Az unalom nem úri huncutság, kifejezetten jót is tehet a mentális egészségünknek.
A tudomány álláspontja szerint unatkozni egészséges. Na, jó, természetesen nem úgy kell ezt értelmezni, hogy a reggeltől estig tartó folyamatos semmittevés hasznos, de néha érdemes az unatkozást is megengedni magunknak.
Manapság teljesen felpörögve, ezer fokon égve éljük az életünket, szinte a napjaink minden percét beosztva. Időnként mégis azzal szembesülünk, hogy semmire nincs időnk. Még az unalomra sincs, pedig néha milyen jólesne! Unatkozni néha nemcsak felesleges időpocsékolás, hanem kifejezetten hasznos tevékenység a mentális egészség szempontjából.
Gondoljunk csak bele, miért nem fér bele az életünkbe egy kis édes semmittevés? Mert amikor úgy érezzük, hogy van egy kis időnk, akkor rögtön találunk rá időkitöltő tevékenységet. Például rápillantunk a közösségi oldalakra és simán ott ragadunk akár órákra is, vagy eszünk akkor is, ha éppen nem vagyunk éhesek. Vagyis mindig csinálunk valamit, ahelyett, hogy élveznénk és kihasználnánk a szünet lehetőségét.
Mit jelent az unalom?
A tudományos irodalom az unalmat úgy definiálja, hogy érdeklődés nélküli lelkiállapot, olyan hangulat vagy érzelmi szint, amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon vagy csináljon-e egyáltalán bármit is, miközben képes volna a cselekvésre. „A társadalmunkkal az a probléma, hogy gyakran összekeverjük a folyamatos elfoglaltságot az elégedettség keresésével, és ezt a sikerrel társítjuk. Ezt a kultúrát a technológia fejlődése táplálta, amely minden eddiginél könnyebbé tette a bárhonnan, bármikor történő munkát” – mondja Ismael Santos, mentálhigiéniás szakember.
Az, hogy egyfajta folyamatos készültségben élünk, az, hogy szinte elvárás, hogy a nap 24 órájában elérhetőek és bevethetőek legyünk, szinte teljesen elmossa a határokat a munka és a magánélet között. S amikor úgy érzékeljük, hogy bármikor számíthatnak ránk, akkor nem tudjuk kikapcsolni az agyunkat, mert arra trenírozzuk, hogy bármikor jöhet a számára „feladat”.
Ez azonban nemcsak a magánélet rovására mehet rá, hanem a mentális egészség tekintetében is rendkívül káros. A folyamatos üzemmód nem jó senkinek, mert nem enged teret a feltöltődésnek, kikapcsolódásnak, ami az agyunk számára egy idő után kifejezetten megterhelővé válik. Az állandó készültség kiégést okozhat, a vele járó stressz pedig érzelmi, fizikai és mentális kimerültséget. Ez nagyon sok egészségügyi problémához vezethet, köztük a szív- és érrendszeri betegségeket, izomfájdalmat, emésztési nehézségeket, krónikus fáradságot, kialvatlanságot, valamint szorongást és depressziót.
Ugyanakkor a társas kapcsolataink tekintetében is elindít egy negatív spirált, ha nem szánunk minőségi időt a barátainkra, családtagjainkra vagy csak félgőzzel vagyunk jelen egy beszélgetésben, akkor el fogunk szigetelődni a többiektől. Már csak azért is, mert egy idő után nem fogják keresni a társaságunkat. Ki vágyik egy olyan barátra, akinek folyamatosan csörög a telefonja, és csak felszínesen figyel?
Amikor úgy érezzük, hogy folyamatosan elérhetőnek kell lennünk, az sokkal több rossz döntés meghozatalára is késztethet bennünket. Amikor túlterhelt vagy (nyilván az vagy ilyenkor, csak magadnak sem mered bevallani!) , nagyobb valószínűséggel hozol impulzív, nem teljesen átgondolt döntéseket, amelyek hibákhoz vezethetnek. De a hatékonyságot is csökkentheti, mivel a koncentrációt is befolyásolja a folyamatos stresszhelyzet.
Sőt, a kreativitásnak sem tesz jót, ahhoz ugyanis ara van szükség, hogy engedjük néha elkalandozni az elmét, és tiszta fejjel inspirálódjunk. Amikor nem engeded meg az agyadnak, hogy szünetre menjen, akkor azt a lehetőséget is elveszed tőle, hogy új ötletekkel álljon elő.
Mi történik az agyunkkal, amikor unatkozunk?
Annak kiderítésére, hogyan viselkedik az agyunk az unalom pillanataiban, konkrét tanulmányokat végeztek, amelyek meglehetősen érdekes információkkal szolgáltak. „Érdemes azonban hozzátenni, hogy ezeket az eredményeket nem árt óvatosan kezelni, mert az unalom annyira szubjektív és személyes dolog, hogy bizonyos technikák, amelyek kiváltására használják, valakinél működhetnek, másoknál pedig nem. Vagy akár különböző hatásokat is kiválthatnak ugyanabban az egyénben az adott helyzettől függően” – fogalmaz a szakember.
Az unalom előnyei
A szakember egy 2018-as tanulmányra hivatkozik, ahol a vizsgálatban résztvevő alanyoknál az unalom pillanataiban aktivitási csúcsokat találtak abban az agyi régióban, amelynek feladata az agyba jutó új információk relevanciájának megállapítása. Több kutatás is összekapcsolja az unalmat az új célok elérésének motivációjával, amikor a régiek már elavultak, és a kreativitás növekedése szükséges a későbbi feladatok tekintetében. Lényegében az unalom az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kiszakadjunk az állandó információs túlterheltségből és elfelejtsük a lényegtelen feladatokat, figyelmünket pedig az újakra tudjuk irányítani.
„Nagyon kevés funkciót lát el az emberi agy véletlenül. Bár az unatkozás ingertelennek tűnhet, a valóságban agyunk ilyenkor is végzi a munkáját, akár új célokat keres, akár önmegfigyelést végez vagy egyszerűen csak pihen. Amikor úgy érezzük, elönt minket az unalom, akkor azzal a gondolattal vigasztaljuk magunkat, hogy éppen engedjük az agyunkat ellazulni, így könnyebben felkészül az előtte álló új kihívásokra, vagyis hasznos dolgot végzünk.”
Forrás: vogue.it
Nyitókép: Martin Novak/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Így hat a fény a mentális egészségre
- Legyél spontánabb, az agyadnak is jót tesz
- Olvass minden nap! Jó, de mikor?
