„Szeretném, ha minden ember a saját élete főszereplője lenne” – Polus Enikő, mentálhigiénés szakértő legújabb könyvéről mesélt nekünk

Polus Enikő, mentálhigiénés szakember, a MESEKŐ Alapítvány vezetője. A Jaffa Kiadónál idén novemberben jelent meg az Életünk mellékszereplői – Az érzelmi intelligencia fejlesztése című könyve, amely rendhagyó módon invitál minket önismereti utazásra.

Polus Enikő napi rendszerességgel foglalkozik emberekkel, akik arra keresik a választ, hogyan tehetnék jobbá az életüket és a kapcsolataikat, hogy jobb életminőséget biztosítsanak maguknak. A szerző külön felhívja a figyelmem arra, nem használná a „boldog” kifejezést, mert a boldogság csak másodpercek, pillanatok erejéig tart. Életünk mellékszereplői – Az érzelmi intelligencia fejlesztése című könyve abban segít, hogy megértsük, mi a boldogság és a boldogulás közti érzeti különbség, valamint milyen fontos szerepet kapnak életünk mellékszereplői az érzelmi intelligenciánk fejlesztésében. Mindezt interaktív, oktató módon, különböző feladatok segítségével tanítja meg nekünk, miközben a bennünk rejlő örök gyermeki lelket is felébreszti a mesékre jellemző szimbólumokkal és vizuális világgal.

– Nagyon sokszor hallottam már, hogy az életünket úgy kell elképzelni, mint egy filmet vagy egy színdarabot, amelynek mi vagyunk a főszereplői. Arról viszont ritkán esik szó, hogy ebben milyen szerepet kapnak azok, akikkel nap mint nap találkozunk. Vagy ahogy te említed őket, az életünk mellékszereplői. Miért tartod fontosnak őket?

– A művészeti önismeretben sokszor láthatjuk, hogy több szereplő is van egy darabban, egy filmben, egy mesében vagy akár egy festményen. Ha az ember beül egy színdarabra, akkor 5 perc után érzékeli, ki a főszereplő és onnantól kezdve azért szurkol, hogy neki minden sikerüljön. Pedig a mellékszereplők azok, akik a főszereplőt központi alakká teszik, ők segítik abban, hogy az életútját végigjárhassa. Pont a legfontosabb részét nem fogjuk meg az élettartó oszlopoknak. Ahhoz, hogy minőségi életet tudjunk élni, hogy főszereplővé váljunk a saját életünkben szükségünk van az érzelmi intelligencia fejlesztésére. És kik segítenek minket ebben? A mellékszereplők, akik nemcsak személyek, hanem tárgyak, állatok, növények, életesemények, akár betegségek vagy nehézségek is lehetnek.

– Szerinted nincsenek véletlenek, és minden találkozás és életesemény okkal történik az életünkben?

– Örök kérdés az emberekben, vajon véletlenül találkozunk-e valakivel vagy sem? Gyakorlatilag a tudományos kutatásokból is azt lehet leszűrni, hogy egyszerűen tényleg nincsenek véletlenek. Minden okkal történik, minden találkozónak megvan a fejlesztő és hátráltató aspektusa is. És ezekre koncentrálnunk kell. A mellékszereplőkkel való találkozás csak akkor lesz a segítségünkre, ha észrevesszük a megoldókulcsokat, amiket nyújtanak. De ez napjainkban nem könnyű, mert a jóléti társadalom azt tanítja, hogy rohanj, valósítsd meg minél több területen, minél rövidebb idő alatt önmagad, és csak magaddal foglalkozz. Ezek is fontos dolgok, de ez csak a lemez egyik fele, az teszi teljessé, ha az ember érzelmileg is jó kapcsolatba kerül önmagával. Hogy ez megvalósuljon, fontos, hogy felmérjük, az adott héten milyen személyek, tárgyak, események segítettek és hátráltattak minket, illetve mit tanulhatunk ebből. Gyakorlatilag meg kell értenünk, miért kellett találkozunk a mellékszereplőkkel. Például a Covid-helyzet, hogy lesz az életünk mellékszereplője, hogyan segít az értékek tisztázásában? Az elmúlt hónapokban sokan rájöttek arra, hogy nincs szükségük újabb és újabb tárgyakra ahhoz, hogy jól legyenek. 

– A könyvben több feladatot – például levélírást és rajzolás – is adsz az olvasónak. Ezekkel is az a célod, hogy egy kicsit lelassuljon, átgondolja az adott témakört?

– Pontosan. A könyvet úgy írtam meg, hogy ne legyen egy könnyen emészthető, gyorsan átlapozható mű, hanem már olvasás közben jól dolgoztassa meg az emberek érzelmi világát. Lehet, hogy nem érnek olyan gyorsan a végére, de ha türelmesen végigcsinálják, azt érzik majd, az életük egy új tartóoszlopot kapott. Sokan gyorsan olvasunk, nem mélyülünk el igazán. Az életet is elképesztő sebességben kell élni, hogy utolérjük magunkat, természetes, hogy olvasni is gyorsan kell. Elfelejtettünk leállni, elcsendesedni és ez a gondolkodásunkat, az érzelmi intelligenciánkat is megváltoztatta. A tudomány is alátámasztja, hogy csak bizonyos óraszámot vagyunk képesek aktívan figyelni, utána le kell dőlni, el kell aludni ahhoz, hogy testileg is lelkileg is működjünk. Ha valaki végigrohanja az életét, akkor nem veszi észre a mellékszereplőket, így azok nem lesznek rá érzelmi hatással.

– Nagyon komoly önismereti témákat érintesz a könyvben, de a mesevilág szimbólumainak – az életadó kútforrás, a hétfejű sárkány vagy éppen a róka megszelídítése – köszönhetően könnyű azonosulni velük és levonni a tanulságokat.

– Ezek nagyon fontos elemei a könyvnek, mert a segítségükkel bárki megértheti a művészeti önismeret és a természet által keltett önismeret alapjait. Erre a kettőre éveken keresztül nagy szükségünk lesz a pandémia után. A művészetek közül a meséket ragadtam ki, hogy a szimbolikus gondolkodással megkönnyítsem az olvasó feladatát. A mese feldolgozásának alapja a képzelet és a fantázia, amelyek már életünk első 7-10 évében is meghatározzák kicsi énünk gondolkodását. Azért választottam a mesét – nem a fotográfiát vagy egy színházi darabot – mert meseélménye még annak is van, akinek gyermekkorában nem olvastak történeteket. A történetekkel pedig komoly és aktuális társadalmi problémákat is bemutathatunk, megértethetünk.

– Tehát könnyebb szembenézni a félelmeinkkel, ha egy hétfejű sárkányként képzeljük el?

– De még mennyire, ez az egész lényege. Gyakran előfordul, hogy a klienseim, pácienseim úgy mutatkoznak be, hogy nekik nincsenek szorongásos problémáik, félelmeik. Én erre csak azt szoktam válaszolni, hogy milyen kár, mert ezeknek is van pozitív hozadéka. Például ha egy nő nem félne egy kicsit sem a szüléstől, akkor nem lenne annyi ereje, hogy megszülje a kisbabát. Amikor a kliensek agya átvált a szimbolikus gondolkodásra – például megkérdezem, egy varangyos békáról melyik személy jut eszébe – rögtön őszinte választ ad. Amikor félelmekkel, szorongásokkal, traumákkal, életnehézségekkel kell foglalkozni, akkor fontos, hogy az ember ne csak beszéljen róla, hanem az érzelmeit is belevonja. A szimbólumok pedig mindenkinél működnek.

– A kedvenc mesénk, mesehősünk árulkodik rólunk vagy az életünkről?

– A kedvenc mesénk is, illetve az is, hogy melyiket utáltuk a legjobban. A kedvenc mesénkben általában a főhőssel olyan dolog történik, amit mi nem élhettünk át, pedig vágytunk rá. Ha valamit nem szerettünk, idegesített minket, akkor valamit az érzelmi memória tompítani akart bennünk. Felnőttként érdemes újra elolvasni egy olyan történetet, amit gyerekként szerettünk és megvizsgálni, kik voltak a főhős mellékszereplői. Ha ilyen aspektusból vizsgáljuk meg, akkor rájöhetünk a jelenlegi életünkben melyik mellékszereplőkre kellene nagyobb figyelmet fektetnünk.

– Ez a kulcs ahhoz, hogy a korábban már említett lemez másik oldala is összeálljon?

