„Nagy utat kellett megtennem, hogy önmagammal jóban legyek” – Szigeti Zsófi énekesnő mesélt nekünk

Szigeti Zsófi zenei karrierjében tavaly új fejezet kezdődött: a 24 éves dalszerző-énekesnő elindította Solére nevű szólóprojektjét, amelyben megtestesül minden, amelyet az elmúlt években önmagáról tanult.

Ha a zeneiparra gondolunk, a legtöbbeknek a televízióban fellépő, vagy a nagy fesztiválok plakátjain lévő, netán ismert koncerttermekben rendszeresen fellépő zenekarok jutnak az eszébe. Érdemes azonban néha letérni a fősodorról, és megismerkedni az underground zenei színterek izgalmas világával. Ha ugyanis hajlandók vagyunk nyitni, olyan zenészeket, ismerhetünk meg, mint Szigeti Zsófi, Solére, aki egészen más úton szerez érvényt a tehetségének.

Szigeti Zsófi fiatal kora ellenére lassan már 5 éve a hazai zeneipar meghatározó szereplője. A tehetséges előadó 2016-ban alapította meg első zenekarát Shaibo néven, amely az évek során szólóprodukcióvá formálódott és Solére néven született újjá. „Először abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán magam mögött akarom-e hagyni a zenekari életet. Nem terveztem meg tudatosan, hogy szólóprojektet indítok. Sőt, mindig azt gondoltam, hogy csapatjátékos vagyok és inkább zenekaros formációban képzeltem el magam – mesélte Zsófi, akiben csak utólag fogalmazódott meg, hogy korábban mi tartotta vissza. „Sokat küzdöttem önértékelési problémákkal. Nem éreztem, hogy egyedül is eleget tudok nyújtani. De aztán fordult a kocka. Lehet olyat mondani, hogy azóta elkezdtem nagyon szimpatikus lenni magamnak?” – kérdezte nevetve. „Megtaláltam a szépségét annak, hogy egymagam alkothatok. Felszabadító érzés volt, hogy csak tőlem függ minden, nem szól bele senki az ötleteimbe, a döntéseimbe. De csak akkor jöttem rá, mennyire pozitívan hat rám, hogy ilyen formában lehetek jelen, amikor a Solére első dalával debütáltam. 

Cenzúrázatlanul őszinte

Az említett dal, a Köztünk liliom egy tipikus 21. századi párkapcsolatot mutat be, amelyben a két fél „macska-egér játékot játszik”, miközben rendre felcserélődnek köztük a szerepek. A Solére első szerzeménye egy művészi, vizuálisan lenyűgöző videóklip formájában jelent meg tavaly februárban. Csupán néhány hónappal azután, hogy Zsófit borderline személyiségzavarral diagnosztizálták. „Az orvos a konzultáció során közölte, hogy gyógyszert kell szednem. Az első reakcióm az volt, hogy megkérdeztem, ugyan meddig. Kellemetlen csend volt a válasza. Ebből tudtam, hogy életem végéig.” Beletelt egy kis időbe, amíg megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy az állapota felett nincs hatásköre, de a gyógyszeres kezeléstől szinte azonnal jobban lett. Következő, Hold meg én című dalában éppen azokról a belső küzdelmekről mesél, amelyekkel állapota miatt kellett szembenéznie.

„Nem terveztem, hogy egy ilyen komoly témát dolgozok fel majd a zenémben. Valójában nekem is szükségem volt egy kis időre, hogy tudatosuljon bennem, pontosan miről is szól.” A fiatal előadó ugyanis ösztönösen írja meg dalait, vagy ahogyan ő fogalmazott, nem erőszakolja meg az alkotói folyamatot. „Akkor írok dalt, amikor jön. Sosem tudom előre, hogy ez pontosan mikor fog megtörténni. A Hold meg én dalszövege és akkordmenete nagyjából 10-15 perc alatt megszületett. Leültem, és észrevettem, hogy egy teljesen új dalt énekeltem el. Azonnal elindítottam egy hangjegyzetet és megpróbáltam újra ugyanúgy elénekelni.” 

Ez a dal hatalmas mérföldkőnek számít a karrierjében, hiszen egy mély, nagyon komoly témát érint, munkáját pedig a közönség és a szakma is elismerően fogadta. „Érdekes, mert amikor erről a dalról kérdeztek, általában kiemelték, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy egy mentális betegséggel ki merj mások elé állni. Mindig elgondolkodtam, hogy mégis miért. Vagy rávágtam, hogy nem, nem kell. Nem akarok hipokrita lenni, mert tudom, ez a téma nem olyan kommersz, mint a ‘szeretlek, de elhagytál’ kategória. De nem érdekelt mások véleménye és az általános előítéletek, mert sokkal nagyobb folyamat volt szembenézni és elfogadni, hogy mi történik velem.”

A zene és a vizuális világ szoros kapcsolata

A világjárvány kirobbanása számára is új kihívásokat tartogatott. „Szociális ember vagyok, aki a társas kapcsolatokból táplálkozik. Nagyon ingadozó, hogy a bezártság mennyire visel meg. Most is éppen egy olyan időszakon megyek keresztül, amikor nem élvezem a mindennapokat.” Ennek ellenére keményen dolgozik tovább, hiszen a londoni Tileyard Education nevű egyetem végzős hallgatója, ahol augusztusban fejezi be a dalszerző és zenei producer szak mesterképzését. A tanulmányai mellett pedig szólóprojektjét építgeti tovább. „Most a Fel című dalhoz készülünk egy kisfilmet forgatni. Ez egy kicsit eltér a korábbi dalaimtól, tempósabb. Azt nem mondanám, hogy vidámabb, mert ez a jelző az én zenémre annyira nem igaz” – mondta Zsófi, aki leszögezte, hogy egyébként nem egy pesszimista ember, kifejezetten bolondos a személyisége. A zenét eszközként használja, hogy azokat a gondolatokat is meg tudja mutatni, amelyekről nem beszél.

„A Fel gyorsabb, egy kicsit világosabb színű dal, de az első sora így szól: Neked is mind azt mondták, hogy akkor érzel igazán, ha fáj. Tehát az ütemesebb dallam ellenére megtalálható benne a melankolikus Solére-vonal.”  Valójában 8-9 olyan dal van az énekesnő tarsolyában, amely készen áll arra, hogy a nagyközönség is meghallgathassa. Azonban a jelenlegi helyzet nem engedi meg, hogy ezekkel olyan tempóban haladjon, ahogy egyébként tudna és szeretne is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

𝐒𝐎𝐋𝐄𝐑𝐄 (@she.is.solere) által megosztott bejegyzés

A vizualitás legalább olyan fontos, mint a hangzás

A sok bizonytalan tényező mellett abban azonban biztosak lehetünk, hogy egy újabb ütős kisfilmre számíthatunk Solére-től, amelyet Generál Kristóf és Földi Ádám rendez majd, illetve Sivák Zsófi is csatlakozik a csapathoz. „A videóban szeretnénk természetes fényt használni, új, naposabb színekkel kiemelni a látványvilágot”. Zsófi számára a vizuális képek rettentően fontosak, gyakorlatilag egyenrangúak a zenei hangzással. Saját dalaira is úgy tekint, mint egy képre, amely gondolatban lenyűgöző látványt nyújt. „Az életem minden területét meghatározza a szépség. Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy ez egy felszínes tulajdonság. Lehet, hogy az, igazából azt sem bánom. De imádom a szép belső tereket, a természet szépsége mindig magával ragadó, szeretem ha az ételeim is mutatósan vannak tálalva. Minden, ami esztétikailag felkelti az érdeklődésemet, az számomra fontos. És ebbe a zene is beletartozik: az instrumentális hangszínek, amiket használok, megtestesítik a zene szépségét.”  

„Nagy utat kellett megtennem, hogy alapvetően önmagammal jóban legyek”

Az alkotói folyamat alatt az motiválja, hogy teremtsen valamit, ami a szemet és a fület is kényeztetni. Illetve az, hogy kiálljon olyan ügyek mellett, amelyekben ő is érintett és ezzel másokon segítsen. „A Mi a FEMME podcast alapítóival, Lucával és Antoniával például arról szeretnénk beszélgetni, nőként milyen a zeneiparban dolgozni. Illetve a másik szívügyem önmagunk és mások elfogadása.

Most nagyon élvezem, amit csinálok, már nem görcsösen állok hozzá a zenéléshez. Elég nagy utat kellett megtennem addig, hogy önmagammal jóban legyek.

Ráadásul ezt az önismereti utazást még kacskaringósabbá tette egy váratlan tényező, ezért a zenémbe akarva-akaratlanul is bekerült egy olyan vonal, amely a mentális betegségekkel élőkért szól. Ezek azok a témák, amelyek mellett maximálisan ki tudok állni, és a mondanivalómmal valódi értéket adhatok át másoknak. Mindenkinek van egy szívügye, mások például a környezetszennyezés ellen szólalnak fel. Ne érts félre, attól, hogy én a kommunikációmban nem erre fektetem a legnagyobb hangsúlyt, még nem gondolom, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Csupán az érdeklődési körömnek, illetve a személyes élményeimnek köszönhetően az én véleményem sokkal hitelesebb a mentális egészség témában.”

Nyitókép – fotó: Rédling Hanna, smink: Rajó Zita, styling: Istvánffy Emma és Szarvas Valentin