„A body positivity az elfogadásról szól.” – A Szeretest csapatával beszélgettünk

Folytatódik Inspiráló instázók sorozatunk

Czukor-Szabó Anett, Gőbel-Szabó Szandra, Visnyei Barbara és Hajdú Zsófia 2020 tavaszán indították el a Szeretest projektet, azért, hogy felhívják a figyelmet az érzékenyítés fontosságára, és tisztázzák, mit is jelent a body positivity fogalma.

Annak ellenére, hogy Amerikában már régóta közismert kifejezés a body positivity, azaz a testpozitív mozgalom, Magyarországon egyelőre még gyermekcipőben járunk a témában. Éppen ezért 2020 tavaszán Czukor-Szabó Anett, Gőbel-Szabó Szandra, Visnyei Barbara és Hajdú Zsófia úgy döntött, hogy létrehoznak egy ehhez kapcsolódó platformot. „Úgy gondolom, többek között azért vagyunk ekkora lemaradásban, mert (nemzetközi szinten) nagyon jók vagyunk abban, hogy ne beszéljünk a problémáinkról” – osztja meg velünk Szandra, a Szeretest egyik alapítója. „És ha valamit nem hozunk szóba, akkor az nem is létezik. Ez a hárítás természetesen ideig-óráig működik, de a gondok attól még valósak. Ez jellemző a magyar gondolkozásmódra: megpróbáljuk szépítgetni a felszínt, bekenni csillámporral, és figyelmen kívül hagyni a problémákat.” Szandra azt is kiemeli, hogy sokan sajnos még mindig a gyengeség jelének tartják, ha valaki őszintén beszél a küzdelmeiről. „Ez borzasztó károkat tud okozni.”

Fotó: Czukor Zoltán

Csillagainkban a hiba

„Az effajta zárkózottság mondhatni sejtszinten van bennünk, több generáció óta – éppen ezért nagyon mélyről kell feldolgozni” – fűzi hozzá Zsófi. „Bízunk abban, hogy Szeretest egy jó kezdet ahhoz, hogy a következő generáció gondolkodását alakítani tudjuk ebben a kérdésben. Természetesen ez egy hosszú folyamat lesz: le kell számolnunk azokkal a mintákkal, amiket a nagymamánktól, vagy az édesanyánktól örököltünk.” Szandra bizakodóan tekint a jövőbe, úgy látja, máris javulóban van a tendencia: a szüleihez hasonlítva ő egy elfogadóbb korosztályba tartozik, szerinte nyíltabb a párbeszéd például a menstruációról is köztük. „Remélem, hogy a két fiam generációjából már senki sem fog szégyenkezni az alapvető biológiai folyamatok miatt.” Barbi felhívja a figyelmünket arra is, hogy a követőtáborukban számtalan fiatal akad, ez is igazolja, egyre tudatosabbak a serdülők és tinik vagy a fiatal felnőttek manapság.

Minden a plusz kilókról szólna?

A body positivity kifejezést egyébként sokan hajlamosak rosszul értelmezni: a Szeretest csapata ezzel a téves elképzeléssel is szeretné felvenni a harcot. „Helytelen az az általánosítás, hogy az önszeretet kapcsán a legtöbben egy olyan nőre gondolnak, aki túlsúlyos és lusta mozogni. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy valaki nem mozog és egészségtelenül él, mégis szereti önmagát. Éppen az a lényege, hogy tiszteljük a testünket és adjuk meg neki, amire szüksége van a létfenntartáshoz és az egészséges működéshez”- üzeni Szandra. Azt is fontosnak tartja, hogy ne ítélkezzünk más felett a külső megjelenése alapján. „Próbáljunk meg mögé látni és megismerni a történetét! Ne féljünk kérdezni, ahelyett, hogy ismeretlenül vonunk le következtetéseket.” Vannak, akik a kövérség reklámozásként fogják fel a body positivity-t, holott senkinek sem javasolják azt, hogy hízzon el. „Ez az elfogadásról szól.”

Fotó: Czukor Zoltán

Önreflexióval az ítélkezés ellen

„Annyi minden rétegződik a felszín alatt, ez egy roppant komplex kérdés. A Szeretest éppen ezért egy fogalomtisztázó projekt is: hiszen annyi minden tartozik ide és a test nem választható el a lélektől” – folytatja Barbi. „A plusz kilók elfogadása csak a jéghegy csúcsa.” A lányok foglalkoztak már pajzsmirigy-problémákkal, evés zavarokkal, a mellrák kérdéskörével, a striákkal vagy a menstruációval is. A Szeretest talán legfontosabb célkitűzése maga az érzékenyítés, amire mindenkit biztatnak. „Ehhez nem is feltétlenül kell egy külön projekt, vagy egy Instagram-oldal. Ezek a dolgok elindulhatnak kicsiben is” – hangsúlyozza Zsófi. Az egyik legelső lépés az önreflexió lehet. „Ezt máig kevesen teszik meg” – jelenti ki Szandra. „Például, ha látok az utcán egy lányt rövid shortban és azt gondolom, hogy bátor, amiért ezt felvette, akkor egy kicsit meg kell állnom és megvizsgálnom, miért állok így hozzá. Azok a megjegyzések, amiket másokra teszünk, 99%-ban arra reflektálnak, hogyan érzünk magunkkal kapcsolatban, mit tartunk a gyengeségünknek, mit nem szeretünk magunkban. Amit rávetítünk másra az nem róla, hanem rólunk szól.”

