Két hétig nem sminkelhettem magam, elmondom, hogyan éltem meg

Kolléganőnket egy orvosi diagnózis kényszerítette két hétig tartó make up megvonásra: elmeséli, milyen volt az élet smink nélkül, hogyan élte meg és mennyit sminkel mostanság.

Smink nélkül lenni? Na még mit nem. Nem vagyok ugyan egy minden áldott napot talpig sminkben lenyomós lány, de általában a munkanapjaim rutinjához vagy az esti programokhoz azért egy enyhe make up hozzátartozik. Ez egy színezett fényvédőből, szemceruzából, szempillaspirálból, kis rúzsból és arcpirosítóból áll, estére megtoldva egy kis szemhéjpúderrel, szóval tényleg csak az alap dolgok. Az egész már olyan megszokott, és csak 10 perc felpattintani. Szóval akár mondhatnám azt is, ha dolgozni megyek, a barátaimmal találkozom, a férjem koncertjére vagy romantikus programra indulok, smink nélkül ki se lépek a házból.

Hogy miért? Hát, a színezett fényvédőre a bőröm egészsége miatt van szükségem, na meg azért, mert egyenletesebbé teszi az arcbőröm, így skippelhetem az alapozót. A többi „szépségcucctólviszont egyszerűen csak szebbnek érzem magam. Ez pedig mindenkinek jár, szerintem.

Ezért is ért arculcsapásként, amikor egy visszatérő kötőhártyagyulladás miatt a hosszú percekig lelkiismeretesen vizsgáló szemészorvosnő két hét smink nélkül töltött időre ítélt. Az első gondolatom az volt, hogy fogom én ezt kibírni? És a második sem volt sokkal jobb (azért egy kis rúzst akkor is felkenek!). De a napok múlásával javult a helyzet: a második hét végére már nem a szomorúságé vagy a kétségbeesésé volt a főszerep.

Az első élmények smink nélkül

A diagnózist egy hétfői napon kaptam, és mivel aznap már semmi festéket nem kentem magamra, úgy döntöttem, 13 nap elég lesz a make up nélkül. A valóság az, hogy beláthatatlanul hosszúnak tűnt ez az idő. Fogalmam sem volt, hogy bírom ki. Hiszen egyrészt rosszul viselek mindent, ami felborítja a napi rutinom, másrészt túlságosan hiú vagyok ahhoz, hogy csak úgy, á la nature beessek egy meetingre, koncertre, borkóstolóra. Keddre úgy alakult, hogy nem is volt programom, így kényelmesen leledztem itthon a smink nélküli valóságomban. Egyébként az is lehet, hogy én mondtam le mindent és mindenkit, mert szerettem volna egy kis időt adni magamnak, míg kitalálom, hogyan hidalom át ezt a problémát. De ez csupán egy elméleti lehetőség, én ilyet sosem tennék! Majd eljött a szerda, amikor volt egy olyan találkozóm, amit nem tudtam és nem is akartam volna lemondani. Így mit tehettem: vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam készülődni. Persze, szigorúan smink nélkül.

Arcfestés helyett arcápolás és bőrvédelem

Addigra már kicsit edukáltam magam az arcfestés-mentesség témában, és olyan gondolatokat igyekeztem elültetni a fejemben, hogy ez az egész egyébként nem is olyan rossz. Korábban mi is írtunk arról, hogy már egy hét make up mentesség után sokat tisztul a bőr, mérsékelhetők a pattanások, mitesszerek, sőt, a rosacea is. Ha pedig egy hónapot is kibírnék (na, azért mindennek van határa), akkor már tényleg sokat tennék a bőrömért. Naponta ugyanis 500 millió bőrsejt pusztul el, ami egészen elképesztő, ugye? A megújulási folyamat viszont nem rövid, 24-28 napot is igénybe vehet. És ha nem sminkelünk, ez zavartalanul mehet végbe.

no make up
Fotó: Yulia Panova / EyeEm/GettyImages

Igyekeztem tehát én is alaposan letisztítani és hidratálni az arcom, majd a fennmaradó 10-15 percet arra használtam fel, hogy kivasaljam a hajam. Ugyanis biztos voltam benne, ha a frizurám rendben van, azzal elterelem az emberek figyelmét arról, hogy néz ki az arcom.

Ekkor jöttem rá a kéthetes smink nélkül töltött időszak egyik legnagyobb tanulságára. Igazából nekem mások véleménye a fontos, mások miatt nem akartam make up nélkül kilépni a nagyvilágba.

Ezt sok mindennek betudhatjuk, számomra ott és akkor nem is ez volt a lényeg, hanem a felismerés. Szóval vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem magamtól, mit szeretnék. Persze, egy színezett fényvédőt el tudtam volna viselni, de összességében arra jutottam, hogy egyáltalán nem drámai, ahogy kinézek. Pattanások, hegek, nevetőráncok… mind-mind én vagyok, mind az arcom és az életem része. Szóval feltettem a legszebb sminket, egy mosolyt, és elindultam a találkozóra. Persze, nem azt mondom, hogy nem jutott eszembe néha, mennyivel jobban érezném magam egy pici sminkkel az arcomon. És hogy mennyivel szebbnek tartanám magamat, ha legalább a kedvenc élénk színű rúzsomat feldobtam volna. Ez az érzés egyébként még a második héten is megvolt, de mindig igyekeztem elterelni a gondolataimat inkább a beszélgetésekre koncentrálni, mint arra, hogy épp nulla gramm szépítőt viselek.

Hogyan reagáltak mások?

A smink nélkül töltött két hét legnagyobb meglepetése az emberek reakciója volt. Nagyjából senkinek nem tűnt fel, hogy bármi is más rajtam, mint korábban. Egyetlen ember kérdezett rá, hogy nyaralni voltam-e, mert valahogy kipihentebbnek lát. Ezúton is köszönöm neki, valószínűleg máris ez az év bókja. Valaki mással pedig szóba került a kéthetes sminkmentesség, és úgy rám csodálkozott, mondván, hogy ő tényleg nem vette észre. Ha nem szólok, neki fel se tűnik.

A legboldogabb pedig kétségtelenül a férjem volt, aki egyébként sem szereti, ha festem magam. Most aztán tényleg kedvére gyönyörködhetett bennem (ne kérdezzétek, én továbbra se értem az ízlését).

Sminkben vagy smink nélkül: mennyi festéket viselek manapság?

Nem mondom, hogy rászoktam a sminkmentességre. Sőt, szerintem sosem felejtem el azt a boldogságot, mikor újra betettem a kontaktlencsém és szempillaspirál színezte feketére a pilláimat. Inkább úgy fejezném ki magam, hogy óriási lehetőségnek fogom fel, hogy egy-egy reggelen eldönthetem, teszek-e fel sminket vagy sem. És a válasz ma már többször billen a nem irányába, mint néhány héttel ezelőtt.

Nyitókép: Yulia Panova / EyeEm/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: