Szeptemberi kihívásunk: öltözködjünk másodkézből!

Tarts velünk és csökkentsd az ökolábnyomod!

A műanyagmentes július után most ismét egy remek kezdeményezéshez csatlakozhatunk. A brit Oxfam jótékonysági szervezet a napokban indította el legújabb projektjét, mely a Second Hand September nevet viseli.

A kampány megálmodói arra próbálják ösztönözni az embereket, hogy az úgynevezett fast fashion termékek helyett egy hónapig kizárólag másodkézből szerzett darabokkal frissítsék ruhatárukat. Miért is van erre szükség? A divatipar ma a legszennyezőbb iparágak közé tartozik; közvetlenül az olajipar mögött áll a képzeletbeli dobogó második fokán. Az a tény, hogy a Földünk szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 10%-áért a textilipar a felelős, már önmagában is elég aggasztó és akkor a különböző rovarirtó szerek által okozott környezetkárosodást és vízszennyezést még nem is említettem.

Fast fashion vs. használtruha

A környezetterhelés tipikus példái a napjainkban népszerű fast fashion márkák. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan vállalat, amely a nagy divatcégeket kopírozva rendkívül gyorsan és meglehetősen olcsón tárja a fogyasztók elé termékeit. Magyarán, ezt a vonalat erősítik azok a trendi ruhák és kiegészítők is, amelyekhez mi is könnyen hozzáférhetünk; nem kell mást tennünk, elég, ha besétálunk valamelyik bevásárlóközpontba, és máris válogathatunk a boltok polcain sorakozó tömegtermékekből. Nem kifejezetten strapabíró darabok ezek, hiszen nem is arra tervezték őket, hogy időtállóak legyenek: negyedévente – vagy nem ritkán egy-két havonta – jön az új kollekció, akkor úgyis a szeméttelepre kerülnek, tovább növelve ezzel ökológiai lábnyomunkat.

A statisztikai adatok pedig magukért beszélnek: csak az Európai Unióban évente 6 millió tonna ruha- és textilhulladék keletkezik, ennek mindössze 25 %-át hasznosítják újra; ruhagyártásba még ennél is kevesebbet, mindössze 1 %-ot forgatnak vissza. A silány minőségű, műszállal kevert textíliák megközelítőleg kétszáz évig tornyosulnak a szemétlerakókban, mielőtt lebomlanának. Végül, de nem utolsósorban arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a fast fashion termékek többségét a fejlődő országokban állítják elő, így importálásuk tovább károsítja a környezetet, ráadásul az ottani munkakörülmények sem minden esetben ütik meg az etikusság mércéjét.

A ruhagyártás sokkoló részletei után érdemes szót ejteni a fenntartható öltözködésről is, melynek egyik alternatívája lehet az, ha használtruha boltokban szerezzük be kellékeinket. Mivel a termék ebben az esetben mondhatni eleve adott, így ezzel megkerülhetők azok a környezetromboló hatások, amelyek az előállításakor keletkeznek. Tehát nincs szükség nyersanyagra, gyárakra és gépekre, a termelési folyamat megspórolásával ezek környezetszennyező hatásainak visszaszorításáért tehetjük meg a kezdeti lépéseket.

Second hand régen és most

Magyarországon nagyjából a rendszerváltás után kezdtek elterjedni a használtruha kereskedések, közismertebb néven: turkálók. Először többnyire magánvállalkozásokként indultak, mára komoly üzletláncokká nőtték ki magukat. Én még élénken emlékszem a heti rendszerességgel megtartott bálabontó szeánszokra, amikor gyerekként óráig hemperegtünk az egész garázst elárasztó ruhakupacban, míg a felnőttek egymás keze alól emelték el az értékesebb darabokat. A használt ruha kereskedés hazánkban 2005 és 2012 között élte a virágkorát, már, ha a boltok számára vonatkozó adatokat vesszük alapul: ebben az időszakban 28%-kal nőtt, majd pedig csökkenni kezdett az erre specializálódott üzletek aránya. A fast fashion terjedésén túl ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a nagyobb üzletláncok már önmagukban is ki tudták elégíteni a vásárlói igényeket, így a kisvállalkozások egy része csődbe ment.

Nem is olyan régen, egy bő évtizeddel ezelőtt még szégyellnivaló volt, ha valaki használtruha boltban vásárolt; talán a szegénységgel kapcsolódott össze ez a jelenség. Az ismerőseim közül többen is egyenesen sértésnek vették, mikor megemlítettem nekik a turkálót, mint ruhavásárlási opciót. Szerencsére mára sikerült magunk mögött hagyni ezeket az előítéleteket. Sőt, manapság már a használtruha boltokban retró kincsekre vadászni nemcsak trendi, hanem kifejezetten izgalmas is. Nem is csoda tehát – ahogy a KSH tavalyi kutatási eredményeiből kitűnik–, hogy a nők többsége szívesen hódol ennek a tevékenységnek, sokan havonta legalább egy alkalommal vásárolnak pár ezer forint értékben.

Lehet kilós, vállfás, vagy vegyes, ma már mindenki megtalálja a kedvére valót. Persze, azért nem árt óvatosnak lenni. A vásárlási láz hamar elragadja az embert és ha pár havonta leváltjuk a komplett ruhatárat, az még akkor sem környezetkímélő, ha másodkézből szerezzük be hozzá az egyes darabokat!

Tarts velünk és kövesd te is a Second Hand September mozgalmat!

Részt veszel a kihívásban?

Részletek itt a woohoo.hu-n és a @woohoomag Instagram-oldalunkon!

Szerző: Erdődi-Juhász Ágnes
Nyitókép: RUSS ROHDE/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: