A 2021 májusában újranyitó mozik egyik legelső premierje a Hét kis véletlen című film volt, melynek főszerepét a Jászai Mari-díjas Rezes Judit alakítja. A színésznő az újrakezdésről és a fenntartható, élhetőbb életről mesélt nekünk.
– Bár a koronavírus-járvány miatt egy kicsit eltolódott a bemutató, de májusban végre bemutatták a mozikban Gothár Péter legújabb filmjét, a Hét kis véletlent, melyben egy Gertrúd nevű karvezetőt alakítasz. A nő kihűlt házasságban él, ám amikor újra találkozik egy régi tanítványával, a huszonéves lánnyal, Albánnal úgy érzi, újrakezdheti… Természetesen az időzítés nem szándékos, mégis találhatunk párhuzamot a 2020-as év és ezen történet között. Számodra mi volt az elmúlt időszak legnagyobb tanulsága?
– Mivel 2019 márciusában született meg a második gyermekem, az én otthonlétem valójában már jóval korábban elkezdődött. Volt időm gondolkozni és eldöntöttem, a szülési szabadságot arra fogom használni, hogy reflektáljak az eddigi életemre és ezáltal tudatosabban vágjak neki a következő időszaknak. Szakmailag és magánéletileg is rengeteg kérdést tisztáztam magamban. Az is érdekes tapasztalás volt számomra, hogy a bezártság nem szakította szét a családunkat, inkább még jobban megerősítette.
– Mit gondolsz, miért félnek sokan attól, hogy tiszta lapot nyissanak az életükben?
– Az újdonság, az ismeretlen félelmetes. De mindig úgy alakult, hogy a nagy változások pozitívan hatottak az életemre, és utólag valahogy minden könnyebbnek tűnt. Persze voltak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem volt más választásom, mint a váltás, az ilyen eseteket nehezebben viselem.
– Azt nyilatkoztad, Gertrúd az egyik legfontosabb szereped az eddigiek közül. Laikusként kérdezem, miből érzi ezt egy színész? Honnan tudod, hogy egy karakter mérföldkövet jelent az életedben magánemberként vagy szakmailag?
– Éreztem, hogy olyan szerepet kaptam Gothár Pétertől, amin dolgozni kellett. Az ilyen felkérésekért mindig hálás az ember, mert ha nagyobb ívet jár be egy karakter, akkor mélyebbre tudunk ásni benne színészként. Filmek esetében egyébként különösen izgalmas, ha nem lineárisan, kronológiailag megy az előre a történet, nem úgy vesszük fel. Bár a Katona József Színházban már rengeteget dolgoztam együtt Péterrel, jó volt megtapasztalni azt is, milyen vele, az ő szakmai múltjával közösen forgatni.
Gertrúd megformálásához a saját, immár 17 éve tartó kapcsolatodból is merítettél. (Rezes Judit párja a szintén színművész Szabó Győző – a szerk.) Mi az, amit a karvezető alakja tanított neked?
– Azt tanultam tőle, hogy a partnereknek muszáj dolgozniuk azon a fásultságon, unalmon, ami (szerintem) elkerülhetetlen egy hosszútávú kapcsolatban. Ha pedig egy olyan friss fuvallat érkezik valaki életében, mint Gertrúd esetében Albán, az embernek meg kell élnie a választás lehetőségét.
– Tavaly te is aláírtad a május 15-i Klímaváltozás Nemzetközi Akciónapja kapcsán közzétett „Ne térjünk vissza a ’normálishoz’!” nyilatkozatot, amelyet világszerte számtalan művész támogatott. Számodra milyen lenne az újfajta, élhető normális?
– Az a baj, hogy reménykedek, de közben szkeptikus vagyok. Borzasztóan szeretném, ha az emberek kevesebbel is megelégednének. Szerintem a vírushelyzetben az is tanulságos volt, hogy korábban sokkal több ruhát, élelmiszert vásároltunk, mint kellene és állandóan rohantunk egyik programról a másikra. Jó lenne, ha egyre többen átgondolnák, mire van szükségük igazán és nem halmoznának fel semmit feleslegesen. Meg kell próbálni ellenállni a kísértésnek és felismerni azt, hogy a reklámok a legtöbbször át akarnak minket verni.
„Talán a negyedére, ha szükségünk van abból, amit birtoklunk – de lehet, hogy még annyira sem.”
– Számtalan környezetvédelemmel kapcsolatos ügy mellé letetted már az évek során a neved. A Katona József Színház társulata például csatlakozott a 10 millió fa kezdeményhez is, melynek egyébként Pokorny Lia a nagykövete. A mindennapokban van egyfajta összetartás köztetek ebben a kérdésben a kollégákkal?
– Sajnos a pandémia ezeket a törekvéseket mind lelassította, sokszor meg is állította. De egyre több kollégám gondolkozik környezettudatosan, így a színházban is elérhetjük a változást. Célokat tűztünk ki magunk elé és megfogalmaztuk, mit is jelent számunkra a zöldebb, élhetőbb környezetért való figyelem. Azt szeretnénk, ha a Katona József Színház is fellépne ebben a kérdésben, és hallatná a hangját.
– A zero waste életmód tulajdonképpen a családi örökséged: a nagyszüleid és a szüleid tanítottak meg erre a szemléletre. (Természetesen akkor még nem volt ilyen divatos elnevezése.) Hogy érzed, a két gyermekednek át tudod adni most azt, amiben felnőttél, vagy ma ez már esélytelen lenne?
Egyáltalán nem tartom esélytelennek! Sőt, a nagyobb fiam már tanul is erről az iskolában, környezetismeretből. Bízom abba, hogy környezettudatosabb felnőttekké fognak válni és vissza fognak térni ahhoz az életmódhoz, amiben az ember és a természet közelebb ér egymáshoz. Az a tervem, hogy amikor nagyobbak lesznek a gyerekek (és még több energiát tudok a fenntarthatóságra fordítani), akkor akár a szappant, a mosószappant vagy más kozmetikumokat is én készítsem el. De máris számtalan olyan étel akad, amit mi magunk állítunk elő otthon: például Győző süti a kenyeret, a zsömléket és a mandulatejet is ő csinálja.
„Az biztos, hogy a zero waste szemléletre átállás nem megy egyik pillanatról a másikra. De igenis el kell kezdeni valahol, egy aprósággal, például az egyszer használatos műanyagok elhagyásával. Ha pedig azt már beépítettük a mindennapjainkba, tovább lehet lépni.”
– Nemcsak a környezettel törekszel harmóniára, hanem önmagaddal kapcsolatban is: nemrég például elvégeztél egy transzcendentális meditáció tanfolyamot. Mit takar ez?
– Győző tartott egy 5 hetes tisztítókúrát, utána pedig elment egy ilyen meditációs tanfolyamra – tehát ő ajánlotta nekem. Ahogy a jógában, úgy a meditáció terén is sok mindent kipróbáltam már, de valahogy egyiket sem éreztem az igazinak. Folyton elkalandoztak a gondolataim. Ez a módszer viszont roppant egyszerű: kapunk az oktatótól egy szót, amire a meditáció alatt koncentrálnunk kell. De az sem baj, ha közben elterelődik a figyelmünk, csak térjünk vissza ehhez a szóhoz. Ez egy 20 perces gyakorlat, hihetetlenül fel tudja tölteni az embert. Naponta kétszer kellene elvégezni, de nekem sajnos ez nem mindig jön össze. (nevet)
– Most úgy tűnik, hogy több hónapnyi szünet után végre újra beindul a kulturális élet, kinyitnak a mozik és a színházak. Milyen terveid vannak az év második felére?
– Jelenleg egy gyerekdarabot próbálunk Győzővel a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban, amit szeptemberben fogunk bemutatni. A Hab a tortán című sorozathoz kapcsolódtunk, amelynek részeit színészpárok állítják színpadra. A 2-5 éves gyerkőcöket szeretnénk megcélozni vele – részben a kisebbik fiunk miatt is választottuk ezt a korosztályt. Az idősebb gyermekünkkel már sokszor jártunk színházban, bábelőadásokon. A Vitéz László a legnagyobb kedvence.
Nyitókép: Süveg Áron
