Rézfaszú bagoly, lúdvérc, zsákos ember – téged mivel ijesztgettek gyerekkorodban?

Emlékszem, gyerekkoromban nem mertem kidugni a takaró alól a lábamat, mert féltem, hogy a lábujjaimat le fogja harapni a csontváz. De ugyanígy rettegtem a hátsó pincénktől, mert az egyik unokatesóm azt mondta, hogy látott kinyúlni egy kezet....

Ráadásul ebben a kézben volt egy kés is. Később találkoztam még a klotyómanóval, aki beleharap a hátsómba, ha tartogatom a pisilést, az óvodakertben lévő mellszobor legendájával, ahonnan éjszakánként egy gyilkos szelleme bújik ki, hogy újra öldököljön, de sorolhatnám a végtelenségig gyerekkorom mumusait. Persze, felnőtt fejjel már nevetek ezen, de akkor vérkomolyan vettem, és élénk fantáziám eredményeként ne tudd meg, milyen horrorfilmek peregtek le az agyamban…

Rézfaszú bagoly és „kedves” párja, a Vasorrú bába

Persze, hogy én is vigyorogtam, amikor először hallottam, mert nagyon viccesnek találtam ezt a kifejezést, de amikor utánanéztem az eredetének, már kevésbé tartottam mulatságosnak. Általában a rosszalkodó gyerekek ijesztgetésére használták: „Vigyázz, mert elvisz a rézfaszú bagoly”. Mint ijesztő hiedelemlény, az egész magyar nyelvterületen elterjedt, a kalotaszegi Mérában még fütyült is, Csíkban azt tartották, jön és megreszel – azt hiszem, nem kell külön magyarázni, hogy ez mit jelent. Eredete már sokkal komolyabb, ugyanis ő a Vasorrú bába férfi megfelelője. A bábák nem csak gyerekeket segítettek világra, hanem a nem kívánt terhességek megszakítását is elvégezték titokban, amihez egy fémből készült szerszámot használtak. Ezért nem kifejezetten a boszorkányokat, hanem ezeket az asszonyokat nevezték Vasorrú bábának, azokat az orvosokat pedig, akik szintén abortuszt végeztek, Rézfaszú bagolynak. A bagoly mindig a tudás jelképe volt, ezért ez a kifejezés azt az orvost takarja, aki fémszerszámával gyermekeltevéssel foglalkozik, természetesen szintén titokban.

Lidérc (lúdvérc)

Biztosan te is találkoztál már vele vagy használtad is azt a kifejezést, hogy lidércnyomásos álom. A hozzáértőknek sem sikerült kideríteni, hogy maga az elnevezés honnan ered, de már a XV. század elején is ismert volt ez a gonosz kis természetfölötti lény, aki gyakran kis lángocskák alakjában ijesztget és szeret rossz gondolatokat elültetni az emberek fejében. Nyugat-Dunántúlon nevezték el lúdvércnek, mert már korabeli feljegyzésekben is szakadt, csuklyás lepelben ábrázolták, ami alól lúdlábak lógtak ki. Az embert úgy kerítheti hatalmába, hogy megkérdezi, mit kérsz, és ha a válasz az, hogy pénzt, vagyont, sohasem szabadulsz tőle és megkeseríti az életedet. De ne aggódj, mert nem is olyan nehéz megszabadulni tőlük. Mivel nem éppen a legokosabb lények, ha lehetetlent kérsz tőlük, például hozzanak szitában vizet, könnyen belepusztulnak. Ha pedig nem akarod, hogy bejussanak a házba, tegyél nyírfaágat az ajtó fölé, esetleg kösd el gatyamadzaggal vagy egy övcsattal az útját.

Zsákos ember vagy Drótostót

Nemcsak hazánkban, de például Brazíliában is ismert a „homem do saco”, a zsákos ember kifejezés, amit azért használnak a szülők és a nagyszülők, hogy maguk mellett tartsák a gyermekeket, hogy ne szökjenek vagy ne kószáljanak el. Azzal ijesztgették őket, hogy ha egyedül maradnak az utcán, elviszi őket és sohasem fognak visszatérni a családjukhoz. Eredete állítólag a XIX. századra tehető, és itthon még drótos tótként is elterjedt megnevezésük, pedig ők vándorló mesteremberek voltak, akik megrepedt cserépedényeket drótoztak körbe és konyhai eszközöket, gyerekjátékokat, egércsapdákat készítettek. A hátukon, egy ládában hordták műhelyüket, tele mindenféle rejtélyes tárggyal, aminek csak ők ismerték rendeltetését, és a vállukon hordott drótkötegből, marcona megjelenésükből, na meg nem mindig kifogástalan viselkedésükből eredően húzták rájuk a magyar anyák az ijesztő, rémisztgető figura alakját.

Mumus

Lehet, hogy a neve kedvesen hangzik, de a magyar néphiedelemben egy főleg gyerekeket riogató, rosszindulatú, láthatatlan lény, akit legtöbbször a sötétséggel hoznak összefüggésbe. Nincs konkrétan meghatározott külseje, mivel feltevések szerint saját félelmeink megtestesülése. Attól függetlenül, hogy gyerekek nevelésére, kordában tartására használják vagy fegyelmező célzattal ijesztgetnek vele, metaforaként használhatják olyan tárgyakra, eseményekre, emberekre, amiktől vagy akiktől irracionálisan félnek. Te is hallhattad már azt a mondatot, hogy mindenkinek van egy mumusa. Emlékszel, a Harry Potterben hogyan hatástalanították? A Commikulus varázslat közben arra kellett gondolni, hogy mi tehetné őket viccessé, és a nevetés üldözte el őket. De Stephen Kinget is megihlették, A mumus című novellájában gyerekeket ölő, hosszú karmú, madárijesztő fejű, fekete, gusztustalan nyálkás lényként ábrázolta őket.

Lehet, hogy felnőttként már megmosolyogjuk ezeket és talán legyintünk is rájuk, de azt ne hagyd figyelmen kívül, hogy ezek a megfélemlítések komoly gyermekkori traumát okozhatnak, ami felnőttkorban is kihat, sokszor olyan területekre, amire nem is gondolnál. Inkább magyarázd el kisgyermekednek, hogy mitől és miért félted, miért nem szeretnéd, ha úgy viselkedne, ahogyan te nem helyesled. Vedd komolyan, ha fél valamitől, az ő fantáziaviláguk még olyan dolgokkal van tele, amit nem értenek, így megfélemlítéssel csak tetézed ezt.

Fotó: Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:

• Mumus a gyerekszobában, avagy meddig normális a gyermekkori szorongás?
• Anne Hathaway megmutatta, hogyan alakul át ijesztő boszorkánnyá
• Vita a gyerek előtt: ha ezeket betartjátok a pároddal, nem sínyli meg a gyerkőc