A szőr természetes, mégis sokan a szívükhöz kapnak, ha meglátnak egy pihésebb női lábat. Vajon, tényleg ekkora bűn, ha elhagyjuk a borotvánkat és a természetesség mellett tesszük le a voksunkat?
Szőrös vagyok. Most nem sokkolni szeretnélek, ez egy ténymegállapítás, ami az egész nőiségemet meghatározza, és ez itt a baj. Amióta az eszemet tudom mindig szőrös voltam. Örmény felmenők révén a fekete szőrszál gyakori jelenség a családunkban, de ez engem egyáltalán nem zavart. Kislányként természetes volt számomra, hogy szőrös a karom, a lábam. Sőt, az összenőtt szemöldökömet is boldogan viseltem. Aztán egy napon minden megváltozott, amikor szembesültem egy számomra teljesen ismeretlen „normával”: a csupaszsággal. Hiszen mára a szőrtelen nő az etalon. De ki mondja meg mi az elfogadott, és tulajdonképpen mi köze van másoknak az én testemhez?
Amikor a szerkesztőségben felvetettem a témát, rögtön beugrott egy tinédzserkori emlék. Tizenkét évesen az osztály legmenőbb fiúja, Dani mellé ültettek. Mondanom sem kell, teljesen bezsongtam, ezért egyik reggel a kedvenc háromnegyedes ujjú, piros, szívecske mintás, bársonygarbómban ültem be mellé a padba. Szerettem volna, ha észrevesz, de a történet máshogyan alakult. A srác az óra végén odafordult hozzám, mélyen a szemembe nézett, majd annyit mondott: „De durva, hogy a te karod szőrösebb, mint az enyém.” Erre én egész szünetben a karomat vizsgáltam, és egyáltalán nem értettem, mi a baj vele.
Felállna a szőr a karomon… ha lenne rajta
De mégis, mióta olyan nagy divat ez a szőrtelenség? A nagyanyáink idejében senki nem lepődött meg egy borotválatlan lábon, de a 20. században egyre több szőrtelenítő eszköz lepte el a boltok polcait. Az áttörést King Camp Gilette, amatőr feltaláló érte el, amikor 1895-ben a penge helyett megalkotta az olcsón és könnyen előállítható borotvát. A siker nem maradt el, 1915-ben már a nőknek készült változatokat is a piacra dobták. Mára számtalan különböző – gyanta, wax, krém, epilátor, borotva, lézeres – szőrtelenítő megoldás közül válogathatunk. Ha március elején bekapcsolod a tévét, reklámblokkonként minimum egy nővel találkozol, aki a tengerparti nyaralásra már csupasz, ragyogó lábbal megy. Mintha a reklámok is azt sugallnák, hogy a szőrösség rossz dolog, és az az igényes nő, akin egy pihe sem lengedezik. Pár hete én is furán néztem egy prémes kezű fiatal lányra a villamoson, miközben én magam is nyűgnek érzem a rendszeres szőrtelenítést. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a szőrösség nem az igénytelenség jele, inkább az önelfogadásé. Erre reflektált Laura Jackson is, aki januárban elindította #JanuHairy mozgalmat. A 21 éves brit egyetemista egy kísérlet miatt mondott búcsút a borotvának és hagyta szabadon nőni a szőrét. Ezzel is azt szeretné üzenni, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Eszembe jutott még egy nagyon kellemetlen szituáció, amikor a volt barátomat nagyon zavarta a derekamon található pár pihécske és a nemtetszését úgy adta tudtomra, hogy egy nap epilátort kaptam tőle, „csak úgy” ajándékba. Mindenkit megnyugtatok, nem hiába a volt barátom. Viszont, #JanuHairy-hoz hasonló megmozdulások segíthetnek abban, hogy ne érezzük magukat ilyen helyzetben kellemetlenül. Nem azt mondom, hogy ne akarjunk tetszeni a párunknak és növesszünk bozótot, de szerintem mindenkinek szíve joga azt csinálni a testével, amit akar. A lényeg, hogy próbáljuk tiszteletben tartani a másik kinézetét, és fogadjuk el egymást szőröstül, bőröstül.
A kopasz barack egészségesebb?
A szőr nem hiába van ott, ahol. Hiába is próbálunk évszázadok óta megszabadulni tőle. Az ókori görögök például leégették a szőrszálakat – igen, az intim részen is – a maradványokat pedig ledörzsölték. A reneszánsz idején azonban intim parókát gyártottak, ami merkin néven a mai napig elérhető. Mindenki döntse el magában, hogy ezek a megoldások mennyire állnak közel a szívéhez, de az tény, hogy orvosi szempontból a szőrzet megjelenésének higiéniai okai vannak. Egyrészt elvezeti az izzadságot, mivel izzadságmirigyek találhatók a hónalj és a szemérem tájékon is, a szőr pedig segít szárazon tartani ezeket a területeket. Másrészt a hőháztartásunk szabályozásában is segítségünkre van, ami a fázósoknak még egy ok lehet a növesztésre. Viccet félretéve, a szőr legfontosabb szerepe, hogy az intim területen megvéd minket a bakteriális fertőzésektől és a kórokozóktól. Evolúciós szempontból pedig a párválasztásban segít, mivel a szőrszálak hozzájárulnak a feromonok terjedéséhez, ami egy kémia jelzés. Amikor valaki azt mondja neked, hogy finom az illatod, akkor azt érzi, hogy a génállományod passzol az övéhez. Romantikus, nem?
Tehát mindenki döntse el, hogy mit szeretne saját magán látni, legyen szó természetes bozontról vagy csupasz végtagokról. A legfontosabb, hogy komfortosan érezzük magunkat a testünkben, szőr ide vagy oda.
Nyitókép: Keith Clouston/Getty Images
