A hosszú távú párkapcsolatok nagy részében a szex története tele van lemondással, kifogásokkal és régóta szunnyadó vággyal. Elfogadjuk, hogy a szexuális életünk sosem lesz már többé olyan, mint az első hónapokban. De biztos nem lehet ez másként?
Találkozol valakivel, aki különleges, egymásba szerettek, akarod őt, vágysz a közelségére. Egész nap várod, hogy újra láthasd. Elválaszthatatlanok lesztek, felfeditek egymás előtt a titkaitokat, összeházasodtok, gyerekeitek születnek. Észre sem veszed, hogy csökken a vágy, mert túl fáradtak, stresszesek, elfoglaltak lesztek a szexhez. Meg egyébként is: hosszú távon az elköteleződés és a szeretet a legfontosabbak, kit érdekel, ha ritkább vagy kevésbé kielégítő a szex? Ismerősen cseng? Esther Perel amerikai pszichoterapeuta „Szeretkezés fogságban – A szexualitástól az erotikáig” című, vállaltan provokatív könyvében leírja, miért éri meg mégis visszahozni a kihűlt szenvedélyt hosszú távú párkapcsolatainkba.
Miért hűl ki a szexuális élet?
Román Boglárka szexuálpszichológiai szakpszichológus, pár- és családterapeuta szerint a kapcsolatok ma nehéz terepen zajlanak. „Korábban a házasság volt a szexuális élet megkezdésének alapja. Ma szexuális életünk kezdetekor a végtelen választási lehetőség illúziójában élünk, majd amikor választunk, szeretnénk megélni, hogy párunkért »megérte« lemondani a többi lehetőségről. Ezért megnövekedhetnek az elvárásaink, esetleg szeretnénk, hogy párunk többféle szerepkört elégítsen ki egy személyben. Kapcsolódjunk érzelmileg, legyen a barátunk, a társunk és folyamatosan izgassa a szexuális fantáziánkat. Szükségleteinket pedig modern, rohanó életünkben gyakran háttérbe szorítjuk. Mindennapjainkat beszippantja a »kell« és a »muszáj« a »lehet« helyett.”
A könyv a feldolgozatlan gyerekkori traumáktól, a gyerekek születésén át, a feminizmus által elért női egyenjogúság és a demokrácia hálószobában megjelenő negatív következményéig számos okot vesz végig, amelyek a vágy kihűlését okozhatják, egy gondolat azonban vissza-visszatér közöttük. A modern párkapcsolatok kiindulópontja a szerző szerint is az, hogy egy emberben keressük a biztonságot és a szenvedélyt. A szerelem azonban közelséget és elköteleződést követel a pároktól, míg az erotikát a távolság és a függetlenség táplálja. A szerző mesél például egy párról, akik kapcsolatuk első hónapjaiban szinte ki sem szálltak az ágyból, a férfi később mégis azzal keresi fel a terapeutát, hogy szereti a párját, remek a kapcsolatuk, de sohasem szexelnek. Esther Perel tipikus problémaként írja le, hogy a jó szex közel hozza egymáshoz az embereket – ahogyan a klienseinél tette – később azonban visszacsaphat, a túlzott közelség megnehezítheti a szexet. A szerző azt javasolta, hogy a nő költözzön el néhány hétre, függetlenedjen a férfitól, és náluk ez működött.
„A világon csak két tragédia van. Az egyik, hogy megkapjuk, amire vágyunk. A másik, hogy nem.”
Román Boglárka úgy látja, a párkapcsolati működés gyakran egy ívet ír le. „Az ismeretlen még izgalmas, mert bizonytalan. Amikor megnyílunk egymás előtt, az intimitás egyre magasabb szintű. A következő lépcsőfoknál még magas szenvedély mellett az intimitás is magas. Majd amikor ez a csúcsra ér, a folyamat hajlamos felemészteni önmagát, és bekacsinthat az unalom.” Ha változtatni akarunk, a szakértő szerint a nulladik lépés, hogy mindkét félben legyen erre szándék. A szándékon túl az első lépés, hogy felismerjük a probléma forrását. „Merjünk magunknak kérdéseket feltenni, és vállaljuk a válaszokat önmagunk előtt is. Ismerjük be, hogy az elhidegülés folyamata egyfajta hiányról szól. Hiányozhat a szeretkezés, az érintés, az idő, a bensőségesség, de hiányozhat a fiatalabb, magabiztosabb énünk is, mert elégedetlenek lehetünk azzal, akik a párunk mellett lettünk.”
Esther Perel szerint az elkötelezett párkapcsolatok illúziója, hogy a párunk a miénk. Oscar Wilde-ot idézi: „A világon csak két tragédia van. Az egyik, hogy megkapjuk, amire vágyunk. A másik, hogy nem.” A hosszú távú párkapcsolat a világ első „tragédiája”. A szerző úgy gondolja, néha egy egyébként elítélendőnek, negatívnak tartott történés: egy nagy veszekedés, hosszabb távollét, vagy akár egy affér is képes lehet arra, hogy visszahozza a tüzet a kapcsolatba, mert általa újra felismerhetjük párunk függetlenségét, ami vágyat ébreszthet. Persze senkit sem biztat félrelépésre vagy szétköltözésre, tapasztalatai szerint néha egy harmadik személy árnyéka, egy szexuális fantázia megosztása vagy a korábban működő párkapcsolati szabályok újragondolása is elég lehet ahhoz, hogy felébressze az alvó erotikát.
Hogyan hozhatjuk vissza a szenvedélyt?
Természetesen minden kapcsolat más, így nincs két egyforma recept a kapcsolat újraépítésére. Román Boglárka praxisában volt, ahol az segített, hogy a felek két hetet külön töltöttek, ezalatt nem is beszélhettek, viszont naplózták az érzéseiket, fantáziáikat. Máshol egymás érintésének tiltása fokozta a kíváncsiságot. Van azonban néhány dolog, amit otthon is megtehetünk.
Esther Perel abból indul ki, ha valamiben jobbak akarunk lenni, energiát kell fektetnünk bele. Nincs ez másképp a szexuális életünkkel sem. A jó szex könnyű, feszültség nélküli és főleg spontán az elképzeléseinkben, emiatt az emberek általában türelmetlenek az előjáték során, nem élvezik a játékos erotikát, mert az túl sok időt és erőfeszítést igényel, valamint arra sarkall, hogy teljes mértékben odafigyeljünk partnerünkre. Sok ember szerint a tervezett szex elveszíti a varázsát, holott a várakozás és a sóvárgás a vágy fontos elemei, amelyeket a tervezgetés előhozhat, elősegítve a szenvedély felkorbácsolását.
Román Boglárka konkrét tanácsai arra, hogyan éleszthetjük fel a szenvedélyt
- Tegyük megengedhetővé a szexualitást, élesszük fel fantáziáinkat. Osszuk meg a másikkal vágyainkat, igényeinket, gondoljuk át, mire lenne szükségünk, és hogyan tud ebben segíteni a partnerünk.
- Tanuljunk meg adni és kérni. Tehermentesítsük kapcsolatunkat a kötelezőnek hitt dolgoktól. A teljesítménykényszer például oldható azzal, ha egy időre „letiltjuk” magunkat a behatolásos szexről. Ha tilos, nem kell izgulni amiatt, hogy nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Élvezkedjünk csak az előjátékban, merjünk kísérletezni, fedezzük fel kreativitásunkat, játékosságunkat.
- Fókuszáljunk az intimitás megteremtésére. Ismerjük meg egymás érzelmeit, hogy összehangolhassuk őket. Gondoljuk végig, mikor érezzük magunkat bizonytalannak, esetleg feszültnek szex közben, és mitől érezhetnénk magunkat közelebb a partnerünkhöz. Hatásos lehet felidézni és átbeszélni egy-egy olyan élményt, amikor a szex igazán kielégítő volt.
- Szánjunk időt a másikra: próbáljunk újra egymásra hangolódni, például építsünk be randiesteket a szürke hétköznapokba.
Egy hosszú távú párkapcsolat nem teher a szexuális életen, sőt, megadja nekünk a legnagyobb luxust: időt, hogy a kapcsolatunk, és ezáltal mi is változhassunk, együtt építkezzünk, testünk és erotikánk számunkra eddig ismeretlen terepeit fedezzük fel biztonságos környezetben.
Szerző: Lebedi Réka
Nyitókép: Bruce Ayres/GettyImages
