„Ki kell állni az örök érvényű emberi értékek mellett” – Puskás Petivel beszélgettünk

A „Férfi, akire odafigyelünk” című sorozatunk harmadik részében Peti a Nyerő Páros 4. évadáról mesélt nekünk, arról, hogyan definiálta újra magát és azt is elárulta, mik azok az ügyek, amik mellett szeretne teljes vállszélességgel kiállni a jövőben.

– A Nyerő Páros (Puskás Peti és párja, Dallos Bogi szerepeltek a műsor 4. évadában – a szerk.) egyik promo képén azt olvastam, hogy gyakran sírsz filmeken… Melyik film volt rád a legnagyobb hatással az utóbbi hónapokban?
– A Star Wars IX. része, a Skywalker kora volt az, amin végig sírtam a moziban. Gyakorlatilag minden percére jutott valami (például egy szereplő, akivel régen találkoztunk), ami miatt nosztalgikus érzésem támadt. Bogi például nem is a filmen hatódott meg, hanem azon, hogy látta rajtam, mennyire elérzékenyültem: felnőtt emberként 2,5 órán keresztül csak zokogtam. Fura volt látni, hogy ez a „korszak” véget ért. Ezt csak az értheti igazán, aki ugyanolyan Star Wars rajongó mint én.

– Ha már szóba jött a Nyerő Páros… Laikusként azt gondolom, nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember egy olyan sztárpár-showban szerepeljen, ahol nemcsak a saját, hanem akár a párkapcsolata gyengeségeit vagy hibáit is felfedheti… Mi az, ami ennek ellenére mégis afelé húzott titeket, hogy igent mondjatok a műsorra?
– Hosszú, legalább 2 hónapos tanácskozás folyt erről köztünk Bogival és egyáltalán a műsor készítőivel is. Talán Bogi volt szkeptikusabb ezzel kapcsolatban, több érvet is felsorakoztatott amellett, hogy miért nem kellene részt venni a Nyerő Párosban. De végül úgy döntöttünk, bíznunk kell abban, hogy az értékek, amiket képviselünk és amilyen személyiségnek tartjuk magunkat, az megegyezik majd a TV képernyőn látottakkal. Amikor már ott voltunk (és később, az adások visszanézésekor), én azt éreztem, ez pontosan így is történt, számomra éppen az jött át a műsorból, amit hittem önmagamról – ebből a szempontból sikeresen zártuk a versenyt. De egyébként korábban néha a hétköznapokban is azzal biztattuk egymást, képzeld azt, hogy ez egy Nyerő Páros feladat – ugyanis évek óta nézzük a showt. Azóta persze már nem mondjuk ezt, mert idén bőven elég szívatásban volt részünk… (nevet)

Fotó: RTL Klub

– Szerinted mi a titka annak, hogy erősebben jöttetek ki a játékból, mint ahogy belevágtatok?
– Az volt az elképzelésünk, hogy mivel mindketten számos show-műsorban szerepeltünk már, most a hétköznapi énünket szerettük volna megmutatni. Azt, hogy milyen Puskás Peti akkor, amikor nem színpadon áll, koncertezik, hanem pusztán éli az életét. Nyilván sok kritikát is kaptunk például azzal kapcsolatban, hogyan öltözködünk, de nekünk pont ez volt a célunk: hiszen mi itthon így töltjük a napjainkat, és persze nem estélyit hordunk, mint az X-Faktorban. De egyébként pontosan úgy beszélgetünk másokkal, ahogy azt a Nyerő Párosban is láthatták a nézők és a problémáinkat is hasonlóképpen kezeljük.

– Az interjúnk napja a zenész Puskás Petinek különösen fontos, ugyanis épp megjelent a szólóprojekted legújabb dala, a Goore közreműködésével készített „Új Hullám”. Jól sejtem, hogy ez egyfajta célzás arra, hogy változtatni szeretnél a tőled eddig megszokott irányon?
– Érdekes egyébként, mert ez a szóösszetétel konkrétan nem is hangzik el a számban és agyaltam is rajta, jó-e, hogy mégis így jelölöm meg. De a tartalma igazolja a címet. Egyrészt igen, zeneileg tényleg szeretnék megújulni: ezek a szólóprojekt dalok egy új világot jelentenek nekem, mert egy másik, kreatív forrást igényelnek tőlem, mint a zenekarom, a The Biebers. Másrészt a dal témájára is utal az „Új Hullám”. Azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy éppen egy új generáció nő fel és már új meglátásaink vannak az életről. Én is az elmúlt egy-két évben jöttem rá arra, miért is dolgozok ennyit. Miért van bennem állandó stressz és lelkiismeret-furdalás, amikor szabadnapjaim vannak? Mindig azt hittem, lemaradok valamiről. Nem szeretném eufemizálni a koronavírus-járványt, azonban ez a tragikus helyzet segített rávilágítani arra, hogy jó a családdal lenni, közös programokat szervezni – de ami a leglényegesebb, hogy meg kell találni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. De ahhoz képest kezdünk kialakítani egy másik világnézetet, és sok területe illetően nem azt tartjuk fontosnak, amit a korábbi generációk. Erről szól az „Új Hullám”.

– A közösségi oldalaidon rengetegen követnek téged a tizen-, huszonéves korosztályból is. Gondolom emiatt még nagyobb felelősségtudatot érzel az iránt, miről és hogyan beszélsz ezeken a felületeken.
– Abszolút, és ezért is fogalmaztam újra magam. Nekem is fel kellett ismernem, hogy már nem tizenéves vagyok, hanem 35. Más dolgok és témák foglalkoztatnak. Sokat olvasok a történelemről, érdekel, mi zajlik a közéletben és felismertem a saját felelősségemet is abban, hogy mit mutatok a követőimnek. Úgy érzem, a dalaimban is meg kell jelennie azoknak a témáknak, amikről beszélek a barátaimmal, amiket képviselek. Ez pedig nem más, mint hogy igenis át kell lépni azon, hogy a profit és a pénz a legfontosabb a világban, mert van számos érték, ami lényegesebb. Szembe kell mennünk azzal, amiben felnőttünk, mert láthatjuk, hogy nem vezetnek jóra. A koronavírus-járvány a legjobb példa erre: gyakorlatilag kettészakadt a társadalom. A Facebookon vérre menő viták vannak, azonnal csak a k*rva anyázás megy. Nem olvasnak az emberek, nem járnak utána a tényeknek és nem empatikusak: kevesen tesznek energiát abba, hogy megértsék a másik felet, azt, hogy mi miért történik. Szerintem ez mind arra vezethető vissza, hogy nemcsak felismerni kellene a problémákat, hanem közösen elemezni és együttesen megoldást találni rájuk, de persze tudom, hogy ez már egy idealizált valóság lenne. Ehhez képest sehol sincs párbeszéd, mindenki a saját buborékjában akarja hallani a saját elveit, és nem tudnak közeledni egymás felé ezek a meglátások. Millió számú kisebbségre tört össze a társadalmunk, és ez az, amin változtatnék, erről akarok beszélgetni. Szeretném, ha ezt a követőim is megértenék.

– Én mindig az elképesztő szélsőségeket veszem észre a közösségi oldalak kommentjeiben, ha vitás kérdésről van szó, mintha sokan csak végletekben gondolkodnának.
– Így van, hihetetlen szélsőségeket élünk meg az elmúlt években és igenis válaszolni kell ezekre. Nem szabad elsunnyognunk és megrettennünk attól, hogy majd belénk kötnek, vagy durva szavakat kapunk. Ki kell állni az örök érvényű emberi értékek mellett. Meg kell szüntetni ezt a borzasztó gazdasági egyenlőtlenséget, ami kialakult a világban, el kell törölni a rasszizmust. Fontos, hogy empátiát gyakoroljunk, megadjuk másoknak a szabadságot, legyen szó vallásról, munkáról, vagy bármi fajta emberi tulajdonságról. Nem hiszek abban, hogy ne lehetne úgy ragaszkodni a hagyományainkhoz vagy a nemzeti örökségünkhöz, hogy közben egyébként nyitunk a változás felé és színesítünk a világunkon.

Fotó: Puskás Peti – apuskaspeti

– Te megtanultad már elengedni a kritikát, vagy ha beléd kötnek valami miatt?
– Azt gondolom, ennek az a titka, hogy lássuk kitől érkezik és ezen felül, hogy megtaláljuk benne az igazi kritikai tartalmat. Mi az, ami miatt támadnak, amit én nem értek, vagy rosszul látok? Senki sem tévedhetetlen! Ezek a hozzászólások arra sarkallnak, hogy én is jobban utánajárjak a dolgoknak és gazdagítsam a tudásomat azon a téren, amiről beszélek: legyen az akár a vegánság, akár a természetvédelem. És igenis meg kell értenem azokat a termelőket, akiknek most új utakat kell találniuk és változásra van szükségük abban a működési elvben, amit évtizedek óta építgettek. A vadászat jó példa erre: nagyon vadászellenes hangulat van a világban – szerintem teljesen jogosan – éppen ezért ennek a társadalomnak teljesen újra kell definiálnia magát és meg kell értenie, mi az, amiért nem szeretik az emberek. Nem a vadászat létjogosultságát kérdőjelezzük meg, hanem azt a turizmust, ami erre épült. Nem példamutató az emberek számára az, hogy valaki szórakozásból hétvégén állatot öl.

– Biztosan jó érzés, ha olyan visszajelzéseket kapsz, hogy sikerült párbeszédet indítanod egy-egy általad fontosnak gondolt ügyben.
– Most is, ahogy megkérdezted, és eszembe jutott egy-két ilyen emlék, azonnal libabőrös lettem tőle… Például az, hogy a Jófogás.hu változtatott a hirdetési szabályain az állatkereskedelmet illetően, miután kijött a videónk egy szaporítótelepről. Állatvédelmi aktivisták írnak nekem, milyen előrelépések történtek, hogyan változik a társadalom gondolkodása. (Például egyre jobban szorul a hurok a szőrmeipar körül.) Azt érzem, érdemes volt beleállni a dolgokba, demonstrálni, kiállni a nyilvánosság elé. Már csak azért is, hogy bátorítsam azokat, akik erre áldozzák a szabadidejüket – ezt politikai oldaltól teljesen függetlenül. Az a feladatunk, hogy ebben a hatalmas információáradatban minél több emberhez eljuttathassuk azt, miért kell támogatni valamit – közszereplőként nekünk kell lenni a csatornának.

Fotó: Puskás Peti – apuskaspeti

– Hogy látod, idén volt egyfajta javuló tendencia a környezetvédelmet illetően? A pandémia segített rávilágítani arra, hogy ezek olyan égető problémák, amelyek megoldásával nem várhatunk tovább?
– Nehéz ezt megfogalmazni, mert miközben az első hónapokban volt egy pozitív hullám, azóta már teljesen más a hangulat. A legjobb szemléltető példa erre az egészségügy helyzete: a járvány kirobbanásakor még tapsoltunk esténként, hogy biztassuk a dolgozókat, most pedig napról napra jönnek a hírek, milyen türelmetlenül, agresszívan lépnek fel az egészségügyben dolgozók ellen. Ez a téma-trendiség hatalmas probléma. Két hétig felkapunk egy problémát, aztán (bár nem oldódik meg) továbblépünk rajta és másra leszünk érzékenyek – és ezáltal normalizáljuk a helyzetet, ezt tekintjük alapnak. A környezetvédelemmel kapcsolatban is ez a legnagyobb veszély: hozzászokunk a katasztrófákhoz, mert beleszokunk a rosszba, nem leszünk elég ambiciózusok aziránt, hogy tegyünk ellene. Ha 1-2 héten belül nem érünk el eredményt valamiben, akkor az a téma elvész az információ-cunamiban amiben élünk, pedig nem javult semmi. Megoldás nélkül továbblépünk.

– Kicsit paradox helyzet: közösségi médiának hívjuk, valójában mégis inkább izolál minket.
– Igen, érdekes látni, hogy az algoritmusok által miként ragadunk bele a saját buborékunkba. Például nemrég jelent meg egy újabb videó a szaporító telepekkel kapcsolatban. Ez a felvétel azokhoz ért el, akik egyébként is így gondolkodnak. De a videónak éppen az lett volna a célja, hogy olyanokat is megtaláljon, akik nincsenek tisztában az ivartalanítás, az örökbefogadás vagy az állatvédelem kérdéseivel. A videó éppen nekik készült volna, információátadásként – csak az algoritmusok miatt nem jutott célba, mert nem ilyen típusú tartalmakat fogyasztanak. Ez egy óriási veszély, de az már pozitívum, hogy beszélünk a témáról, látunk előterjesztéseket arról, hogyan lehet megszüntetni a közösségi média monopóliumát. Jó, hogy felfedeztük a problémát, hogy a social media mégsem olyan szabad. Én például letiltottam a telefonomon az értesítéseket, hogy kevesebbet nyúljak hozzá, és ha már használom a közösségi médiát, akkor sokszínűbben tegyem azt.

– Nemrég arról meséltél a felületeiden, hogy egy időre új taggal bővült a családotok, mivel ti voltatok egy kutya, Áfonya ideiglenes befogadói. Miért biztatnád az embereket arra, hogy vágjanak bele ebbe a kalandba, annak ellenére, hogy nem könnyű elengedni valakit, aki elkezd hozzánőni a szívedhez?
– Meg akartam tapasztalni ezt az élményt: azt éreztem, hogy ez egy próbatétel nekem is, Boginak is. Akarunk egy saját kiskutyát, de a belvárosi lakásunk egyelőre nem lenne megfelelő környezet számára (kevés a zöld környezet). Persze tudtam, hogy bele fogunk szeretni Áfonyába, mégis ki akartam próbálni ezt. Meg kell élnünk ennek a szomorúságát, a boldogságát és a sikerét is. Egy napig sírdogáltam, amikor odaadtuk, de aztán felülkerekedett bennem az, hogy sikerült ezt megugranom és Áfonya, aki lehet már nem is élne, most egy kertes házba került egy családhoz, ahol rajonganak érte. Nem az egyszerűbb utat választottuk, hanem igenis a nehezebbet: a saját fájdalmunkon keresztül szereztünk másnak örömet. Hatalmas büszkeség számomra az, hogy ideiglenes gazdává váltam, mert átléptem a saját határaimat. Az is az üzenete lehet a történetnek (nem csak magunknak, hanem a követőinknek is), hogy az életben néha olyan döntéseket kell hozni, amik nem könnyűek, mégis meg kell tenni őket, mert másnak ettől jobb lesz. Most egy kutya volt a haszonélvező, de ha egy állattal meg tudja tenni ezt az ember, akkor egy másik személlyel is. Olyan világot élünk, amiben mindent meg kell szerezni, mert akkor számítunk sikeresnek – ez pont ellene megy ennek az elvnek. Úgy leszel gazdagabb általa, hogy közben elengedsz valamit.

Fotó: Puskás Peti – apuskaspeti

– Rengeteg dologgal foglalkozol: zene, színház, most kezdődik a ValóVilág10 powered by Big Brother is, melynek te leszel egyik műsorvezetője. De mit csinál Puskás Peti, amikor nem csinál semmit?
– Szeretek itthon lenni Bogival és a barátaimmal is próbálok minél több programot szervezni. Gyakran beülünk valahová beszélgetni, főzünk valamit, vagy elmegyünk múzeumba, színházba Igyekszem úgy beszélgetni és társaságban lenni, hogy az ne kényszer szülte legyen, , hanem azért történjen meg, mert kíváncsi vagyok a másikra. Elég patetikusan hangzik, de mostanság keményebben dolgozok azon, hogy felhívjam a barátaimat és érdeklődjek, hogy vannak. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy sikerült megtanulnom nemet mondani, így nincs annyi feladatom, nem kell folyamatosan telefonálni, intézkedni – hogy a végén már ne legyen kedvem a szeretteimmel csevegni. Ezáltal lépett fel az az igény és felszabadult az idő, hogy ne csak arról telefonáljunk velük, hol és mikor találkozunk, illetve, hogy milyen feladatot kell valakinek ellátnia, hanem arról is, hogyan alakul az életük.

– Ahogyan említetted is, szívesen főzöl. Mi jelenleg a legkedvesebb vegán recepted?
– Az elmúlt napokban gombapörköltet csináltam, most ez a kedvencem!

– Nemcsak a főzés, hanem a kertészkedés is közel áll hozzád. Melyik a legszebb növényed most?
– Amire talán a legbüszkébb vagyok, az a bonsai fám, pont azért, mert azt nem egyszerű nevelni – vannak igényei! (nevet) Azt érzem, hogy a lakásunk egyik éke lett. Egyébként mindenkinek ajánlom a kertészkedést, annak ellenére, hogy egy növény alapvetően semmilyen jelet nem mutat arra, hogy szeret minket és hosszú idő az, mire megérik a munkánk gyümölcse, mégis érdekes tapasztalás ez is! Először nálam sok elpusztult, mert nem olvastam utána igazán a gondozásuknak, de amikor elkezdtem figyelni arra, mire van szükségük, akkor kivirágoztak, és ez iszonyú jó érzés volt! Mert valóban érzik a törődést és igénylik is. Arról álmodom, hogy egyszer majd lesz egy családi házunk Bogival, ahol kertészkedhetek a hátsó udvaron!

Fotók: Puskás Peti – apuskaspeti @Facebook, @Instagram

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: