Tízből egy gyerek 9 éves korára már találkozik pornográf tartalommal – derül ki egy friss kutatásból. A kérdés az, hogyan befolyásolja mindez a fiatalok viszonyát a szexualitáshoz és a kapcsolatokhoz, és mit tehetünk mi, szülőként?
Szeretnénk magunkat nyitottnak, elfogadónak és szabadszelleműnek hinni, és az előző generációkhoz képest ez sok esetben tényleg meg is valósul. Egyre többet beszélünk a szexuális felvilágosítás fontosságáról, már nem pironkodunk, ha a kamasz gyerekünket zárt ajtók mögött találjuk otthon, és akkor sem, ha kényesebb témákra terelődik a szó. Azonban a kulcsszó itt van: a kamasz gyerek esetén. Na de mi történik akkor, ha a gyereknek még az álla sem pelyhedzik és az iskolatáska nagyobb, mint ő maga, de a szobába lépve azt látjuk, hogy éppen pornót fogyaszt? Azt hiszem, sokunknál az első reakció a sokk. Pedig tízből egy gyerek 9 éves korára már találkozik pornográf tartalommal, és 47%-a a 16-21 éves fiataloknak azt gondolja, hogy a lányok fizikai agresszióra vágynak szex közben – derül ki egy új, az Egyesült Királyságban végzett széleskörű kutatásból. A fiatalkori pornófogyasztás sajnos nemzetközi tendencia, a gyerekek könnyen, csupán pár gombnyomással szexuális tartalomhoz juthatnak. Az erőszakosság normalizálása a pornóiparban pedig komoly kihívások elé állítja a szülőket.
A kíváncsiság érthető
A digitalizáció rohamos fejlődésén, és a szexuális tartalmak egyre szélesebb körben való elterjedésén túl, jó, ha tudjuk, hogy mi vezethet oda, hogy a kiskamasz gyereket ilyen helyzetben találjuk. Kisiskolás korra a fejlődés eljut egy olyan pontra, ahol új érzelmek és tapasztalatok jelennek meg a korábbiakhoz képest. Két fontos emóció lép színre: az intellektuális érzelmek és az erkölcsi-szocializációs érzelmek. Míg az első a kíváncsisághoz, tudásvágy fellendüléséhez kapcsolódik, addig a másik az erkölcsi ítéletek és a mások helyzetébe való beleélést, az empátia megjelenését hozza magával.
Az új, tiltott dolgok felébresztik a kíváncsiságot, azonban az erkölcsi-szocializációs érzelmek még nem elég fejlettek ahhoz, hogy a gyerek felnőtt segítség nélkül helyén tudja kezelni a szexfilmekben látottakat. Neki az válik evidenciává, amit ott lát, vagyis a legtöbb esetben az, hogy két felnőtt ember úgy létesít szexuális viszonyt, ahogy az a valóságban igen ritkán történik meg.
Tiltás helyett felvilágosítás
A gyereknevelésben a tiltás mindig egy visszás dolog. A szexuális nevelésben pedig méginkább. Abban a pillanatban, ahogy dühödten lecsapjuk a laptop tetejét és azt mondjuk, hogy „soha többet ne lássalak meg ilyesmit csinálni”, elindul egy lázadási folyamat. Valóban soha többet nem fogjuk látni, hogy otthon pornót néz, viszont a barátoknál, az iskolában, dugiban éjjel a paplan alatt valószínűleg fog. Ilyen az emberi természet. Teljesen megóvni nem fogjuk tudni a gyerekeket, letölthetünk temérdek szűrőprogramot és minden egyebet, de vannak annyira kreatívak a kicsik is, hogy ha felnőtt tartalmakat akarnak nézni, azt megoldják. Éppen ezért a tiltás helyett a legfőbb feladatunk szülőként a felvilágosítás.
Felvilágosítás, de hogyan?
Sokszor halljuk a felvilágosítás szót, azonban nem igazán tudjuk, a gyakorlatban ennek hogyan is kellene nekifogni. A közhiedelemmel ellentétben a szexuális fejlődés nem tinédzserkorban kezdődik, hanem már jóval korábban, óvodáskor környékén. Így ne gondoljuk azt, hogy túl sokáig érdemes húzni a témát, és elég, ha majd tizenévesen kerül terítékre a szexualitás. A gyerekek már igen kicsi kortól kezdve fogékonyak a témára. Már 0-2 éves kor között sokat tehetünk az egészséges szexualitás megalapozásáért, ha olyan egyszerű gyakorlatokat bevetünk, minthogy nevén nevezzük a nemiszerveket. 2-5 éves korban az énhatárok kialakításán van a hangsúly. Fontos, hogy mindig az életkornak megfelelően válaszoljunk a gyermekben felmerülő kérdésekre, egy óvodás gyermek esetében se tereljük a témát „gólya hozza” típusú értelmetlen válaszokkal. Az élet legtermészetesebb dolga kell legyen, hogy a gyermekkel őszintén, a saját korának megfelelően tudjunk beszélgetni a testéről, az intimitásról, a szexualitásról és a kapcsolatokról. Ha látjuk a gyermek érdeklődését, de zavarban vagyunk, akkor érdemes segítségként a témával kapcsolatos gyermekkönyvek közül választani, és együtt átlapozni a könyvet.
