Túl sok minden érdekel, és nem tudsz elköteleződni egyetlen karrierút mellett? Vagy inkább te az a típus vagy, aki egyetlen területre fókuszál?
A munkaerőpiac egyre inkább kezd kétpólusúvá válni, így előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor döntened kell: specialista vagy generalista (más néven polihisztor) leszel. Vajon a mai viszonyok között az éri meg jobban, ha egy munkaterületen belül vagy kiemelkedő? Vagy jobban jársz azzal, ha több dologhoz értesz?
Két generációval ezelőtt még mindenki egy szakterületet választott magának, ám a multik megjelenésével (újra) megjelentek a polihisztorok, akikre egyre nagyobb a kereslet. A piaci igények folyamatosan változnak, de azt már most kijelenthetjük, hogy nagyon nincs miért izgulnod, hiszen akár sokoldalú vagy, akár egy területen belül brillírozol, mindenképp számítanak majd rád a munkáltatók.
Polihisztorok a reneszánsz idején és most
A polihisztor kifejezés már Leonardo Da Vinci óta ismert, azonban míg a 15. században a tökéletes ember jelképeit illették ezzel a jelzővel – festőket, szobrászokat és matematikusokat –, manapság már csak a különféle – nem feltétlenül tudományos – dolgokban jártas, multifunkcionális emberek gyűjtőnevét takarja ez a szó. Modern kori polihisztorok például a menedzserek, a vezetők, de bizonyos szempontból a háziorvosok is. Komplexebb, többrétű tudással rendelkeznek, ám képviselőinek többsége semmiben sem merül el igazán mélyen.
A szemléletesség kedvéért: vegyük egy vízben úszó jéghegy példáját. Azok, akik a felszínt egészében vizsgálják, csak a vízből kilátszó rész alapján tudnak döntéseket hozni, ám a víz alatti rész észrevétele már szakértelmet igényel.
Ha már nem jelent kihívást
Egy TED konferencián elhangzott előadásában Emilie Wapnick coach, író és művész azt mondta, soha nem tudott mit felelni, mikor gyerekként megkérdezték tőle, mit fog majd csinálni, ha felnő. Túl széles volt az érdeklődési köre, ami miatt szorongott, hiszen a társadalom azt várta tőle, tudja, mi a hivatása.
„Amikor elkezd érdekelni egy terület, teljesen belemerülök, és semmi mással nem foglalkozom. Végül egész jó leszek benne, míg el nem érek egy pontot, amikor elkezd untatni. Ekkor megpróbálom csak azért is folytatni, mert már annyi pénzt, időt és energiát beleöltem. Előbb-utóbb viszont egyre elhatalmasodik bennem ez a „már megy ez nekem, ezért nem jelent kihívást” érzés, ezért végül el kell engednem azt a területet” – mesélte az előadó, aki részletesen elmagyarázta azt is, miért nem baj, ha te is így érzed.
„Miután sokáig azt hittem, baj van velem, és szándékosan szabotálom, hogy sikeres lehessek valamiben, rájöttem egy nagyon fontos dologra: nincs olyan, hogy időpazarlás, még akkor sem, ha végül abbahagyod. Lehet, hogy azt a tudást egy másik területen fogod tudni használni egy olyan módon, amire nem is számítottál. Az élet pedig engem igazolt. Az, hogy különböző területeket, tudományágakat, szakmákat, érdeklődési köröket egyesítettem magamban, ötletek és egyedi megoldások új kombinációját hozta létre bennem” – folytatta Wapnick.
Megéri specialistának lenni?
Maradva a fenti, jéghegy példájánál: a konkrét szakterülettel foglakozó specialista mindent átlát, ismeri az előtte lévő „hegy” tulajdonságait és viselkedését. Nehezebb helyettesíteni őket, fizetésük ezért jóval magasabb is lehet, mint a generalistáké. A cégek arculati elemként tekintenek egy-egy kiváló szakemberre, akinek tudásán a vállalat jövője is múlhat, ezért gyakran nemcsak a bérezésük, de az elismertségük is magasabb.
Gyenge pontjai viszont ennek a típusnak is akadnak. A legnagyobb veszély a terület kimerülésében és a kiégésben rejlik, ami ha egyszer elér valakit, nem tud könnyen adaptálódni egy másik munkakörhöz. Nem beszélve arról, hogy az is előfordulhat, hogy a technika fejlődésével az adott terület egyszer csak megszűnik (gondolj például a robotizációra! – a szerk.).
Egy brit kutatás is azt mutatja, hogy a specialisták karrierjét egyre több minden veszélyezteti. A felmérés során megkérdezettek több mint felét ugyanis eredetileg specialistaként vették fel, ám a munkakörük egyszer csak komplexebbé vált, és már generalistaként gondolnak magukra.
Egy tökéletes munkacsoportban mindkét típus jelen van
Az eszményi párosítást a specialisták és generalisták közös munkája jelenti, és az, ha legalább egy kicsit mindenki tud a másik szemével is látni egy-egy feladatot. Hogy jól működjön egy munkacsoport, ahhoz ennek a két típusnak az együttműködésére van szükség. A specialista a témához való szakértelmét, míg a generalista a széles látókört hozza a projektbe. Amennyiben megfogadod tanácsunkat, hallgass az ösztönző belső hangodra, és hidd el, tudni fogod, mi az, amibe egész lényedet bele tudod tenni.
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Mit árul el rólad a testbeszéded? Talán nem is veszed észre ezeket a mozdulataidat!
- Árulkodó jelek: innen tudhatod, hogy vonzódik hozzád a kiszemelt férfi
- Itt az ideje, hogy kiszállj a mókuskerékből! – Tippek a kiegyensúlyozott életért