Harc a démonokkal

Bár a Szeretest csapata egyfajta mestere annak, hogy mindenkiben meglássa a szépet, és azt meg is mutassa nekik, önmagukkal ők is megvívták a saját harcaikat az évek során. „Nem hiszem, hogy van olyan nő, aki minden porcikáját el tudná fogadni” – állítja a Szeretest fotósa, Zsófi, akinek a közös projekt a tudatosság és az önelfogadás felé terelt. „Engem sosem csúfoltak, nem tudnék egyetlen durva történetet sem mesélni a múltamból, ennek ellenére én is küzdöttem démonokkal kamaszként.” Barbi azonnal át is veszi tőle a szót: „Jó, hogy kiemelted, hogy nincs különösen negatív sztorid az önszeretettel kapcsolatban. Hiszen van, hogy egy egészen apróság is hatalmasra tud dagadni bennünk, amit aztán felnőttként is görgetünk magunk előtt. Ezek pedig könnyedén testképzavarhoz vezethetnek.” Anett úgy véli, ők sincsenek előrébb, mint bárki más, de legalább elindultak ezen az úton. „Ha meglátjuk magunkat egy fotón, akkor ugyanúgy átfut rajtunk, hogy például túl nagy a hasunk, vagy túl vastag a vádlink, de már képesek vagyunk az önreflexióra ebben.”

Fotó: Czukor Zoltán

Tökéletlenül is tökéletesek vagyunk

Szandra hisz abban, hogy az, aki követi őket, már hozzájuk hasonlóan rajta van az említett ösvényen, az önismereten azonban egész életünkben dolgoznunk kell. „Viszont az sem egészséges, ha magunkra erőltetjük, hogy minden képünkkel elégedettek legyünk – és nem is erről szól a dolog. De nekem már nincsen napokig rossz kedvem, ha készül rólam egy rossz fotó. Természetesen a profi csapat által készített felvételeken is tudok hibát találni, de ilyenkor abba kapaszkodom, ami tetszik magamon, és nem várok el olyan dolgokat, ami anatómiai képtelenség. Arra fókuszálok, amit szeretek: ez akár lehet a kisugárzás, egy mosoly, a tekintet is. Tehát nem feltétlenül a kockás hasról, vagy a szimmetrikus mellekről beszélek.” Zsófi számára különösen nagy kihívás fotósként, hogy megmutassa a modelljeinek, amit ő lát. „Nem vagyok híve a retusálásnak, de nyilván nem lehet varázsütésre elérni, hogy az emberek észrevegyék azt a ragyogást, amit én már igen. De mindig bízom abban, hogy legalább egy képen észreveszik mások is.”

Nők vs. férfiak

Bár a Szeretest oldalán egyelőre főleg nőket látni, szeretnék, ha később férfiak is jelentkeznének a felhívásaikra, és elmesélnék a történeteiket. „Talán 1%-ban, ha követnek minket férfiak, így nehezebben is érünk el hozzájuk, annak ellenére, hogy sokuknak van gondja az önelfogadással, nem akkora arányban, mint a nőknek. Ha a férjemből és a barátaiból indulok ki, őket kevésbé zavarnák az olyan dolgok, mint amik minket, nőket igen. De ez nem jelenti azt, hogy nekik nincs problémájuk.” – jelenti ki Anett, Zsófi pedig rámutat arra is, a férfiak nehezebben nyílnak meg.

Fotó: Czukor Zoltán

Ami intim, az magánügy?

Anették 2020 óta két érzékenyítő kampányt valósítottak meg: az első fotózásukkal azt szerették volna megmutatni, hogy a női test mögött milyen történetek rejtőznek. A második projektjük a Mensi Mesék nevet kapta, ebben a menstruációs szegénységre, az endometriózisra és általában a téma tabusítására helyezték a hangsúlyt. „Mindenki szégyenkezik miatta, a betétet vízzel kell reklámozni, de az teljesen oké, hogy a Trónok harcában, vagy a Tarantino filmekben fröcsög a vér. Rendszerszintű változásokat kellene elérni, hogy ez teljesen természetes legyen mindenkinek” – állítja Szandra. A menstruáció tabusítása is egy minta. Generációk óta hordozzuk, hogy rejtegetni kell. Néhányan már a helyén kezeljük, de azért érkeznek még olyan visszajelzések, hogy valaki azért követ ki minket, mert a menstruációs vérről beszélünk” – mondja Anett. Barbi pedig úgy gondolja, az embereknek meg kell tanulnia különválasztani azt, hogy valami intim attól, hogy magánügy.

A jövő zenéje

A Szeretest a jövőben egy élsportolókra épülő kampánnyal tér vissza, melyben arra reflektálnak majd, milyen elvárások irányulnak feléjük a köztudatban a testük révén. „Az őket ért bántásokkal, változásokkal akarunk foglalkozni, illetve azzal, hogy milyen hatással van a sport a ciklusra, az életükre. Azt is boncolgatni fogjuk, milyen sérelmeket hordoznak magukban” – osztja meg velünk Anett. A távlati terveik között pedig a műtéti hegek, a sebek, vagy a plasztika kérdéskörének körbejárásra szerepel és az idő múlásának problematikáját is szívesen feldolgoznák.

Nyitókép: Czukor Zoltán

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: