Elhatározod magad, szélesre tárod a szekrényed ajtaját, válogatni kezded a ruháidat... majd félóra múlva úgy hagyod abba, hogy legfeljebb két pólót sikerül kivágni. Miért nem sikerül a szelektálás? Próbáljuk megfejteni, és megoldást is javaslunk.
Legyen szó évszakváltásról vagy arról, hogy megunjuk a szekrényből kifolyó ruhákat (miközben minden reggel örökkévalóságnak tűnik választ találni a „mit vegyek fel?” kérdésre), képbe kerül a szelektálás. Sőt, nemcsak hogy képbe kerül, de a tettek mezejére is lépünk. Elszánjuk magunkat, kinyitjuk a szekrényt, elkezdjük átnézni a ruhákat, felsőket, nadrágokat, pulcsikat, aztán ahogy telnek a percek, az elhatározásunk egyre csak veszít erősségéből. Végül nagyot sóhajtva bevágjuk a szekrényajtót – jó, ha két felsőt ki tudtunk selejtezni. Neked is ismerős a helyzet? Akkor biztos gondolkodtál már a miérten, és azon, mit tehetnél a megoldásért. Ezeket fejtegetnénk most egy kicsit, remélve, hogy tudunk segíteni a hatékony selejtezésben.
Miért nem megy a szelektálás?
Mindannyian tudjuk, hogy szükség van rá, de a megvalósítás mégsem olyan könnyű. Még akkor sem, ha megvan a lelkesedés és erős a „márpedig ma kiválogatom a ruhákat” elhatározás. A szekrény kinyitása után ugyanis elmerülünk a ruhauniverzumban, ahol számos olyan gondolat és érzés kerít minket a hatalmába, amelyek befolyásolhatják a szándékunkat.
Ha már az érzelmeket említettük, nálam például a szelektálás fő akadálya a cuccaimhoz fűződő erős érzelmi kötődés. Na, meg az emlékek… eszembe jut a nászút, ahol azt a virágmintás ruhát viseltem, vagy az a koncert, ahol abban a bizonyos aprócska sortban buliztam a barátaimmal. Nem számít, hogy amúgy nem hordok virágmintát és ennyi idősen már fenékvillantós sortot sem. Az emlékek miatt képtelen vagyok ezektől megválni. Ráadásul bizonyos színek is fokozhatják a „na ez tuti megtartós cucc” faktort. Én például imádom a feketét, így gyakorlatilag nulla fekete holmit tudok kiszelektálni. És ez még akkor is nehezen megy, ha esetleg már apró hiba, például kis szakadás van egy-egy fekete ruhán.
További megtartó erőt jelent, ha az adott darab drága volt, vagy ha feltett szándékom belefogyni. Mert azért valljuk be, 2-3 (na jó, 5-6) kiló nem a világ… simán összejöhet ennyi mínusz a nyárra! És amikor gondolatban eddig eljutok, jönnek a kedvenceim, a „mi lesz akkor, ha…?” típusú kérdések. Például, ha most kidobnám minden olyan ruhámat, amely épp csak egy picit szűk, és nyárra elérem az álomsúlyt, akkor mi lenne? Biztosan megbánnám a döntésem! Azon túl, hogy tépném a hajam, mert mindenen túladtam, ami most pont jó lenne, itt állnék tanácstalanul, hogy új ruhákat kell vásárolnom. Az plusz idő és pénz. Bele merek menni egy ilyen helyzetbe? Persze, hogy nem. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne azokkal a szegény ruháimmal, amelyeket annyira szerettem, és most hirtelen menniük kell. Hová kerülnének, ki szeretné őket? Nem tehetem ezt velük. Közben meg nem is kell, mert lehet köztes megoldást találni.
3 teendő, hogy ezúttal tényleg sikeres legyen a szelektálás
Ha eljutsz oda, ahol én voltam hónapokig, évekig, hogy egy tollpihét sem lehetne már betuszkolni a szekrénybe, mégsem találsz egy árva göncöt sem, amit fel tudnál venni, szinte biztosan tarthatatlannak érzed a helyzetet. A szelektálás nem halogatható, hiszen a te érdeked, hogy csak olyan cucc maradjon a szekrényben, amelyeket hordani tudsz és viselsz is. De tényleg. Nekem ez a három teendő segített a hatékony szelektálásban:
- Tudatosítsd magadban, mi a célod és ne engedd magad letérni az ösvényről. Jusson eszedbe, hogy a ruháidtól való megválás nem jelent egyet a kukába hajítással: a szuper állapotban lévőket eladhatod, a még hordhatóknak pedig nagyon örülnek egy-egy szervezetnél vagy adományboltban.
- Mindig pakold ki a szekrényt teljesen, amikor szelektálsz. Egyrészt, mert meg fogsz lepődni, mennyi helyed van, másrészt pedig a ruháidat is sokkal jobban át fogod látni. Próbálj is, ne csak szemre dönts, mert az emlékezeted becsaphat, a tükör viszont sosem.
- Ha úgy érzed, valamitől képtelen vagy megválni, például, mert sok szép emlék fűz hozzá, csinálj egy „Emlékek” dobozt és tedd el oda. Ez duplán jó érzés lesz, hiszen előveheted bármikor, amikor fel akarod idézni az emlékeidet, és még a szekrényben is felszabadul némi hely.
Mit kérdezz meg magadtól, ha nem tudsz dönteni?
És végül, de nem utolsósorban, van öt kérdésem, amelyek nekem mindig jól jönnek, ha elbizonytalanodom, hogy egy adott ruhára, cipőre, táskára tényleg szükségem van-e.
- Miért kell? (Tényleg akarom-e még hordani vagy csak ragaszkodom hozzá. Ha utóbbi, akkor miért?)
- Tényleg olyan jól áll-e (ha fogynom kell hozzá, valóban belefogyok-e)?
- Fogom-e hordani? (Egy év „nem hordás” nálam nem kizáró ok, de ha 2-3 éve nem volt rajtam, az bizony a búcsú pillanatát vetíti előre.)
- Mennyire különleges: ha megválok tőle, és később megbánnám, tudom-e viszonylag könnyen pótolni? (Lásd csíkos ruhák, egyszerű pólók, kék farmerek, tucatjával kapható „filléres” fülbevalók, stb., szemben mondjuk az egyedi darabokkal, kézzel készült táskákkal.)
- Ha külföldre költöznék egy bőrönddel, ez a ruha / cipő / táska benne lenne-e?
Ha sikerült kicsit jobban átválogatni a cuccaidat, de még mindig úgy érzed, hogy túl sok maradt, követheted Marie Kondo módszerét is: válaszd ki azokat a holmikat, mondjuk 5-5 pólót, ruhát, nadrágot, stb., amiket legjobban szeretsz, és először csak ezeket tedd vissza a szekrénybe. Hirtelen egész másként fogsz az eddig szűknek érzett térre tekinteni, és még az is lehet, hogy megjön a kedved egy kapszulagardróbhoz. De az már egy másik történet.
Fotó: cokada / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Tavaszi szelektálás másképp: 9 tipp, amivel könnyíthetsz az érzelmi poggyászodon
- A hatékony szelektálás ezzel a 4 kérdéssel kezdődik
- Szabadulj meg ezektől a tárgyaktól, ha szerencsés akarsz lenni
