Sokan csak akkor tudnák elfogadni magukat, ha tökéletesek lennének. Pedig az önszeretet ott kezdődik, ahol épp tartasz – nem a célvonalnál, hanem most.
Az önszeretetet gyakran összekeverjük a hibátlanság utáni vággyal. Azzal, hogy majd akkor szerethetjük magunkat, ha már elértük a kitűzött célt, ledolgoztuk a kilókat, továbbléptünk, jobbak lettünk, rendbe tettük az életünket. Pedig az igazi fordulat akkor jön el, amikor megtanuljuk elfogadni és szeretni azt, akik épp most vagyunk.
Az önszeretet nem jutalom, hanem alap Nem kell kiérdemelned, hogy jól bánj magaddal. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szerethető légy. A valódi önszeretet nem feltételekhez kötött, hanem ott kezdődik, ahol most vagy: reggeli kócos hajjal, hibákkal, gyógyulás alatt, bizonytalan lépésekkel.
De miért olyan nehéz? Mert azt tanultuk, hogy akkor érünk valamit, ha teljesítünk. Hogy csak akkor vagyunk elég jók, ha megfelelünk valamilyen külső elvárásnak. Ez a belső kritikus hang fölöz mindent, és azt sugallja: majd akkor lehet szünetet tartani, szeretni magad, ha „kész vagy”.
Valójában viszont:
- nem baj, ha ma nem vagy produktív
- nem baj, ha most nem tudsz mosolyogni
- nem baj, ha épp nem haladsz látványosan
Ezek nem gátjai, hanem részei a fejlődésnek.
Hogyan szeresd magad ott, ahol vagy?
- Figyelj magadra nap mint nap, ne csak a végeredményre
- Bánj magaddal úgy, mint egy legjobb barátnőddel
- Ne a „ha majd”-okból építsd az önszereteted
- Engedd meg, hogy fáradt, szomorú vagy tanástalan is lehess
Az önszeretet nem azt jelenti, hogy nem akarunk fejlődni. Hanem azt, hogy nem csak a „kész” verzónkat tartjuk szerethetőnek. A mostani éneddel minden rendben van. Szeresd őt is.
