Azt mondják, hogy a pénz forgatja a világot, de azt is, hogy a pénz minden gonosz gyökere. Akármelyikkel értesz is egyet, azt mindenki beismeri, hogy a pénz nagyon fontos szerepet tölt be a társadalomban.
Gyakran természetesnek vesszük, hogy készpénzt adunk ki az élelmiszerboltban, félreteszünk a lakbérre vagy éppen kicsit többet költünk egy új ruhadarabra, használati tárgyra. Azt gondolnánk, hogy ezek a modern élet sajátosságai, de nem, ez mindig így volt. Az emberiség nagyjából 300 000 éve létezik, körülbelül 12 000 éve kezdett közösségekben élni, és 5 500 évvel ezelőtt lefektette a nagy civilizációk alapjait. De mikor került bele a képletbe a ma már mindet átható pénz?
Szarvasmarha mint fizetőeszköz?
A történészek mind egyetértenek abban, hogy a pénz előtt a cserekereskedelem határozta meg a mindennapokat. Ez a gyakorlat több ezer évre nyúlik vissza, legalábbis a felső paleolit korszakig (kb. 50 000–10 000 évvel ezelőttig) biztosan. Azonban a szakértők véleménye azt ezt követő gazdasági lépésről már jóval szerteágazóbb. Egyes közgazdászok, Adam Smith: A nemzetek gazdagsága című művére alapozva, azt állítják, hogy a pénz a cserekereskedelemből fejlődött ki. Ugyanakkor az antropológia és a régészet képviselői szerint a pénzt inkább a kormányok hozták létre, hogy ezzel gyakorolhassák a kontrollt. A pénz a különböző kultúrákban különböző formákat öltött, de alapvető követelményeknek kellett megfelelnie: cserére alkalmas egységként szolgált, értéket képviselt, lehetővé tette az adósságok kifizetését, és vagyon halmozására is alkalmas volt. A fémérmék és később a papírpénz előtt természetesen számos tárgy töltötte be ezt a funkciót. A legrégebbi „pénzforma” meglepő lehet, de egyes kutatások szerint nem volt más, mint a szarvasmarha. Bár kevésbé volt hordozható, megfelelt az érték mérésének és annak számontartásának követelményeinek. Az évszázadok során az olyan más nemesfém alapú valuták is, mint a borostyán, gyöngyök, kakaóbab, elefántcsont, bőr, kvarc, rizs, só és bálnafogak, elfogadottá váltak.
Mezopotámia a pénz otthona?
A mezopotámiai civilizációk kb. 3500-ra datálható felemelkedése nagyban átalakította a gazdasági tevékenységek léptékét. A kereskedelmi hálózatok kiépítésével együtt megnőtt a leggazdagabb polgárok vagyona, és megjelentek az első bankok is. Miközben sokan gabonát használtak pénzként, a tehetősebbek ezüsttel hivalkodtak, utóbbi bevezetésével párhuzamosan pedig megjelent az első, súlyalapú valuta, a sekél. Körülbelül egyharmad unciát nyomott, és az ezüst alapú értékmérő standardját hozta létre az áruk, adók és büntetések megállapításához. Az ezüst sekélek ugyanakkor nem teljesítették a modern pénz feltételeit, mivel nem volt hivatalos értékgazdálkodási garanciájuk.
Ezzel egyidejűleg, de függetlenül a Földközi-tenger partvidékén zajló fejleményektől, Kínában is elkezdtek megjelenni a szabványosított pénzformák. Már a Shang-dinasztia idején is (i.e. 17–11. század) népszerűek voltak a kauri kagylók, mint fizetőeszközök. Kína Tavaszi és Őszi időszaka (i.e. 8. század) után megjelentek a bronzból és rézből készült pénzdarabok, amelyek kezdetben az imént említett kagylók formáját utánozták. Később más formákat, például késeket, ásókat és hangszereket mintáztak meg rézből. Az érmék azonban elég alacsony értékűek voltak, így lyukakat fúrtak rájuk, hogy könnyen zsinórra lehessen őket fűzni, mely megkönnyítette azok mindennapos használatát.
Lüdia mindent felforgat
A modern pénz megjelenésének utolsó lépése a Lüdiában (a mai Törökország területén) történt. Az időszámításunk előtti 7. században a királyság az elektrumból (természetes arany-ezüst ötvözet) kezdett érméket készíteni. A darabok először szabálytalan formájúak voltak, de hamarosan lekerekített alakot kaptak, szabványosított súlyokkal és hitelességet jelző jelzésekkel, például egymással szembenéző oroszlánnal és bikával látták el őket. Az időszámításunk előtti 6. század közepére Lüdiában arany- és ezüstérméket készítettek, megteremtve az első kétnemű valutát. Ezzel a kormány által kibocsátott érmék elterjedtek Ióniában és más görög városállamokban, és egyre gyakoribbá váltak Kínában és Indiában is. Bár a hagyományos valuták – mint például a kagylók és a gyöngyök – továbbra is használatban maradtak, a modern pénz már elterjedt volt és készen állt arra, hogy a világot forgassa.
Nyitókép: IMDb
Forrás: HistoryFacts.
