Nemrégiben hatalmas port kavart itthon, hogy az EU-ban engedélyezték bizonyos rovarok étkezési célra való felhasználását. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas írás következik.
Biztos hallottad már azt a mondást, hogy egy átlagember álmában nyolc pókot fogyaszt el élete során. Nos, azt kategorikusan kijelenthetjük: mi nők nem számítunk átlagembernek. Ha valóban létezik ilyen, akkor is biztos, hogy a pasim ette meg eddig az összes pókot helyettem. Mi nők legtöbben sikítófrászt kapunk, ha betéved az ajtón egy ízeltlábú és menekül mindenki, amerre lát. Elő a rovarirtóval vagy hívjuk a férjünket, mint házi szuperhőst, hogy pusztítsa el, falja fel, égesse meg vagy tegyen bármit, csak tüntesse el a betolakodót.
Pedig mostanság kiderült, hogy egy ideje az asztalunkon, sőt az étrendünkben is vannak a rovarok. Idén januárban pedig az Európai Unió három rovar esetében engedélyezte az élelmiszer célú forgalmazást és felhasználást. Ezek a közönséges lisztbogár lárvája (fagyasztott és szárított formában), keleti vándorsáska (szárított és por formájában) valamint a házi tücsök (szárított és por formájában). De vajon tényleg olyan ijesztő ez, mint amilyennek hangzik?
Bogarak a világ körül
Az entomofágia vagyis bogárevés számos kultúrában teljesen normálisnak számít. Mexikóban például az Escamoles, vagyis a fekete Liometopum hangya tojása számít a helyi kaviárnak. A szardíniai sajtspecialitásban a Casu Marzuban például kismillió légylárvát találhatsz, ha úgy döntenél beleharapsz, Botswanában pedig egy hernyó kinézetű zsírban sült féreg a nemzeti eledel. Kambodzsában járva láthatod, hogy a kisgyerekek vidáman falatozzák a fokhagymán grillezett tarantulákat, az ázsia étkezési kultúrát tekintve pedig egyszerűbb listázni azt, hogy mit nem esznek meg, mert szinte minden a tányérjukra kerülhet. Eléggé bizarr, de a csokis süti kínai verziójában például darazsak feszítenek a csokidarabkák helyén, Indonéziában pedig a poloskát fogyasztják desszertként. Felmerül a kérdés, mi, itt Európában miért berzenkedünk ennyire?
Érzékenyítés
Vajon mi voltunk eddig ennyire elkényeztetve? Amerika egyes részein és az európai országokban a környezettudatosság és a mélyszegénység megoldása miatt került most az entomofágia a kulináris trendek központi témájává. Bizonyos vészjósló hírek szerint a klímaváltozás kényszerít rá minket arra, hogy ebbe az irányba induljunk el és szorítsuk vissza az állattartással járó iszonyatos klímaszennyezést. A bogártenyésztés jó alternatíva lehet, igaz, hogy nálunk még nem terjedt el, de láthatóan van fantázia és rengeteg lehetőség benne. Nyilvánvalóan berzenkedünk ellene, hiszen olyan újdonság, amivel eddig még nem volt dolgunk. De mindannyian tudjuk, mekkora veszélyben van a bolygónk, és talán érdemes egy esélyt adni annak, hogy megmentsük. Márpedig ez úgy tűnik áldozattal jár.
Tiltakozás, ellenkezés, és a tudás hiánya
Sokan vitatják a rovarfogyasztás egészségességét, mert a páncélzatukban található kitin allergiás reakciókat válthat ki. Ez főleg olyanoknál fordulhat elő, akik a rákfélékre, kagylókra is érzékenyek, mert ezeknek hasonló a fehérje összetétele – tropomyosin, arginin-kináz, hemocyanin – mint a tengeri herkentyűknek. A szakértők szerint azonban a változatos aminosav-összetétel, a vitamin-és ásványianyagtartalom, valamint az omega3-9es zsírsavak nagyarányú jelenléte mind az entomofágia mellett szól. Nyilvánvalóan a bogárfogyasztásnak is vannak bizonyos feltételei: nem arról szól, hogy kimész a mezőre és ott összefogdosod a hőscincéreket vagy szarvasbogarakat – amelyek ráadásul védettek is. Sokkal inkább biogazdálkodásokból származó, tiszta, és vegyszermentes, kifejezetten étkezési célokra termesztett rovarokra kell gondolnunk, amelyek megfelelően feldolgozva, szinte észrevétlenül kerülnek asztalunkra.
Nem őszinte a mosoly
Én jó húsz évvel ezelőtt egyszer Thaiföldön járva fogadásból megkóstoltam egy csótányszerű bogarat. Nem úgy finoman porítva, ahogy most próbálják bevezetni az emberek étkezésébe, hanem úgy teljes valójában. A barna jószág akkora volt, mint a hüvelykujjam, úgyhogy kellett kérjek előtte két bátorító rizs whiskeyt a piacon. A thai árusok vigyorogva nézték a szőke lány küszködését, én pedig minden áron meg akartam nyerni a fogadást. Amúgy is szeretem feszegetni a határaimat, úgyhogy végül le tudtam győzni a testem ellenállását. A kitinpáncél roppanása egy életre beleégett a memóriámba, azonban ami utána következett, arra nem számítottam. A bogár kifejezetten finom volt, teljesen sous-videált csirkehúsra emlékeztetett. Bár ezt a szót akkor még nem ismertem, boldog voltam, hogy átléptem a korlátaimat és végül kellemes élményben volt részem.
Bevallom, azóta sem fogyasztottam tudatosan rovarokból, de ha ez az ára annak, hogy gyermekeim és unokáim is ezen a gyönyörű bolygón egészségben élhessenek, akkor én bizony belesütöm a pókot a palacsintába.
Nyitókép: alashi/GettyImage
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- A mediterrán diétapiramis segít eldönteni, miből, mennyit egyél
- Anti-stressz diéta – 5 alapanyag a boldogabb mindennapokért
- Rost, víz és sok zöldség, mindent a cellulit-diétáról – Narancsbőr-sorozat
