Elveszíteni valakit mindig nehéz és fájdalmas. De talán semmi nem emlékeztet olyan fájóan a veszteségre, mint a karácsony. A témáról Singer Magdolna gyásztanácsadóval beszélgettünk.
A gyászévnek, ahogy régen, ma is jelentősége van: a haláleset utáni egy évben a gyászolók ugyanis minden olyan ünnepet és alkalmat átélnek az elhunyt nélkül, amelyeket korábban együtt töltöttek. Különösen éles lehet a veszteség fájdalma egy olyan ünnepen, amely az örömről és a családi békéről szól. Még akkor is fájóan hiányzik ilyenkor az elveszített családtag, ha már több hónap eltelt a haláleset óta. A család és a szeretet ünnepe ugyanis felerősíti a hiányt.
Sokan pánikba esnek ilyenkor
– A haláleset utáni első hónapokban természetes, hogy folyamatosan az elhunyt körül járnak a gyászolók gondolatai – fogalmaz Singer Magdolna író, gyásztanácsadó. – Az ünnepeknek mégis kitüntetett szerepük van ebből a szempontból, mert ilyenkor az az űr, amit az elhunyt hagyott maga után, még hangosabban kiállt az elveszített személy után. A legtöbb gyászolón úrrá lesz a pánik az ünnepek közeledtével. Sokan viszont éppen emiatt képesek kreatív megoldást találni, hogy elviselhető legyen számukra a hiány.
Singer Magdolna szerint ilyenkor többféle megküzdési stratégia is szóba jöhet.
Ennél sokkal jobb megoldás, ha szentelnek néhány percet a hiányzó családtag emlékének, és ezt követően igyekeznek örülni egymásnak, a finom ételeknek, a gyerekekkel való játéknak. Ily módon, ha nem is testi valójában, de az elveszített családtag is velük lehet egy pillanatra.
Az, hogy hogyan emlékeznek vissza, és hogyan egyensúlyoznak a fájdalom és az ünneplés között, már a család saját szokásaitól, dinamikájától függ. Singer Magdolna gyásztanácsadói praxisában előfordult olyan család, amelyik egyik fiatal családtagját veszítette el. Bár a szívük tele volt fájdalommal, képesek voltak felidézni a fiúval kapcsolatos poénokat, így még a felszabadult nevetés is része lehetett az ünnepnek, azzal együtt, hogy utána mindenki jól kisírta magát. Magdolna egy másik páciense, egy fiatalon megözvegyült férfi – vállalva a nagyszülők és rokonok heves tiltakozását – elutazott három gyermekével. Így a szűk család meghitt intimitásban töltötte az ünnepeket, ebbe pedig belefért a sírás, az emlékezés éppúgy, ahogy sok örömteli pillanat, társasjátékozás, pancsolás is. Mások éppen ellenkezőleg, arra vágytak, hogy sokan legyenek körülöttük, és ennek megfelelően szervezték az ünnepnapokat. Olyan gyászoló is előfordul, akinek mások segítése, a jótékonykodás, az önkéntes munka hozza el a lelki békét ilyenkor. Más új családi hagyományokat teremt, vagy épp kincsként őrzi azt a hagyományt, amit még az elhunyt honosított meg a családban.
Első magányos karácsony csak egyszer van
Singer Magdolna ilyen helyzetben minden gyászolót arra buzdít, hogy elsősorban önmagára, a szűk gyászoló családra legyen tekintettel. Ne a környezet elvárásainak próbáljon megfelelni, hanem azt tegye a hétköznapokon és az ünnepen egyaránt, ami a legjobban segít feldolgozni a veszteséget.
A környezetnek pedig illik ilyenkor elfogadni, ha a gyászolónak nincs kedve ünnepelni, és az első karácsony, amikor a szeretett családtag már nem ülhet ott az asztalnál, vigasztalan fájdalomban telik. A gyásztanácsadó szakértő szerint a gyászfolyamatot amúgy is az segíti a legjobban, ha teret adunk az érzelmeknek. Bármennyire is szeretnénk elmenekülni a fájdalom elől, nem lehet – jobb hatású, ha ilyenkor inkább kifejezzük valahogyan.
