A szülőket arra tanították, hogy elhiggyék: a gyerekeknek varázsütésre tudniuk kell barátságokat kötni, és ebbe a felnőtteknek nincs beleszólása. Viszont a barátság is egy azon témák közül, amiben a szülőnek feladata segíteni a csemetéit.
Emlékszel még az ovis pajtásodra? Gondolsz még a legjobb gyerekkori barátodra? Ha igen, akkor biztosan szeretnéd, hogy a gyerekeidnek is hasonló kapcsolódásban és élményben legyen része. Csakhogy nagyot fordult a világ az utóbbi években és ez a kapcsolatokra is hatással volt, nem feltétlenül a legjobb értelemben. Többen tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb az online téren kívül kapcsolódni és barátokat szerezni, ez pedig a fiatalabb korosztályt is érinti. Az elmagányosodás már az iskola padjaiban elkezdődhet, ezért nem csoda, ha szülőként aggódunk, hogy a gyerekek hogyan állnak majd helyt a szociális környezetben. A jó jegyek szerzése azonnal a háttérbe szorul, amint a gyereket kiközösítik, nincs kivel játszania, ebédelnie, esetleg összeveszett a társaival. Ahogyan azt sem várjuk el a gyerekektől, hogy mindenben önállóak legyenek és gondoskodjanak a saját érzelmi szükségleteikről, úgy arra sem apellálhatunk, hogy a kortársakkal zökkenőmentes barátságokat kössenek és éretten kezeljék a konfliktusokat. Ugyanis ebben még segítségre lehet szükségük.
A cél az útmutatás, nem az irányítás
Kisgyerekkorban ugyan még nem beszélhetünk kiforrott személyiségről, de bizonyos temperamentum-jegyek már ilyenkor is megjelennek, ami alapján elindulhatunk. A vérmérséklet meghatározza, hogy mennyire visszahúzódó vagy éppen tűzről pattant egy gyerek és támpontokat adhat ahhoz, hogy felmérjük az erősségeit és gyengeségeit, illetve azt, hogy esetlegesen miben szorul szülői segítségre.
1. Ha a gyerek nem kezdeményező
Mutasd meg neki, hogyan csatlakozhat!
Mindannyian félünk attól, hogy a gyerekünk a szünetben egyedül gubbaszt. Ez főleg azoknál fordul elő, akik nem kezdeményeznek játékot vagy beszélgetést, és ha nem hívják őket a többiek, inkább egyedül maradnak. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy megtanítsuk őket bekapcsolódni ezekbe a szituációkba. A társadalomtudósok megállapították, hogy ahelyett, hogy azt mondanák: „Játszhatok én is?”, jobban működik, ha a gyermek csendes, de barátságos érdeklődést mutat az éppen zajló játék iránt. Esetleg kitalál egy új szerepet, képességet, amit a játékban kamatoztatni tud.
A hétköznapokban is gyakorolhatjuk a kezdeményező szerepet vagy éppen azt, hogy tud beszállni egy-egy tevékenységbe a gyerek. Viszont tegyük világossá számára, hogy nem minden próbálkozása fog sikerülni, és ezért nem kell elutasítva éreznie magát.
2. Ha a gyerek konfliktuskereső
Tanítsd meg arra, hogy a világot más emberek szemszögéből szemlélje!
Az empátia a barátság alapvető eleme, amely olyan kulcsképességekre nevel, mint a kompromisszumkészség, a meghallgatás és a megosztás. A konfliktuskeresés mindig öncélú cselekvés, ezért nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyereknek, hogy a másik személyt is figyelembe vegye. Ezt úgy tudjuk a legkönnyebben megtenni, ha rászoktatjuk arra, hogy gondolatban más emberek bőrébe bújjon. Például úgy, hogy elképzeli, hogyan érezhet egy film vagy mese főszereplője. Így megtapasztalhatja a nézőpontváltást, ezáltal érzékenyebbé és figyelmesebbé válhat.
3. Ha a gyerek visszahúzódó
Étkezzetek együtt!
