Túl sokan töltik az életüket azzal, hogy szoronganak, mit szólnak róluk mások. Ezzel csak csapolják az energiáikat és megfosztják magukat egy szabadabb és boldogabb élet lehetőségétől.
Képzelj el egy reggelt, amikor az ébresztőóra hangja nem a szokásos szorongással, hanem nyugalommal tölt el. Ahogy készülődsz, nem azon jár az agyad, vajon mit fognak szólni a kollégák az új frizurádhoz, vagy hogy az utcán járva ki nézhet rád furcsán. Egy olyan világba lépsz be, ahol a saját értékeid és érzéseid fontosabbak, mint mások véleménye. Ez nem egy utópia, hanem egy elérhető valóság, amit az agyunk újraprogramozásával érhetünk el. Előtte viszont néhány dolgot újra kell gondolnunk.
1. Értsd meg a gondolatok valódi természetét
Az első lépés ahhoz, hogy elengedjük mások véleményét, az, hogy megértsük, honnan származnak ezek a gondolatok. A gondolataink nagy része nem a jelen valóságát tükrözi, hanem múltbéli tapasztalatokból, társadalmi elvárásokból és belső bizonytalanságokból fakad. Amikor azon aggódunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, valójában saját belső félelmeink és kételyeink vetülnek ki. Felismerve ezt, elkezdhetjük megkérdőjelezni és újraértelmezni a gondolatainkat. Megérthetjük, hogy nem minden, ami az elménkben megjelenik, valós vagy fontos. Ez a tudatosság az alapja annak, hogy megszabaduljunk a külső elvárások nyomásától, és saját belső iránytűnket kövessük.
2. Dobd el a magabiztosság iránti igényt
Nem kell mindig magabiztosnak lennünk. Úgy is járhatjuk a saját utunkat, hogy közben elbizonytalanodunk, megkérdőjelezzük magunkat, viszont fontos, hogy ez belülről jöjjön, ne pedig mások bizonytalanítsanak el. Ha megértjük, hogy a magabiztosság mögött kizárólag két tényező bújik meg – vagy a tapasztalat, vagy az önkritika hiánya –, akkor sokkal könnyebb elnézőnek lenni másokkal és magunkkal szemben is. Nem minden esetben kell magabiztosság a cselekvéshez. Néha egyszerűen csak el kell indulni és tenni a dolgunkat.
3. Nem mások befolyásolják a boldogságodat
Az a gondolat, hogy másoknak hatalmukban áll befolyásolni az önbecsülésünket vagy a boldogságunkat, egy erőteljes hiedelem, amely sokakat madzagon rángat. Az elutasítást valamilyen veszteséggel kapcsoljuk össze. Pedig nincs vesztenivalónk, mert az önbecsülés egy mentális konstrukció, akárcsak a boldogság. Senkinek sincs hatalma arra, hogy csökkentse vagy növelje a boldogságunkat, mert akkor férünk hozzá ehhez az erőforráshoz, amikor csak akarunk.
4. Ne keresd tovább mások jóváhagyását
Már nem vagyunk gyerekek, akiknek egy nagyobb, érettebb személytől függ a cselekvőképessége. Vedd észre, hogy már felnőttél, és ez azt is jelenti, hogy nincs szükséged mások jóváhagyására. Tulajdonképpen megtehetsz bármit. Tényleg bármit. Amikor azt hisszük, hogy külső megerősítésekből építkezünk, akkor ki vagyunk szolgáltatva mások kényének-kedvének. Áldozattá válunk. Valójában viszont nincs szükség arra, hogy mások tetszése szerint formáljuk a viselkedésünket. Ha önazonosak vagyunk, akkor megtalálnak azok az emberek, akik azonosulni tudnak velünk. Érzed a különbséget? Nem a cselekedeteidet alakítod másokhoz, hanem mások kapcsolódnak a te cselekedeteidhez.
5. A személyiség nem állandó
Egy másik hiedelem, amely az örömünk és szabadságunk útjában áll, az a feltételezés, hogy a középiskolában kialakított személyiségünk változatlan. Megnyugvást találhatunk, ha felismerjük, hogy introvertáltak vagy extrovertáltak vagyunk, de közben sokoldalú emberek is. A gondolataink állapota határozza meg, hogyan érezzük magunkat, és ennek következtében hogyan viselkedünk. Az egyetlen dolog, ami korlátoz téged, az az, hogy mit gondolsz magadról.
6. Gondold át a bizonytalanságodat
A bizonytalanságok olyan gondolatok önmagunkról, amelyek „rossznak” állítanak be minket. Ezek mindig tévesek. Az ilyen téves hiedelmeket viszont újra lehet gondolni. Tegyük fel, hogy azt hiszed magadról, hogy lusta vagy. Amikor elég bizonyítékot találsz ennek a hiedelemnek az ellenkezőjére, vagyis arra, hogy hogy motivált is lehetsz, a hiedelem elszáll és érvényét veszti. Ahogy a bizonytalanság is. Mindig találunk elég bizonyítékot, amely alátámasztja bármelyik bizonytalanságunk ellenkezőjét.
7. Bocsáss meg magadnak
Sokan közülünk egész életünkben egy olyan tettünk terhét cipeljük, amiért elítéljük magunkat. Úgy érezzük, hogy van takargatnivalónk, és ez gátol bennünket. Azzal, hogy mások lehúzó, negatív kritikáit engedjük be az életünkbe, voltaképpen büntetjük magunkat. A megoldás viszont az, hogy megtalálod az együttérző részedet, és időt töltesz azzal, hogy találj egy jó okot arra, hogy megbocsáss magadnak. Mindenki a legjobbat teszi, amit az adott pillanatban meglévő gondolkodásmódja alapján tud. Te sem vagy más. Ha meg tudsz bocsájtani magadnak, nem kell mások terhét cipelned magadon többé.
Nyitókép: Olga Rolenko/Getty Images
Forrás: Yourtango
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A személyiségünk nem egy zárt alumíniumdoboz, amit csak egyszer pakolhatunk meg – Avagy így lehetünk önazonosak
- A megbocsátás felszabadító ereje
- Te is a saját gondolataid rabja vagy? Így szabadulj meg a túlgondolástól
