Ha valaki elsírja magát a társaságunkban, attól szinte mindannyian zavarba jövünk. Ezért legtöbbször még közeli barátaink sem merik kinyilvánítani valódi érzéseiket, pedig az igazi kapcsolódás ott kezdődik, ahol az álarc véget ér.
Az emberek kerülik azt, akiről tudják, nincs éppen kirobbanó formában. Valahogy nehezen viseljük, ha valaki sír a társaságunkban, pedig a sírásnak számos fontos pszichológiai és fiziológiai szerepe is van. Talán kimondhatjuk, a sírás természetes módja annak, hogy kifejezzük és levezessük érzelmeinket. Segít felszabadítani a felgyülemlett stresszt, feszültséget és szorongást. Jelzés a külvilág számára, hogy szükségünk van egy kis támogatásra, megértésre, hogy meg tudjunk küzdeni a bennünket ért traumatikus élményekkel. De ha ez ilyen természetes dolog, akkor miért érezzük magunkat annyira frusztrálva, ha valaki elsírja magát? Miért csitítjuk le szinte azonnal?
A kultúránkban a sírás még mindig olyan, mint egy stigma, amit rejtegetni kell. Így lettünk programozva kiskorunktól. Az első dolog, ami általában az eszünkbe jut a könnyeket meglátva az, hogy „ne sírj!”, ami viszont csak tovább erősíti azt az érzést, hogy ez a természetes emberi dolog szégyellnivaló. Gyermekként a szüleinktől számtalanszor hallottuk, amikor idegesek voltunk, pedig az elfojtása a szimpatikus idegrendszer további feszültségéhez vezet. Ha szeretnél te is jobb baráttá válni, esetleg érdekel, mi van a felszín alatt, akkor az alábbiakat teheted:
A vállam mindig nálam van
Lelkem talán legsötétebb óráit vívtam, és a hirtelen támadt légüres térben rendkívül hálás voltam barátnőmnek, aki azzal hívott fel: „megyek. Nekem sírhatsz bármikor: a vállam mindig nálam van.” Erre nem mindenki képes, ugyanis sok ember még a saját érzelmeit is nehezen kezeli, nemhogy másokét. A sírás bizonytalanságot vált ki sok esetben, mert a legtöbb ember úgy érzi, ránehezedik a terhe annak, hogy megoldja a mögöttes problémát is. Pedig ez koránt sincs így. Legtöbb esetben az, akiből kitörnek az érzelmek, csupán kapcsolódásra vágyik. Arra, hogy látva, hallva legyen. Kevesen tudják, de a sírással egy ütemben oxitocin és endorfin szabadul fel, ami természetes boldogságérzetet kelt, és hozzájárul a lelki jóléthez. Lányoknál ezért láthatod gyakran, hogy két sírás között, mint akik megbolondultak, úgy tudnak nevetni.
Légy jelen
Mutasd ki, hogy rendelkezésre állsz, hogy figyelsz és még véletlenül se bagatellizáld el a problémát. Mindenki a saját szintjén szenved, úgyhogy mindannyiunknak más az, ami kiváltja a könnyeket. A „jaj, ne sirasd már!” vagy „ez semmiség, túl érzékeny vagy”, és társai nem segítenek. Inkább biztosítsd arról, hogy ott vagy, ha beszélni szeretne, vagy ha szüksége van bármilyen segítségre. A tudomány kimutatta, hogy sírás után a paraszimpatikus idegrendszer aktiválódik, úgyhogy egy alapos könnyezés után könnyebbé és nyugodtabbá válnak az emberek. Olykor el is alszanak. Ez pedig a legjobb, ami történhet. Takard be és főzz egy finom teát, amíg a barátod pihen.
Hallgatni arany
Engedd, hogy a másik szabadon kifejezze az érzéseit. Próbáld meg nem félbeszakítani, vagy megoldásokat javasolni a számára. A legtöbb ember úgyis a saját feje után megy, és legtöbbször tényleg nincs szüksége jó tanácsokra, csak egy jó barátra, aki meghallgatja, aki kifejezi az empátiáját és érdeklődik iránta. Ez segít az érzéseit feldolgozni. A gombóc a torkunkban annak a jele, hogy a szervezet megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt. Ha segíteni szeretnél, csak adj teret a barátodnak arra, hogy nyugodtan kisírja magát. Ha megtörtént, kérd meg, hogy vegyen néhány jó mély lélegzetet és csak figyelje meg, mi a különbség a sírás előtti állapothoz képest. Ezt úgy hívják, érzelemfeldolgozás. Ha tudatába kerül valaki, sokkal ellenállóbbá válik.
Bizalom
Hihetetlen fontossággal bír, hogy ha valaki megosztja veled ezeket az intim pillanatait, akkor azt utána ne kürtöld szét a nagyvilágnak. Nem kifejezetten tisztességes visszaélni valaki gyengeségével, hiszen úgyis tudjuk, mindannyiunknak vannak ilyen napjai. Ha ilyet teszel, az téged fémjelez. Ezen kívül, ha egy ilyen alkalommal valami bizalmas hangzik el, szintén célszerű úgy kezelni, mintha nem is hallottad volna és megtartani magatok között.
Zene
Andrew Huberman a Stanford idegtudományi professzora szerint nagyon sokat segíthet a feldolgozásban, ha legalább 13 perc szomorú zenét hallgatunk, aminek ismerjük a ritmusát vagy a szövegét. A zene segít felerősíteni az érzelmeket, és jobban kihozza mindazt, ami odabent ragadt, ezáltal az érzelmek feldolgozását is elősegíti. Ha tehát úgy látod, a barátod nem tudja kiadni magából a felgyülemlett fájdalmat, keresd ki a legszomorkásabb playlistet és már hozhatod is a zsepit.
Azzal, ha engeded magad sírni vagy a barátodnak biztosítod a fentieket, hihetetlen emberi ajándékot és segítséget nyújtasz. Ti szoktatok mások előtt sírni?
Nyitókép: GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ha elgurul a pöttyös: 5 dolog amit tehetsz, ha dühöng a gyermeked
- Megtörték a csendet – megható sorokkal búcsúznak a Jóbarátok
- „Minek menjek pszichológushoz, beszélgetni a barátaimmal is tudok” – 5 tévhit a terápiákkal kapcsolatban
