Miként tudjuk megtalálni a helyünket egy mozaikcsaládban? Jogunk van beleszólni a gyerekek életébe, ha egy fedél alatt élünk velük, de nem a sajátjaink? Mit tegyünk, hogy jól működjön az új családi felállás? A pótszülőség kihívásait járjuk körül.
A válások elterjedése egyre színesebb és változatosabb családi formák megjelenéséhez vezetett. Ma már nem ritka, hogy a gyerekeket nem a vérszerinti szülők, hanem csak az egyik fél és az ő új partnere veszik szárnyaik alá és nevelik fel közösen. A mozaikcsaládok mindennapjai azonban korántsem egyszerűek, hisz rengeteg újkeletű kihívással kell szembenézni a hétköznapokban. Ki kinek a kije? Ki nevel kit? És ehhez hasonló kérdések százait kell letisztázni, ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a helyét az új családban. A párunk gyerekeivel való jó kapcsolat meghatározza a párkapcsolat sikerességét és a felhőtlen családi légkört egyaránt. Így igazán érdemes munkát fektetni bele.
Nevelni vagy barátkozni?
A legfontosabb tisztázandó kérdés az, hogy neveljük-e a párunk gyerekeit vagy inkább csak próbáljunk meg haverkodni velük. A válasz pedig attól függ, hogy mekkora gyerekekről van szó. Amennyiben kisebb gyerekek pótszüleivé válunk, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha betöltjük a megüresedett szerepet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vesszük figyelembe a vérszerinti anya/apa elsőbbségét és teljesen kitaszítjuk őt a szülői szerepből, hanem sokkal inkább azt, hogy saját szabályrendszert alakítunk ki a gyerekekkel. Attól nekik lesz egy eredeti anyukájuk vagy apukájuk, de amíg velünk élnek egy fedél alatt, addig mi az új felállás szerint egy család vagyunk és ehhez kell alkalmazkodni a mindennapokban. Ha a tinédzserkor végén lévő vagy már felnőtt gyerekes családba kerülünk be, akkor viszont jobb, ha nem bolygatjuk a rendet. Ilyenkor inkább igyekezzünk baráti viszonyt kialakítani velük és elérni azt, hogy megbízzanak bennünk, ugyanakkor ne kezdjük el az erőnket fitogtatni.
Keretek mindenekelőtt
Az előző pont egyenesen elvezet minket a határok kérdéséig. Új felnőttként betoppanni a gyerekek életébe, felhívás keringőre. Számíthatunk arra a kezdeti időszakban, hogy a gyerekek keresgélni, majd kíméletlenül feszegetni kezdik a határainkat. Ennek egy olyan egyszerű magyarázata van, hogy ki akarják deríteni, hogy meddig mehetnek el velünk. Itt kell hát okosnak lenni. Számíthatunk arra, hogy a gyerekek velünk szemben jóval több mindent meg fognak engedni maguknak, mint mondjuk, amit a szüleikkel mernének. Éppen ezért elég gyorsan le kell fektetni a határokat. Ebből az elején több konfliktus is robbanhat, de elengedhetetlen az, hogy felnőttként tekintsenek ránk és tisztelettel forduljanak felénk, mert csak ebből foganhat később az elfogadás és szeretet. A gyereknek nem magától értetődő, hogy hogyan kell viselkednie velünk. Erre óvatosan és szeretettel, de ugyanakkor megfelelő határozottsággal kell őt rávezetnünk.
Hogyan nevezzelek?
Annak ellenére, hogy új párként az előző kapcsolatban született gyerekek számára szülői feladatokat látunk el, szabályokat fektetünk le és igyekszünk családdá kovácsolódni, nem foszthatjuk meg a gyereket a másik szülőjétől. Attól mert nem a hétköznapok szerves része, attól még a szülőszerep foglalt, mi mindig csak másodlagos helyet tölthetünk be. Éppen ezért ajánlott ezt a megnevezés terén is tisztázni. A gyerekek nagyon kreatívak és együttműködőek etekintetben, így simán meg lehet velük beszélni, hogy mi lenne a legkényelmesebb számukra. Ne erőltessük az anya/apa megnevezést, inkább találjunk ki valami egyedit.
Érzelmi biztonság
Jó kapcsolatot csak úgy tudunk kialakítani, ha gondozzuk a gyermek érzelmi igényeit. A közös élmények, a játék és elfogadás nyelvén a legtöbb gyerek megpuhítható és hamar elkezd kötődni egy szerető felnőtthöz. De a legjobb, ha biztosítjuk őket afelől, hogy nem akarunk a biológiai szülő helyébe lépni, illetve soha semmilyen körülmények között ne szidjuk vagy mondjunk rosszat a távol lévő szülőről. Igyekezzünk stabil pont lenni az életükben, forduljunk figyelemmel, megértéssel feléjük, és akkor szempillantás alatt kialakul a bizalmi viszony.
Szív szerinti szülő
Az, hogy a nevelt gyerekek számára szülőszerepbe lépünk ugyanakkora felelősség, mint a sajátjaink nevelése és terelgetése. A nevelőszülőség egy kifejezetten nehezített pálya, mert már egy kész csomagot kapunk. A családdá formálódás nem fájdalommentes, lesznek harcok, hatalmi játszmák és nehéz pillanatok, de ugyanúgy rengeteg szép és tartalmas pillanat is, amiért megéri. A gyerekek jóllétéért és boldogságáért nevelőszülőként ugyanannyira felelősek vagyunk, mintha saját gyerekeink lennének.
Nyitókép: Goodboy Picture Company/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Szülőnek lenni szép, szívmelengető és mókás is: íme, 10 vicces idézet a szülőségről
- Házasság hete – 5 tipp, amivel elkerülhető a válás
- A legújabb válási trend, a fészek modell stabilitást ígérhet, de mit ad valójában?
