Talán mindannyiunk háta mögött van már befuccsolt randi, amit akkor legszívesebben kitöröltünk volna az emlékezetünkből, de utólag már csak nevetünk rajtuk. Neked van vicces randi-történeted?
Azt a bizonyos személyt keresve mindannyiunkkal előfordult már, hogy belecsúsztunk egy-egy vállalhatatlan randevúba. Abban a pillanatban nem biztos, hogy az az első gondolatunk, milyen szuper sztori lesz ebből a baráti összejövetelekre, de ha te is jártál már így, megnyugtatunk, utólag már mind tudunk nevetni ezeken a botlásokon! Álljon itt néhány történetünk, jótékony névtelenségbe burkolózva.
Hab-csók
Egy buliban megismerkedtem egy extrán helyes sráccal, akit ráadásul egy távolabbi barátnőm ismert is, sőt legjobb barátok voltak és azt mondta róla, hogy nagyon rendes fiú. Odáig, meg vissza voltam. Okos volt, jó munkával a bankszektorban és mindehhez úgy nézett ki, mint egy CK-modell. Elkezdtünk randizni, tényleg nagyon cuki volt, de valahogy nem jött meg az a bizonyos érzés. Nagyon nyűglődéssé vált minden. Hősködni kezdett. Egyik ebédszünetben értem jött, és hirtelen a semmiből nyomott egy kézifékes fordulót a Vörösvári úton. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor éreztem, hogy ez akkor sem fog menni, ha ő lenne Thor. Aznap estére randink volt megbeszélve, de szerintem már érezte, hogy bukó a szitu. Faviccek és rossz poénok következtek, majd amikor már rémesen bután nézhettem, belefejelt a desszerten figyelő tejszínhabba, azt gondolván, hogy ettől mostmár biztos halálra röhögöm magam. Kínomban tényleg nevetgélni kezdtem, majd kikéredzkedtem a mosdóba és hívtam magamnak egy taxit. Valahogy már nem volt kedvem visszamenni és letörölgetni a tejszínhabot az arcáról.
Füstbe ment terv
Egy lány jó ideje adta a lapokat keményen. Minden buliban jött, és tolta a pick-me-t (válassz engem). Folyton ott táncolt előttem, mosolygott, bejelölt minden közösségi platformon és mondta, hogy milyen jó lenne találkozni. Elkértem a számát, és egy hétig forró üzeneteket váltottunk, amiben körülbelül szerelmet vallott. Megkérdeztem, mit szeret enni, szereti-e a halat, majd az igenlő válasz után elhívtam randizni. Egy halas helyre. Kikértem egy csomó finomságot, de semmi sem ízlett neki. Nagyon furcsállottam, mert egy a konyhájáról híres helyre vittem. Mikor kérdezgettem, mi a baj, végül kibökte, hogy a barátja két utcára lakik az étteremtől. Nem értettem ez miért baj, csak amikor bevallotta, hogy ők még együtt vannak… Viszont akkor kikértem a számlát, és megkérdeztem, mit szeretne, hová vigyem, hozzá haza vagy a pasijához.
A méret igenis számít
Még az iwiw korszakában egy srác betalált, hogy találkozzunk, randizzuk. A képeken valami iszonyat jól nézett ki. Addig addig folyt a chat, hogy lebeszéltük, hogy értem jön, elvisz vacsorázni. Én teljes lázban készülődtam. A legszebb ruhámat vettem fel, magassarkú, smink, minden, ami kell. Mondtam is anyukámnak, hogy ő lesz az igazi, érzem. Hát, eljött a nagy nap, én teljes harci felszerelésben és készültségben vártam. Az ablakból figyeltem, mikor áll meg a kocsi a ház előtt. Mikor láttam, hogy megérkezett, kimentem, hogy nyitom a kaput. De a srác még mindig a kocsiban ült. Gondoltam, mostmár igazán kiszállhatna…
Na, meg is tette. Kiugrik az autóból végre, mire elém került, akkor vált világosság, hogy kb 25 cm-rel alacsonyabb, mint én. Amit, valljunk be, elég nehéz összehozni, hiszen jómagam is csak 159 vagyok. Annyira megdöbbentem, de az járt a fejemben amire anyám tanított, hogy nem bántunk meg embert olyanért, amiről nem tehet. Így hát elmentünk az étterembe. Csak amikor már látod, hogy kispárna kell az autóban ahhoz, hogy kilásson, valahogy teljesen elveszti a varázsát a téma. Szóval még rendelés előtt ″rosszul lettem″ és taxival haza kellett rohannom.
Mondanom se kell, hogy utána minden netes ismerkedést úgy kezdtem, hogy „hány cm vagy?”, amire azért olykor kaptam vicces válaszokat is.
Pénzt vagy életet
Hazafelé autózva egy nagyon helyes srác mosolygott rám a másik kocsiból. Piros lámpa piros lámpát követett, jött amerre én, végül megbeszéltük, hogy félrehúzódunk. Kiszálltam az autóból, és a srác egyből lángra lobbant. Ölelgetett, mondta, hogy megtalálta álmai nőjét, mekkora szerencse érte és a többiek. Én persze díszelegtem a helyzetben és a srác se volt rossz. Volt egy kis tájszólása, meg talán kicsit dundusabb volt, mint az én ízlésem, de egyébként nem volt semmi baljós jel. Mivel ilyen lelkes volt, számot cseréltünk és randiztunk egyet, kettőt, majd a harmadiknál bemondtam neki, hogy bocsánat, de nem jött meg az érzés a folytatáshoz. Mire magából kikelve elém tolta az előző kávézásunk, az azt követő vacsoránk és az aznapi koktélozásnak a számláját, hogy akkor most azonnal fizessem ki a felét. Néztem egy nagyot, felálltam, kidobtam az asztalra a pénzt, és otthagytam a francba. Utána még hetekig hívogatott, hogy nem úgy gondolta és kezdjük előről. Érthető okokból, nem volt hozzá kedvem.
Úrnak születni kell
Az online ismerkedés egyik gyöngyszeme volt számomra, amikor egy fiatalemberrel találkoztam kávéra első randi gyanánt. Az egy dolog, hogy az udvariasság minden formája hiányzott emberünkből, hiszen csak kávéról volt szó, ő mégis simán bevacsorázott, annak ellenére, hogy jeleztem, ebben a bisztróban én semmit nem tudok választani az ételérzékenységem miatt. De ez amúgy számomra már kissé megszokott, hiszen az én problémám. Fél órával később azonban megvilágosodtam, hogy tulajdonképpen egy szektataggal ülök szemben, aki gátlástalanul és kissé erőszakosan próbál beszervezni az egyletbe. Mondanom sem kell a randi hamar véget ért, de a kellemetlenség fokozódott. Amikor megérkezett a számla, látványosan jelezte, hogy esze ágában sincs kifizetni az én egy szem kávémat, ha már nemcsak csók nem lesz ebből, de még a vallási felekezetében sem kívánok szerepet vállalni. Ezen a ponton (kínomban) jót nevettem. Nem úgy pincérünk, aki számára teljesen világos volt, mi is zajlik a kettes asztalnál. Úgy érezte, itt az ideje, hogy- ha már én nem teszem- , valaki megleckéztesse emberünket. Így a mikor visszatért, letette a srác elé a terminált az összesített számlával, majd felém fordulva nyomatékosan azt mondta: „Amíg az úriember rendezi a számlát, felsegítem Önre a kabátját hölgyem.” Kifelé menet telefonszámot cseréltünk…
Nyitókép: Daniel Lozano Gonzalez/GettyImages