Amennyiben pornónézésen kapjuk a kiskamasz gyerekünket, fogjuk fel azt lehetőségként a mélyebb beszélgetésre. A következő lista segítségünkre lehet, hogy milyen témákat érdemes érinteni ebben az időszakban:
1. Ez normális
Elsősorban elmondhatjuk a gyereknek, hogy megértjük azt, hogy miért lehet neki izgalmas ezt nézni és milyen új élményeket jelent ez számára. Biztosítsuk róla, hogy nem tesz semmi rosszat és normális az, hogy őt ez érdekli. Nyugtassuk meg, hogy nem fogjuk megbüntetni, ugyanakkor emeljük ki azt is, hogy ezek az oldalak felnőtteknek készültek. Ha 18+ karikát lát, az nem véletlenül van ott, az ő érdekeit szolgálja.
2. Intimitás vs. pornográfia
A gyerek fejlettségi szintjéhez mérten elmondhatjuk, hogy az, amit éppen látott az csak egy film, egy megjátszott jelenet egy olyan eseményről, ami a valóságban teljesen máshogy történik. Itt fizetést kapnak a felnőttek azért, hogy minél látványosabb dolgokat csináljanak, de a való életben a szexualitás célja az intimitás megélése.
3. Biztonságos és szeretetteljes szex
Az előzőből rögtön rákanyarodhatunk arra, hogy milyen is a biztonságos és szeretetteljes szexuális kapcsolódás. Hogy ez egy különleges kapcsolatban történik, mindkét fél beleegyezésével és kölcsönös egymásra figyelésével, ahol semmiképp nincs helye erőszaknak. Beszélhetünk itt családról, gyermekvállalásról és mindenről, amit az értékrendünk képvisel. Hozzunk pozitív példákat, hogy a szex az nemcsak kizsákmányoló lehet, hanem egy csodálatos kapcsolódási lehetőség is. Sajnos hazánkban a felvilágosítás sokszor a rémisztegetésre, a nem kívánt terhességre és betegségekre korlátozódik. Pedig a szexuális együttlét ennél sokkal komplexebb dolog, ezért igyekezzünk minél árnyaltabb képet festeni.
Fontos az is, hogy otthon milyen párkapcsolati példát lát a gyermek: a szülők gyakran megölelik egymást, próbálnak szeretetteljes, nyugodt légkört teremteni, vagy a veszekedések, a (verbális) agresszió a családi kapcsolatokban is megjelenik? A szülőktől látott párkapcsolati minta meghatározó a gyermek számára. Ha apa gyengéden, kedvesen bánik anyával – és fordítva -, akkor a gyermek érteni fogja, hogy mit jelent a szeretetteljes kapcsolat.
4. Miért néznek pornót az emberek?
Fontos arra is kitérni, hogy ha a pornográf filmek nem teljesen fedik a valóságot, akkor miért néznek egyáltalán ilyet az emberek? Elmondhatjuk, hogy ezt felnőttek szórakoztatására találták ki, és sokan csak azért nézik, mert unatkoznak vagy izgalomra vágynak. De hogy ezeknek az érzéseknek a kielégítésére sokkal jobb tevékenységek is léteznek. Ajánljunk fel alternatívákat, amiket csinálhat, ha éppen unatkozik. Kevesebb gépezés és telefonnyomkodás, több sport, vagy a korosztálynak megfelelő program, ahol az energiáit levezetheti. Igen, ez a szülők részéről is több odafigyelést igényel.
5. Testtudat
Kikerülhetetlen téma a szexuális felvilágosításban a saját testhez való viszonyulás. Beszélgessünk arról, hogy a következő években milyen testi változásokra számíthat: mélyül a hangja, szőrösödni kezd, esetleg kedve lesz kipróbálni hasonló dolgokat, amiket a videókban látott. Hogyan ápoljuk a testünket, milyen keretek közé illeszthető be a szexuális vágy és hogyan viszonyulunk más emberek testéhez? – ezek mind olyan kérdéskörök, amiket jó érinteni.
6. Internet és szexualitás
Nem utolsó sorban pedig, érdemes felhívni a veszélyekre is a figyelmet. Hogy az internet sok mindennek a táptalaja és nem mindenki használja azt jó célra. Érinthetjük az internetes bántalmazást, a visszaéléseket, és azt, hogy nem küldözgetünk magunkról képeket és másokat sem buzdítunk erre.
7. Lezárás
Fontos, hogy legyen egy lekerekítése a beszélgetésnek. Valami pozitívval zárjunk. Például azzal, hogy majd neki is lesz rengeteg szép élménye, ha nagyobb lesz. Illetve, ha bármilyen kérdése, érzése, gondolata merül fel, azt nyugodtan megoszthatja velünk. Ha azt látjuk, hogy zaklatott lett egy-egy témától, azt hanyagoljuk, térjünk vissza rá később. Semmiképp ne erőltessük. Lesznek kérdései, csak idő kell. Tudatossággal és kellő lazasággal tudjuk csak igazán megóvni a gyerekeket. A legnagyobb protektív faktor ugyanis a szoros és őszinte szülő-gyermek kapcsolat.
Nyitókép: The Good Brigade/ Getty Images
