Olyan ez a sport, mintha csak táncolnál – Ilyen volt életem első fallabdázása

60 négyzetméter parketta, mégse akarod berendezni

A legjobb barátom nagypapája igen bölcs ember volt. A barátom rengeteg elmés mondatát szokta idézni, de egy sokszor eszembe jut ezek közül: „Ütjük-verjük az életet, az pedig minket". Ilyen a squash is.

Igazából ennél a sportnál a hangok vonzanak a legjobban. A gumilabda, ahogy nekiütődik a falnak, akkorát dörren, mint egy puskalövés. Aztán ott van a lábadon a teremcipő, ami az izmaiddal együtt sikít, ahogy irányt váltasz, amikor kitörsz, majd egy láthatatlan pillanatra lefékezel az ütéshez. Ha túl nagy a lendület, akkor néha tompán puffansz neki a falnak, vagy ha szerencsétlen vagy, mint néha én, akkor becsapódsz.

Bemelegítés nélkül egy tapodtat sem

Minden sport előtt be kell melegíteni, és a legtöbben ezt szeretjük elsunnyogni, de a squashnál nem lehet. Annyira igénybe veszi az egész testem, hogy enélkül talán másodpercek alatt szakadna el bennem valami, és esnék össze. A pályán kívül kezdesz neki a mozgásnak, közben a plexin át nézed a falat, mi vár rád. Vállak, karok, lábak, és talán kicsit nyújtasz is, hogy biztosra menj, mert már épp elégszer éreztél éles fájdalmat a felkarodban ahhoz, hogy tudd: ez a fal megint ki fogja szívni minden energiádat.

A kinti bemelegítés után a labdának is meg kell adni, ami jár. Ahogy a kezedbe veszed, bársonyos tapintású és rugalmatlan. Jöhet az ütőpörgetés, eldöntitek, hogy ki szervál, aztán beállsz az adogatónégyzetbe, és lesújtasz. Mindig a főfal számít, egyszer érintenie kell a labdának. Hogy röptéből vagy egy pattanás után, nem érdekes. Ütheted előbb a gumit a plexinek vagy az oldalfalnak, a lényeg a főfal. A főfal alján egy 45 centiméteres, fémmel borított rész található, vigyázz, mert ha ide ütöd vissza a labdát, akkor a másiké a pont. Az adogatónégyzetbe állsz legalább egyik lábaddal: a cél, hogy a labda a főfalról az ellenfél fogadónégyzetébe pattanjon vissza. A meccs 3 szettig tart, egy szett 11 pontig, és a végén úgy érzed, hogy nincs ennél fárasztóbb dolog, ami ennyire boldoggá tudna tenni.

Itt nincs lazsálás

Rohanni kell és küzdeni, az egész tested végig mozgásban tartod. Rövid, kirobbanó sprintek, aztán hátrálás vissza a T-vonalra, hogy újra kitörj és újra hátrálj. Ez önmagában sem egyszerű, de rajtad kívül ott van még a pályán az ellenfeled, aki éppúgy pislogás nélkül a labdára összpontosít. Mindig tudnod kell, hol a másik: így tudod neki nehezen elérhető helyre ütni a labdát, és így tudod elkerülni az ütközést vagy azt, hogy megüssétek egymást.

Ha intenzívebb testmozgásra vágysz, ha tele vagy felgyülemlett energiával, amit belevinnél egy óriási erejű ütésbe, irány fallabdázni!

Nyitókép: Shutterstock

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)