Az, hogy egy asztal köré ülünk és együtt eszünk, sokkal többről szól, mint az egyszerű közös étkezésről. Egy visszahúzódó gyerek számára az ilyen helyzetek megkövetelik, hogy nyisson és beszámoljon az érzéseiről, élményeiről. Egy 24.000, hat és tizenegy év közötti gyerek bevonásával készült vizsgálat alapján a szakértők megállapították, hogy azoknak, akik együtt étkeztek a családjukkal, jobbak voltak a szociális képességeik. Hiszen ez a mindennapi tapasztalat lehetőséget adott arra, hogy gyakorolják a barátság építőköveit, például az érdeklődést, meghallgatást, ötletek megosztását és a beszélgetés kibővítését. Persze az étkezés egy, a többszáz másik lehetőségből, ahogyan rávehetjük a gyereket arra, hogy jobban megnyíljon, ezért bátran helyezzük olyan szituációkba, ahol ezt megtapasztalhatja.
4. Ha a gyerek „örök vesztes“
Tanítsd meg méltósággal veszíteni!
A gyerekek nem kedvelik azokat a társaikat, akik csalnak a játékban, vitatkoznak a szabályokról, botrányt csinálnak, ha veszítenek, vagy hencegnek, ha nyernek. Amikor azt látjuk, a gyerekünk nem viseli jól, ha veszít, nem az a legjobb megoldás, ha mindig hagyjuk nyerni, hogy elkerüljük a hisztit. Sokkal inkább a példamutatás a lényeg, hogy megmutassuk, lehet úgy szórakozni, hogy nem akadunk fenn az eredményen. Érdemes elmagyarázni azt is, hogy a győzelem és a vereség is csak átmeneti és sokkal kisebb jelentőségük van, mint azt a gyerek gondolná.
5. Ha a gyerek különc
Adjunk a gyereknek iskolán kívüli szociális lehetőségeket!
A gyerekeknek külön radarjuk van arra, hogy megtalálják a különc, tőlük valamiben eltérő társaikat. Ez nagyon nehéz lehet annak, akit kiközösítenek, de sajnos a többség az elfogadásban még mindig nem jeleskedik. Lehet a kiváltó ok egy mezei szemüveg, valamilyen nehezítettség vagy akár egy nem szokványos természet, ami miatt a kívülállóság érzésével kell szembenéznie a gyereknek. Szülőként ebben úgy segíthetünk, hogy felkínálunk alternatív tevékenységeket és játszótársakat az iskolán kívül, hogy ne csak az osztálytermi barátságok jelentsenek mindent. Így, ha problémák adódnak az iskolatársakkal, ami sajnos gyakran elkerülhetetlen, akkor is megmarad a kényelem és biztonság, hogy vannak más barátai, akik esetlegesen hasonlók, mint ő.
6. Ha a gyerek hencegő
Beszéljünk vele a kapcsolódásról!
A gyerekek, abban a hitben, hogy ha lenyűgöznek másokat, akkor jobban fogják őket kedvelni, kérkedhetnek és henceghetnek. Valójában viszont a kicsik is neheztelnek azokra, akik felsőbbrendűnek mutatják magukat. Hogy segítsük a gyereket a többiekkel való kapcsolatteremtésben, beszéljünk arról, hogyan tudják megtalálni a közös értékeket, ahelyett, hogy arra koncentrálnának, hogy mitől jobbak másoknál. A barátságos kezdeményezés, és annak képessége, hogy megtaláljuk a közös területeket másokkal, nagyon hasznos lehet ebben a helyzetben, amire mindenképp fordítsunk időt szülőként.
7. Ha a gyerek versengő
Tanítsd meg, hogy saját maga legyen a mérce!
A gyerekek esetében a versengés mindig a másokhoz való viszonyításon alapszik. Éppen ezért semleges időben elmagyarázhatod neki azt, hogy kizárólag egy ember van az életben, akit igazán érdemes legyőzni, és az ő maga. Az a lényeg, hogy magához képest legyen jobb valamiben, nem pedig az, hogy az ő győzelme árán valaki elbukjon.
Nyitókép: Fotó: Rubberball/Nicole Hill
Forrás: GoodtoKnow
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Nem szimpatikus a gyerekem barátja! Mit tegyek?
- 9 jel, hogy egy egyoldalú, toxikus barátságot ápolsz
- A gyerekeknek is szüksége van a visszarázódásra: így lesz könnyebb az iskolakezdés
