Stendhal-szindróma: tényleg létezik művészet-túladagolás?

A művészet elsöprő ereje új értelmet nyer Olaszországban. Itt nemcsak a kávét lehet túladagolni, hanem a műalkotások csodálatát is.

Képzeljük el, hogy egy gyönyörű reneszánsz festmény előtt állunk, amely annyira magával ragad, hogy szinte beleveszünk a színek és formák kavalkádjába. A szívünk gyorsabban kezd verni és hirtelen úgy érezzük, hogy az egész világ forog körülöttünk. Ez nem csupán a művészet élvezete – ez valami több, valami intenzívebb. Ez a jelenség nem más, mint a Stendhal-szindróma, amely a művészet iránti túláradó szenvedély különleges, de ritka megnyilvánulása.

„Eljutottam arra a pontra, ahol az ember égi érzésekkel találkozik. Minden olyan élénken szólt a lelkemhez.” − Stendhal

A Stendhal-szindrómát először a híres francia író, Stendhal (valódi nevén Henri-Marie Beyle) dokumentálta 1817-ben, amikor Firenzében, az olasz reneszánsz egyik fellegvárában tett látogatása során tapasztalta meg azokat az érzelmi és fizikai tüneteket, amelyeket a város művészeti kincsei váltottak ki belőle. Szinte transzállapotba került a Santa Croce templom káprázatos freskói és a Medici-kápolna látványa miatt. Ezen élmények hatására írta le először a szindrómát a Nápoly és Firenze: Utazás Milánóból Reggióba című művében, ahol kifejtette, hogy elragadtatva és túlságosan is mélyen meghatva érezte magát a műalkotások látványától.

A rejtélyes kór

De vajon mi rejlik e különös és titokzatos jelenség mögött? Miért hat a művészet néhány emberre ilyen intenzív módon? A Stendhal-szindróma, más néven Firenze-szindróma, nem csupán irodalmi anekdota, hanem orvosi és pszichológiai értelemben is létező állapot. A szindróma tünetei közé tartozik a szédülés, a gyors szívverés, a zavartság, sőt, akár hallucinációk és pánikrohamok is. Általában akkor lép fel, amikor valaki rendkívül szép műalkotásokkal vagy művészeti gyűjteményekkel szembesül. Különösen, ha ezekkel rövid időn belül találkozik nagy mennyiségben.

Az elmúlt évtizedekben több kutatás is foglalkozott a Stendhal-szindrómával, amelyek azt próbálták megfejteni, miért érzékelik néhányan a művészetet ilyen erőteljesen. Egyes elméletek szerint a szindróma hátterében a művészeti élmény által kiváltott intenzív érzelmi válasz áll, amely túlterheli az idegrendszert, különösen, ha az illető egyébként is hajlamos a szorongásra vagy érzékenyebb idegrendszerrel rendelkezik. Ezt alátámasztja, hogy a művészeti alkotások élvezete ugyanazokat az agyi területeket stimulálja, amelyek az érzelmekért felelősek. Amikor egy helyen, például a firenzei galériákban és múzeumokban, nagy mennyiségű művészeti kincset zsúfolnak össze, az agy túlterhelődik a befogadott érzelmi ingerektől és szinte kikapcsol annak érdekében, hogy elkerülje a katarzist.

Nem egyszeri eset

Graziella Magherini olasz pszichiáter éveken át dolgozott a firenzei Santa Maria Nuova kórházban, ahol 1977 és 1986 között összesen 106 olyan esetet jegyzett fel, amikor pácienseket sürgősségi ellátásra vittek be a Stendhal-szindróma tüneteivel. Ezek a betegek nemcsak szédülést és heves szívverést tapasztaltak, hanem sokan közülük hallucináltak is. Sőt, gyakran még a saját nevüket sem tudták megmondani. 2018-ban, ugyancsak Firenzében, egy férfi szívrohamot kapott miközben Botticelli híres festményét, a Vénusz születését nézte az Uffizi Képtárban. Szerencsére a galériában tartózkodott néhány orvos, akik azonnal segítséget nyújtottak, és defibrillátorral újraélesztették a férfit, majd kórházba szállították, ahol teljesen felépült. Az esetet azonban azóta is a Stendhal-szindrómával kapcsolják össze.

Bár a Stendhal-szindróma viszonylag ritka, mégis figyelemre méltó példa arra, hogy milyen mély hatással lehet a művészet az emberi pszichére. Amikor legközelebb múzeumba látogatunk, talán egy pillanatra megállunk és elgondolkodunk azon, vajon mi történne, ha a szépség és az esztétika ilyen mélységig hatna ránk. Lehetséges, hogy valahol bennünk is ott rejlik az a képesség, hogy a művészet által olyan mély érzelmeket éljünk át, amelyek képesek megrendíteni és átalakítani minket? Talán ez a Stendhal-szindróma legnagyobb titka és csodája: a művészet hatalmának feltárása, amely az emberi lélek legmélyebb rétegeit is képes elérni.

Nyitókép: Szépművészeti Múzeum

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

• Csökkentsd a stresszt és a szorongást a művészet segítségével
• Dolce far niente: így lesd el az olaszok életszemléletét, az édes semmittevést művészetét!
• 5 olasz város, ha tömeg nélkül élveznéd a nyarat