, az ötkarikás játékok szimbóluma is francia eleganciával íródott be a sporttörténelembe. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke beszédében is kiemelte, hogy nemcsak fenntarthatóbb lesz ez a világverseny a korábbiaknál (persze, csak ha eltekintünk a nyitóbulira elköltött 150 millió dollártól), de végre a nemek közötti egyenlőség is megvalósulhat. Ezt pedig tökéletesen szimbolizálta, hogy Zidane-tól Allison Pineau-ig kiváló sportolók és parasportolók tucatja kísérte a fáklyát az utolsó métereken, ahol ezúttal nem egy, hanem két legenda, két háromszoros olimpiai bajnok vállalta magára a megtisztelő feladatot, hogy meggyújtsa a lángot. Marie-José Pérec atlétanő és Teddy Riner judós a teljes egyenlőség jegyében egyszerre lépett a franciák történelmét jelképező hőlégballonhoz, ami a következő hetekben Párizs felett őrzi majd az olimpia tüzét.
Amit pedig a finálé tartogatott nekünk, attól a legszőrösszívűbb emberek szeme is fátyolos lett kissé. Ahogy a hosszú évek óta stiff-person-szindrómával küzdő, s a nyilvános fellépésektől visszavonult Céline Dion az Eiffel-tornyon állva elénekelte Edith Piaf L’Hymne A L’Amour (a szerelem himnusza) című dalát… nos, ahhoz már szavak sincsenek.
Kövesd az olimpia további híreit a sport365.hu-n!
Nyitókép: Fotó: IOC via Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Micsoda trió! Rév Marcell találkozása a Vogue-gal és az olimpiával
- Az olimpia nem csak sportsikereket, ikonikus divatpillanatokat is adott nekünk
- Azzal, ahogy a nőket kezelik, már most történelmet írt a párizsi olimpia