Egyvalamit azonban a leggyötrelmesebb napokon is érdemes tudatosítani: az első karácsonyt csak egyszer kell megélnünk az elhunyt nélkül. Bár az idő nem tudja teljesen begyógyítani a sebet, és az elvesztett családtag hiánya mindig ott lesz a család életében, hasonlóan fájdalmas családi együttlét már nem várható, idővel enyhül a gyász. Amíg friss a veszteség, természetes, hogy jobban fáj, de idővel a karácsonyi hagyományok is átalakulnak majd, és egyre harmonikusabbak lesznek az ünnepek.
Nem csak haláleset után gyászolunk
Gyászfolyamatot azonban nem csak haláleset után élhetünk meg. Minden olyan átalakulást meg kell gyászolni, ami gyökeres változást hoz a család életében. Gyászt, fájdalmat okoz az is, ha a hozzátartozónk él és egészséges ugyan, ám tőlünk távol ünnepli a karácsonyt. A válás utáni első egyedül ünnepelt karácsony is nehéz helyzeteket hozhat. – Végképp felerősödhet a magány érzése, ha a gyerekek is a másik szülőnél vannak éppen. Szerencsés, ha ilyen helyzetben időben gondoskodunk magunkról, és úgy szervezzük ezt az időszakot, hogy legyenek velünk támogató családtagok, vagy barátok, legyenek programjaink. Ebben az esetben is elmondható, hogy a következő évben már nem facsarodik ennyire össze a szívünk, sőt, sok szülő számolt be arról, hogy később kifejezetten élvezték a kötelezettség nélküli szabadnapokat. Azt is látom, hogy sokszor döntés, elhatározás kérdése is, hogy átadja-e magát az elvált személy a szomorúságnak, önsajnálatnak, vagy azért is megpróbálja jól érezni magát, amennyire csak lehetséges ebben a válást követő gyászidőszakban. – mondja Singer Magdolna.
Hasonló helyzetet hozhat a gyerekek kirepülése utáni „üres fészek szindróma” is. Bár a természet rendje, hogy a gyerekek előbb-utóbb elhagyják a szülői házat, és saját családot alapítanak, a szülők által ilyenkor tapasztalt érzelmi hullámzást és fájdalmat nem szabad lebecsülni. Szakértőnk szerint az üresség, céltalanság érzése, vagy akár depresszió akkor is megjelenhet, ha csak a szomszéd utcába költözik a gyerekünk. Ennél is fokozottabb viszont abban a helyzetben, ha a nagy távolság is nehezíti a gyakori személyes találkozásokat. Vannak, akik nem is bírják ezt és utána költöznek a gyereküknek, mások valahogy – akár segítség igénybevételével – megküzdenek ezzel a veszteséggel, elfogadják a helyzetet, és új kihívásokat keresnek aktív szülői szerepük elvesztése miatti űr betöltésére.
Karácsonykor azonban a távol, más városban, esetleg külföldön élő hozzátartozó különösen fájdalmasan hiányozhat az ünnepi asztal mellől. Ezt a hiányt szerencsére ma már nagyban enyhítik a kapcsolattartás korszerű módjai, a telefon, a számítógép. További könnyebbséget jelent, hogy ilyenkor nem nehezíti a szívünket az a halálesetnél jelen lévő könyörtelen tény, hogy soha többé nem láthatjuk elveszített hozzátartozónkat. A távolság ebben az esetben csak egy átmeneti állapot, éltethetjük a reményt, hogy előbb-utóbb találkozunk: ha nem karácsonykor, akkor nyáron, vagy valamelyik más családi ünnepen. Ez pedig máris könnyebbé teszi, hogy elviseljük a hiányt – mint ahogyan az a tudat is vigasztaló, hogy a családtagunk egészséges, és jól érzi magát új lakóhelyén.
Singer Magdolna író és gyásztanácsadót élőben is hallhatod a december 14-i TEDx Liberty Bridge Women: Bátor X Briliáns konferencián. Az eseményre ITT tudsz jegyet váltani! Még több információ a rendezvény Facebook oldalán!
Kiemelt kép: Hajdrák Tímea
