„Többet ésszel mint erővel” vagy „Lassan járj, tovább érsz” – több magyar közmondás is figyelmeztet minket arra, türelemmel és okos szervezéssel jobb eredményt érhetünk el. Mi mégis gyakran megfeledkezünk erről és a multitaskinggal próbálkozunk.
Sokáig büszke voltam arra, hogy az évek során sikerült elsajátítanom a multitasking módszerét, és egyszerre több feladat elvégzése sem jelentett problémát. Válaszolni az e-mailekre? Vacsorafőzés közben is meg tudom csinálni. Műelemző esszét írni egy online konzultáció közben, ahol jegyzetelnem is kellene? Sima liba. Újra megnézni a Dark összes évadát – természetesen német nyelven, angol felirattal – miközben anyummal beszélek telefonon, az új lakást rendezem be, törlöm a spam leveleket és a jövő heti cikkötleteimet gyűjtöm össze? Ki nem hagynám. Még hosszasan sorolhatnám a példákat a saját életemből… De ma már nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a multitasking olyan, mint amikor reggel megnyomom a „Szundi” gombot: az adott pillanatban hasznosnak tűnik, de hosszú távon csak magamnak ártok vele.
A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy figyelmünk megosztása akár 40 százalékkal is csökkenti a produktivitásunkat, a munkánk minőségét. Ráadásul a multitasking során sokkal több stressz ér minket, és az is ellene szól, hogy utána kimerültebbnek érezzük magunkat. Vagyis kimondhatjuk: a multitasking hatékonysága valójában mítosz, az agyunk egyszerre csak egy dologra képes igazán összpontosítani. Amikor több dolog között osztjuk meg a figyelmünket, valójában csak váltogatjuk a feladatokat és megszakítjuk az egyes folyamatokat, gondolatmeneteket. Mi a megoldás? Természetesen a monotasking. De ezt könnyebb tanácsolni, mint megtenni. Különösen akkor, ha megszoktuk, hogy öt különböző feladatot próbálunk egyszerre elvégezni. Szerencsére van egy furcsa nevet viselő vizualizációs gyakorlat, a „spacewalking” (vagyis űrséta), ami nekünk, multitasking-függőknek is segíthet.
Spacewalking, a monotasking vizualizációs gyakorlata
Emlékszel azokra a drámai jeleneteket a sci-fi és kalandfilmekből, amikor egy űrhajósnak ki kell lépnie az űrhajóból, hogy megjavítsa azt, és ilyenkor közvetlenül a megjavítandó dolgok elé kötözik? Ez a valóságban is így működik, és valahogy így néz ki:
Így kell elképzelned saját magad is a monotasking közben. Egyetlen dologhoz vagy kötve, amire abban a pillanatban összpontosítanod kell – teljesen mindegy, hogy ez egy meeting, az e-mail, amit írsz, vagy a javaslat, amelyen dolgozol –, így nem kell félned attól, hogy az űr – vagyis más feladatok széles spektruma, amin dolgozhatnál – magával ragad. Vagyis a spacewalking első lépésként arra kényszerít, hogy válassz egy dolgot, amit el kell végezned, közben a többi létezéséről feledkezz meg. Mert ha a figyelmed az e-mailről, a bevásárlólista megírására kalandozik, akkor észre sem veszed, hogy néhány percen belül 10 különböző weboldalt nyitottál meg, az Instagramra is rápillantottál, és a tévét is bekapcsoltad – hiszen miért ne? Mindenbe belefogsz, de nem igazán haladsz egyik teendővel sem. Vagyis – az asztronautás hasonlattal élve – a multitasking valahogy így néz ki:
Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de az „űrséta”, ez az egyszerű vizualizációs gyakorlat két dologban is segít: észrevenni, ha nem egy dologra fókuszálsz és újra minden figyelmed erre összpontosítani. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy minden feladatot egyszerre próbálsz elvégezni – de egyikkel sem haladsz –, vesd be ezt a trükköt. Kérdezd meg magadtól: „mi az egyetlen teendő, amihez most hozzá szeretném kötni magam? Mi ennek az űrsétának a küldetése?” Ezután pontról-pontra „űrsétálj” végig a to-do listádon.
Forrás: Shine
Nyitókép: Karolina Grabowska/Pexels
