Szexnapló a korona idején: egy hetem (nem teljesen önkéntes) cölibátusban

Azt nem állítanám, hogy a vírus berobbanása előtt nagyon élénk szexuális életet éltem volna. No, de a jelenlegi helyzethez képest maga volt a kánaán.

A legironikusabb az egészben, hogy éppen február végén, pár nappal a járvány kitörése előtt éreztem magamban valamiféle áttörést. Megjött a kedvem a randizáshoz, megcsapott a tavasz szele, és azt hittem (hohó), hogy végre eljött az én időm. Hát rosszul hittem. Egyébként ősszel ért véget egy hosszabb kapcsolatom, azóta próbáltam magam összekapni és megerősödni, de álmomban sem hittem volna, hogy 2020 tavaszán egy olyan globális problémával kell szembenézzek, ami gyakorlatilag nullára csökkenti az esélyeimet a pártalálás terén. A szexuális életemről meg inkább nem is mondok semmit. Szerencsére a főnökeim bőven ellátnak munkával (egyébként tényleg hálát adok, hogy nem vesztettem el az állásom), így napközben nem igazán van időm azon gondolkozni, hogy utoljára hány nappal ezelőtt ért hozzám bárki is. De arra gondoltam, hogy mégis megosztom, milyen a szexuális életem most a karantén alatt. Szóval, indulhat? Szexnapló a korona idején – isten tudja hányadik hét.

Hétfő

Az ember bármit képes megszokni, így több mint egy hónap elzártság után azt mondhatom, nem esik nehezemre, hogy napközben ne a szexuális életemen (illetve annak hiányán) járjon az eszem. Persze kíváncsi leszek, ugyanígy gondolom-e majd 1 hónap múlva is, de mindegy, a lényeg az, ami most van. Most pedig ugrálnom kellene örömömben, amiért a krízis körüli aggodalmaim teljesen elterelik a figyelmemet a szexről. Orgazmus? Még egy dolog a farmer és a smink mellett, amire nem kell időt pocsékolnom, hát nem nagyszerű? Ma 7-kor befejezetem a munkát, elkészítettem a szuperegészséges vacsorámat, sétáltam egyet a hűvös estében a szigorúan kihalt kis utcákon. Egy kicsit még gondolkodtam is, persze, hogy az exemen, meg a világ sorsán, szóval csak a szokásos köröket futottam megint a fejemben. Majd hazamentem és előszedtem a kis játékszeremet, nem, nem egy pakli kártyára, de még csak nem is a hobbikészletre gondolok. (A fantáziátokra bízom a folytatást.)

Kedd

Reggelente felidézem a karantén előtti utolsó együttléteket. Egy alkalommal újra az exem mellett talált az éjszaka, majd vigasztalásként egy héttel később egy jóképű idegen (zenész volt, nem lehetett ellenállni) csábított el magához egy éjszakára. Ő pár nappal később már mással vigyorgott vissza rám az Instáról. Szíve új választottjával gyorsan össze is bútoroztak, most a legnagyobb önfeledtségben töltik a boldog(nak látszó) párok mindennapjait: páros jóga, közös főzés, romantika, meg, amit akartok. Egy cseppet sem visszatetsző. Tudom, hogy ezt a sebet (megint) én okoztam magamnak, de attól még rohadtul fáj. Egyébként mindkettejükkel marha jó volt az ágyban, ha van pár percem, csak előkotrom az emlékeimből az egyik pillanatot, amin elmélázhatok picit, majd visszatérek a munkához. Nagyjából ugyanígy telik minden nap. Elalvás előtt picit nehezebb. Akkor sorra veszem az összes eddigi kapcsolatomat, szerelmemet gondolatban, nem, nem azért, inkább csak megemlékezem róluk, mint, amikor szárazság idején egy kiadós esőről álmodozik az ember. Így könnyebben alszom el. Hiányzik az intimitás. Hiányoznak az ölelések és az ujjak érintése a bőrömön. Fogalmam sincs mikor érezhetem újra.

Szerda

A munka után – szokásos 7 óra – ma is csak félretettem a gépet, és bekapcsoltam a tévét. Onnan tudom, hogy valami nem okés, hogy már a nyomozós sorozatoktól is beindulok. Minden apró érintést magamon érzek, azt hiszem mindenképp vészjelzés az, ha már egy kézfogás után is sóvárgok. Töltök magamnak egy pohár bort. Le kellene ugranom a boltba, de ez egyre inkább aggodalommal tölt el, gumikesztyű, maszk, fertőtlenítő, ruhák egy zsákba… Végül inkább töltök még egy pohár bort. Megnézek még pár részt a kedvenc sorozatomból, ami annyira lefáraszt, hogy éjfélkor szinte négykézláb mászom el az ágyig. Azért elalvás előtt még csekkolom a telefonom, és napok óta először megnyitom a Tindert is. Alapvetően semmi értelmét nem látom most a tinderezésnek, hiszen mi értelme hosszasan csetelni bárkivel, ha nem találkozhatunk, és nem derül ki, valójában bejövünk-e egymásnak. Nem baj, azért egy kis fantáziáláshoz csak jól jön, így könnyebb álomba ringatnom magam.

Csütörtök

Ha férfi lennék, most azt mondanám, kanosan ébredtem. Igen, nőkkel is előfordul, ha valaki eddig még nem merte volna bevallani magának. Nem tudom, hogy a Tinder vagy a sorozat váltotta ki belőlem, mindegy is, induljon a nap. Pontosan tudom, hogy egy-két hír a korona-helyzetről menten kiveri a fejemből a szex gondolatát, úgyhogy jöjjön is a feketeleves. A hírsite-ok között vergődve nem megy ki a fejemből az esti beszélgetés, úgy érzem, képtelen vagyok a munkámra koncentrálni. Na, jó nem csak úgy érzem, tényleg képtelen vagyok. Jobb túlesni rajta. – 5 perccel később. – Tudom én, hogy nőknek ajánlott maszturbálni, de akkor nem értem, miért érzem utána olyan pocsékul magam. Pocsékul, de megkönnyebbülten. Na, lássuk azt az e-mailt.

Péntek

Hello Idegen! Köszön be egy réges-régi ismerősöm. A második kérdése az, hogy hányszor csinálom magamnak naponta. Nem válaszolok, de persze elgondolkozom. A valóság az, hogy általában egyszer. Normál helyzetben egy szexuálisan nagyonis aktív, talán kicsit túlfűtött nőnek tartom magam, de a szorongás nincs jóban a libidóval, így mostanában egy picit lecsillapodtam. Hurrá péntek van, ezért bekukkantok a társkeresőre, látom, hogy négy ember próbálja velem felvenni a kapcsolatot. Mindet törlöm. Még mindig azt gondolom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom az ismerkedésre. Pedig tudom, hogy sokan megteszik. Néhány barátnőm még randira is elmegy, persze állítják, hogy megtartják a két lépés távolságot. (Én mondjuk nem hiszem, hogy tudnám.) Amikor rájuk gondolok, meg a találkozóikra a félig tilosban, picit irigykedem.

Szombat és Vasárnap

A hétvége még inkább elúszik, mint a hét többi napja. Elbóbiskolok, eszem, alszom, eszem, tévézek, majd a telefonon lógok. Két nap telik el vagy tizenkettő? Már nem is számolom. Azért arra mindenképp kerítek időt, hogy FaceTime-on beszéljek a családommal meg a legjobb barátnőmmel. Mit nem adnék érte, ha telefonon keresztül átölelhetném őket. Délután muffint sütök, 10 perceset, annyira van energiám. Aztán eldőlök a kanapén, átölelem a díszpárnám, és elképzelem, hogy az nem is egy párna, hanem valaki, aki szeret és akit én is szeretek. Ha vége lesz ennek az egésznek kiszaladok az utcára, és addig futok, amíg nem találok valakit, akit szorosan átölelhetek. Ezzel a képpel a fejemben alszom el, hogy másnap előről kezdődhessen ez az egész.

Forrás: manrepeller.com
Nyitókép: Giulia Cattelan/EyeEm/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: