A közhiedelemmel ellentétben a kutyák nem falkában élő állatok, ahogy a gazdának sem kell eljátszania a falkavezér szerepét. Ez a tévhit viszont súlyosan sértheti a kutya–gazda közötti kapcsolatot, ami komoly állatjóléti problémákat vet fel.
Az állati hierarchiákkal kapcsolatos kutatások az 1920-as években kezdődtek, de nagyobb figyelmet akkor kapott a téma, amikor 1947-ben megjelent Rudolf Schenkel alfa-hím-koncepciója. A kutató tíz farkas viselkedését vizsgálta Svájcban, a bázeli állatkertben.
„Schenkel egymással nem rokon farkas egyedeket vizsgált. Azt találta, hogy vetélkedést követően egy szigorú rangsor alakult ki közöttük, valamint egy egyed kiemelkedett a falkából, amelyik dominánsként jobban hozzáfért a forrásokhoz. Így született meg az alfa farkas koncepció, illetve maga a dominancia elmélet” – kezdte Jankács Annamária, biológus.
A kutyánk főnökei akarunk lenni, ahelyett, hogy a gazdái lennénk
A farkaskutatás az 50-es évektől tovább fejlődött. Az egyik legnépszerűbb munka az amerikai farkaskutató, David Mech 1970-ben publikált könyve volt. Ő átvette az „alfa farkas” kifejezést és tovább használta azt. De még ekkor sem volt lehetőség, hogy vadon élő farkasokról gyűjtsenek adatokat.
„Ez csak a 80-as évektől valósult meg. Az ezredfordulóra kiderült, hogy a vadon élő farkasok valójában nem Schenkel elmélete szerint élnek, hanem egymással rokon egyedek alkotnak egy nagy családot. Mivel a farkas közeli rokona a kutyának, ezért szeretjük a vele kapcsolatos eredményeket kiterjeszteni a kutyákra, végül a kutya-gazda kapcsolatra is. Így gyakorolt komoly hatást a dominancia elmélet a kutyakiképzésre is.” – tette hozzá a biológus, aki néhány nagyon súlyos tévhitre is rávilágított.
„Arról a tévhitről van szó, hogy a kutya egy falkaállat és a kutya-ember viszonylatában van egy domináns-alárendelt viszony. Sok kutyakiképző még mindig ennek megfelelően alakítja ki a tréningeket, és ad rossz tanácsokat a gazdáknak a kutyákkal kapcsolatos interakciókhoz.”
„A legsúlyosabb tévhitek közül való, hogy a kutyánk főnökei akarunk lenni, ahelyett, hogy a gazdái lennénk. Ahelyett, hogy nevelnénk, tanítanánk a kutyát megpróbáljuk – csúnya szólva élve – ledominálni földre nyomással, pórázrángatással vagy palackkal való dobálózással. De téves a látszat evés is, amikor az újdonsült gazdának úgy kell tennie, mintha ő enne először, mondván mindig a domináns fél jut előbb az élelemhez. Hatalmas tévhit az is, hogy a gazdának kell előbb kimennie az ajtón/kapun vagy, hogy neki kell elől mennie a sétánál, mivel a falkavezér vezeti a csapatot” – árulta el Jankács Annamária, aki maga is foglalkozik kutyakiképzéssel.
Stresszfaktor lehet az állandó odafigyelés
A domináns-alárendelt viszony a természetben a szűkös erőforrások elosztására szolgál a csoportokban élő állatoknál. A biológus szerint a hierarchia egy létező dolog, és valóban szükséges is, de itt most kutya-ember kapcsolatról van szó.
„Igaz, hogy a kutyának a természetes ökológiai környezete az ember által épített közeg, és a legfőbb szociális partnere is az ember, de ettől függetlenül nem nagyon van olyan erőforrás, amiért a kutya és az ember vetélkedne egymással. Már csak ezért sem célszerű egy ilyen hierarchia viszonyt feltételezni a kutya és az ember között, a nyilvánvaló faji különbségen túl. Ez nem csak az állatnak rossz, hanem a gazdának is. Folyamatos odafigyelést igényel, stresszt okoz, és a teljesítési kényszer mellett nem fog kialakulni egy felszabadult, játékos kapcsolat” – mondta a biológus.
Le kell rombolni a tévhiteket a kutyák érdekében
Sokan olyan viselkedési problémákat magyaráznak egy vélt tévhittel, ami még inkább ellehetetleníti a kutyák egészséges jóllétét. „Például, ha szeparációs gondokat mutat a kutya – egyedül otthon bepisil, rombol, kapar, erősen vokalizál – akkor fél, hatalmas stresszben van. Márpedig, ha egy félő, szorongó kutyát még a földre nyomunk, megütjük, akkor csak erősödik benne ez a frusztráció. Ezeket a viselkedéseket megfélemlítéssel el lehet nyomni. Ezzel a dominancia elmélet hívők visszajelzést kapnak arra vonatkozóan, hogy „igen ez a módszer működik”. De ez nem igaz! Csak arról van szó, hogy a gazda így elnyom bizonyos viselkedési elemeket a kutyában. Aztán hogy mikor fog robbanni, mikor támad meg egy gyereket vagy egy másik kutyát, az meg már más kérdés…” – vetette fel a problémát Jankács Annamária, aki évek óta foglalkozik kutya, macska, illetve egzotikus kisemlősök tartásával.
„Szeretném az állattartással kapcsolatos tévhiteket lerombolni, hogy ne az állatok jólléte szenvedje el azokat. Ezért kezdtünk bele tavaly egy olyan kisállat webshop létrehozásába is, ami egy szakmai, tudományos alapot szolgáltat a kisállat, valamint a kutya-macska tartáshoz. Azt látom, hogy nagyon nagy a káosz, sok a tévhit az emberek fejében, így szükség van az iránymutatásra” – tette hozzá a zooling.hu tulajdonosa.
Forrás: Sajtóanyag
Nyitókép: Kampus Production/Pexels
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 10 kutyafajta, amit kis lakásban is nyugodtan tarthatsz
- 5 kérdés, amit mindenki fel akar tenni egy kutyaterapeutának
- Itt a bizonyíték, hogy a kutyák a mi együttérző négylábú barátaink