– Igen, a könyvvel a lemez B oldalát hozom be az olvasó életébe. És ez az oldal melós. Főleg ennek a társadalomnak, aki az instant dolgokhoz szokott hozzá. De ezt csak egyszer kell igazán jól összerakni és az egész életünkre hatással lehet. Azért szeretek segítőként dolgozni, mert olyan emberek távoznak tőlem csillogó szemmel, akiknek korábban romokban állt az élete. De ők hajlandóak voltak változtatni, és végigcsinálni a gyakorlatias feladatokat, amiket adtam neki. Nem mutatok újat a világnak, de minőségi tudást adok az olvasó kezébe. Tudom, hogy van, akinek ez iszonyatosan nehéz olvasmány lesz. De én azt szeretném, hogy minden ember a saját élete főszereplője legyen. Mert különböző szerepköröket töltünk be – barát, gyerek, anya, társ, alkalmazott – és megtanultunk ezekben élni, ezeknek megfelelni. Közben pedig megfeledkezünk arról, kik vagyunk emberként, nőként vagy férfiként. Ezt a problémát a könyvben egy virággal mutatom be: a közepe az ember, a szirmok a szerepkörök. A szerepkörök, vagyis a szirmok nélkül csúnyácska a virág. De a közepe nélkül az összes szirom elhal, hiszen az ember a legfontosabb.

– Erre céloztál a könyvben, amikor arról írtál, minden körülmény között embernek kell maradnunk?

– Emberként jöttünk, emberként távozunk. De nemcsak másokkal, magunkkal szemben is emberien kell viselkednünk. Úgy szocializálódtunk, hogy másokért gyakran többet teszünk. Ha nem, akkor önzőnek bélyegeznek minket. Ezért írtam, hogy ez „nem önzőképző akadémia”, egyszerűen ha nem teszel a saját szükségleteidért, akkor másoktól várod majd ezt el. Ezzel túlterheled, és eltaszítod magadtól a körülötted élőket. Ezért bátorítok mindenkit arra, hogy először magáért tegyen, és ha kiegyensúlyozott, valóban jól érzi magát a bőrében akkor tud másoknak adni és empatikusan viselkedni. Ha ez az arány felborul, akkor a lelkében is káosz alakul ki.

– Arról már meséltél, hogy a könyv alapjai nagy segítséget nyújtanak majd a világjárványt követő időszakban. Ezért döntöttél úgy, hogy most adod ki az Életünk mellékszereplőit?

– Ez egy nagyon érdekes történet, ugyanis már közel 8 évvel ezelőtt összeállítottam az összes könyvem. Egy komoly felkérést is visszautasítottam, mert családanyaként nem akartam az írás miatt a gyerekeimmel töltött időből elvenni. Tavaly év végén elgondolkodtam, hogy ideje lenne összehozni ezt a könyvet, de végül csak idén februárban született meg a döntés. Egy előadást tartottam a düh, harag és agresszió témakörében, amelyet a Jaffa Kiadó vezetője is meghallgatott. Az előadás után odajött hozzám és felajánlotta a lehetőséget. Éreztem, hogy ő egy fontos mellékszereplője az életemnek, mert egy második esélyt kaptam tőle arra, ami nekem valószínűleg életfeladatom. Néhány hét múlva jött a karantén, leállt a világ és azt hittem, hogy így lesz majd időm a könyvre koncentrálni, Na, egy lelki segítőnek pandémia idején nincs ideje. Végül éjjel-nappal dolgoztam,  megszületett a könyv, és remélem, hogy a többi is hamarosan követi.

– Az elmúlt hónapokban sok fontos mellékszereplője volt az életednek.

– Abszolút. Ha Rados Richárd, a kiadó vezetője nem jön oda hozzám vagy Tibenszky Moni Lisa nem szervezi meg az előadást, akkor biztosan nem ültem volna le a pandémia idején. Ők ketten a könyv legfontosabb mellékszereplői.

– Mit vigyen el magával az olvasó a könyvedből?

– Hogy jól csak a szívével lát az ember és meg kell szelídítenünk önmagunkat. Ha ezek közül valamelyik hiányzik az életünkből, az olyan, mintha olyan tortát ennénk, ami csak piskótából áll. Nincs rajta tejszínhab, nincs benne krém, nincs meggy benne. Így is meg lehet enni, de pont a lényeg, a szaftos része hiányzik. Körülbelül ezt.

Nyitókép: Prohászka Szandra

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked: