A Prix de la Photographie Paris nemzetközi fotópályázatra idén is több tízezer kép érkezett be a világ minden tájáról, így ha valaki ki akart tűnni a tömegből, erős, sokat mondó képpel kellett neveznie. A következő fotósoknak ez sikerült.
Idén 14. alkalommal hirdették ki a francia szervezésű Prix de la Photographie Paris, röviden PX3 nemzetközi fotópályázatot. A rangos megmérettetésen a profi és az amatőr fotósok külön kategóriákban szállhattak harcba a kiemelt helyezésekért, címekért és az ezekkel járó pénzjutalomért. Sőt, a legjobb képeket Párizsban kiállítják, hogy a nagyközönség is megtekinthesse. Idén Hossein Farmanit választották a Világ állapota címet viselő tárlat kurátorának, aki így nyilatkozott a pályaművekről: „Miközben a szenvedésekről és a harcokról szóló történeteket olvastam – akár tehetetlen emberekről, akár jobb jövőt kereső bevándorlókról, akár a kormány ellen kiállók életéről vagy a világot megbénító pandémiáról volt szó – könnyek szöktek a szemembe. Meg kellett próbálnom a legjobbakat kiválasztani az összes sztori közül, és ez nem volt egyszerű feladat, mivel minden történet fontos és jelentős a maga módján. A végső válogatás csak egy kis része annak, amit a világon ma át kell élnie az embereknek. De a bátor fotósok lencséjén keresztül bepillantást nyerhetünk abba, valójában mi zajlik körülöttünk.”
Nézzünk néhány csodás képet a verseny díjnyertes és a kurátor által kiválasztott pályaművek közül.
A halászháló szövése – Sarah Wouters
Xiapu a kínai Fujian tartomány északkeleti részén található, ahol a halászatnak nagy hagyománya van. Xiapu hosszú partvidéke, sekély tengervize és gyönyörű homokos strandjai miatt a vízpart körül mindig pezseg az élet. A közelben lévő kis falvak is sokat nyernek ebből – Wouters képén azt láthatjuk, ahogy egy helyi lakos halászhálót készít a xiapui halászok számára.
„My Americana” ma – Joe Patronite
A „My Americana” egy hosszútávú fotóesszé, amelybe Joe Patronite azzal a céllal vágott bele, hogy az emberek, a helyek vagy az események segítségével korhűen ábrázolja az Amerikai Egyesült Államokat. „Mi jellemzi ezt az országot? A hazafiság, a szólásszabadság és a vallási gyakorlatok megválasztásának lehetősége. De a politikai folyamat feljegyzése is létfontosságú, mivel az ellentétes álláspontok vizuális dokumentációja nélkül a fanatizmussal lenne határos a végeredmény. A pályázatra nevezett képek a politikai felfordulással, a társadalmi elkülönüléssel, a mögöttes rasszizmussal és kilátástalansággal foglalkoznak.”
San Salvatore, Alberto Giuliani
Alberto Giuliani a pandémia kirobbanása után szülővárosában, az olaszországi Pesaróban, a San Salvatore kórházban dokumentálta a történéseket. „A szülővárosom sajnos az első naptól kezdve az elsők között szerepel a koronavírus fertőzöttek számát és halálozások arányát tekintve. Az intenzív osztályon dolgozó orvosokat és nővéreket általában a műszak végén fotóztam le – azután, hogy szünet nélkül, tizenkét órát harcoltak egy olyan háborúban, amelyben egyenlőtlen esélyekkel indultak. A védőálarcuk által hagyott mély nyomok számomra az áldozatokat szimbolizálják és bizonyítják, hogy milyen fájdalommal, félelemmel és tehetetlenséggel jár, ha egy ismeretlen ellenséggel állunk szemben.”
Csillagsávok – Craig Bill
Craig Bill ezt a varázslatos képet time-lapse technikával készítette. A felvételt naplemente előtt indította el és egészen hajnalig rögzítette az égbolt színének változását. Azonban a kamera akkumulátora lemerült és a mentett felvétel elmosódott. Ezt a képet további felvételekkel és fotózási technikákkal ötvözte, így kapta meg azokat a képeket, amellyekkel a pályázat „éjszakai tájkép” kategóriájában a második helyen végzett.
Az utolsó megtakarítások – Mohammad Rakibul Hasan
„Az éhségtől szenvedők száma 135 millióról több mint 250 millióra emelkedhet” – ezt 2020-ban, a koronavírus-járvány kitörése után jelentették ki a tudósok. Sajnos, nem sokat tévedtek. A Világélelmezési Program adatai szerint ma nagyjából 957 millió ember nem jut elég élelemhez, akik közül 239 milliónak azonnali, életmentő segítségre van szüksége. Ezt a globális problémát mutatja be Mohammad Rakibul Hasan fotósorozata, aki a pandémia elején Bangladeshben járt, ahol nagyon magas az éhezők aránya. Az első képen például Hamida Begum szobalány látható, aki a Covid-19 miatt elvesztette az állását, ezért negyven takás (kb. 135 forintos) megtakarításából kellett megélnie. „A Dhaka város körüli nyomornegyedekben mintegy 7 millió ember él, akiknek szenvedései megsokszorozódnak a jövedelemkiesés és az élelmiszerek árának emelkedése miatt” – mondta Hasan.
#ÉrintésmentesSzületésnap – Saam Gabbay
Saam Gabbay születésnapja a koronavírus-járvány és az önkéntes karantén közepére esett. A fotós lemondott egy virtuális összejövetelt, helyette meglátogatta a barátait és a családját. Annak ellenére, hogy tudta, csak a távolból láthatja őket. Mindenkit arra kért, hogy a megbeszélt időpontban álljanak az ablakuknál, amíg ő az udvaron vagy az utcán lefényképezi őket. Az emeletes házban lakó ismerősei sem maradtak ki a különleges projektből, őket egy drón segítségével kapta lencsevégre.
Forrás: PX3
Nyitókép: PX3
