A kosárfonás az alkotás egyik legősibb művészeti formája. Szerzőnk, Kovács Kata nemrég ellátogatott egy kosárfonó workshopra, ahol elkészítette a saját lakásdekorációját. Élménybeszámoló következik.
Az utóbbi időben egyre jobban vágyom arra, hogy olyan tárgyakkal vegyem magam körül, amiknek jelentésük van, amikhez kötődöm és amiket a két kezemmel készítek. Ezzel a vágyammal nagyon hamar az archaikus anyagok és izgalmas műhelymunkák világában találtam magam. Minden egyes alkotás figyelmet, türelmet, és több-kevesebb erőkifejtést igényel, de a végeredmény okozta öröm és sikerélmény hamar feledtetik az igénybe vett kezek fáradtságát. Legutóbb skandináv kosarat készítettem a Kisdió stúdió szervezésében. Ha a slow élményhez eseményeket kellene hozzárendelnem, akkor a kosárfonás biztos köztük lenne. A vállalkozást alapító házaspár, Borka és Ákos egy barátságos és meleg műhelyben fogadták a résztvevőket, forró teával és frissen sült pogácsával.
Az egész napos munkát külföldi vásárokról és pályamódosításról szóló történetek és némi szakmai elmélet előzte meg. Ilyenkor látom, hogy egy-egy szakma mennyi fáradhatatlan gyakorlást és elköteleződést igényel. Azt hiszem, hogy a Kisdió házaspárjának motivációját mindig is a fonás iránti kíváncsiság és szeretet táplálta és táplálja a mai napig. Én pedig rettentő szerencsésnek éreztem magam, hogy a hosszú évek során megszerzett tapasztalatokat megosztották olyan laikus emberekkel is, mint én.
Egy kosárba egy poén!
A skandináv kosár egyik különlegessége az, hogy a füle nem fonással készül, hanem egy rusztikus uszadékfából, a másik pedig az, hogy a kosár aszimmetrikus eldolgozással nyeri el végső alakját. Ezektől a tulajdonságoktól lesz minden elkészült darab igazán egyedi. Miután előkészítettük és lecsiszoltuk a kosár markolatának szánt fadarabokat, jöhetett a hántolatlan fűzfavesszők alapos kiválogatása. Csak sudár, egyenletes vesszőkből készülhet szép kosár – mondta Borka. Szálanként néztük és simítottuk át a kévébe kötött alapanyagot. Fontos volt, hogy egyforma hosszúságú és vastagságú vesszőket gyűjtsünk, elkerülve a kabóca rágta, törékeny példányokat. Ezután kötényt kötöttünk, és munkához láttunk. A kezdeti csicsergést felváltotta az elmélyült csend. A fonatok egymásba kapaszkodva szaporodtak a rétegelt falemez alapon, a sajtos pogácsák fogytak, mi pedig egyre fáradtabbak lettünk. A néma munka közben azokra az ismeretlen emberekre gondoltam, akiknek valaha megélhetést adott ez a mesterség. Megelevenedtek előttem a régi idők használati tárgyai: kerítések, krumpliszedő-, és szakajtókosarak. Néhány órán át részese lehettem egy olyan lelassult világnak, ahová manapság annyira igyekszünk. Megtapasztalhattam, hogy ez a fajta egyszerűség is lehet szép, és hogy egy kosár elkészítéséhez semmi másra nincs szükség, csak arra, amit a természet ad, és az emberi kreativitásra.
A hántolatlan vesszőkből, a nyers uszadékfákból és a pácolt falemezekből végül skandináv kosarak születtek. Azt hiszem, hogy minden résztvevő megalkotta a kedvenc kosarát. Velem biztosan ezt történt. Mert keresve sem találhatnék kedvesebb, értékesebb és tökéletlenül tökéletesebb darabot, mint amit megálmodtam és némi segítséggel elkészítettem.
Nyitókép: Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A legszebb virágok lassúak, csak a gyomok sietnek: a slow flower mozgalom nyomában jártunk
- Családi vállalkozásuk neve: Comme Avant, avagy slow kozmetikumok egyenesen Franciaországból
- 4 hasznos tipp, ha télen szabadtéri futásra adnád a fejed
