A zenészek néha furcsa helyeken találnak inspirációt. Így nem példátlan, hogy egy zaklató, egy film, vagy épp egy idegen halála adják az ihletet azokhoz a slágerekhez, amiket az autóban, a zuhany alatt és a bulikban éneklünk önfeledten.
De vajon tudjuk, hogy a Van Halen „Jump” című dalának sötét eredete van, vagy azt, hogy a (You Gotta) Fight for Your Right (To Party!) nem kifejezetten bulislágernek íródott? Ugye, hogy már ezek is megleptek!? Cikkünkben pedig még több érdekes információt találsz a legnagyobb slágerek meglepő eredetéről.
Egy szörny ihletése
Miközben az Aerosmith ikonikus, 1975-ben megjelent Toys in the Attic című albumát készítette a banda, tudta, hogy nagyon szeretnének azon viszonthallani egy olyan dalt, amely a rock, az R&B és a funk elemeit ötvözve mindenkit táncra késztet. Ez pedig, igen, jól sejtitek, hogy a mindannyiunk által ismert Walk This Way lett. Azonban itt nem a szöveg, hanem a dallam született meg először és az Aerosmith sokáig nem is tudta, mit fognak majd énekelni a zenére – majd megnézték Az ifjú Frankeinstent és megvilágosodtak. A filmben volt egy rész, ahol a főszereplő megérkezett a transzszilvániai vonatállomásra, ott pedig a gonosz asszisztens várta őt, és mikor kísérte a lépcsőn, annyit mondott neki: „Walk This Way” (magyarul annyit tesz, erre gyere). Ezután a zenekar tagjai szinte egyöntetűen egyetértettek abban, hogy az ominózus nótának ezt a címet kell kapnia. Kivéve Steven Taylert, aki finoman szólva sem volt elragadtatva attól, hogy egy szöveg nélküli dalnak már címe is van. De végülis megcsinálta.
Maga a történelem
Történt egyszer, hogy az akkor 40 éves Billy Joel éppen új dalokon agyalt a stúdióban, amikor találkozott John Lennon fiával, Seannal, aki egy épp a 21. születésnapját ünneplő barátjával toppant be hozzá. A fiatalember ennek kapcsán pedig csak arról panaszkodott, hogy 1989 milyen borzasztó időszak a 21 évesek számára. De az egyébként együttérző Joel hasonló is érzéseket osztott meg az 1960-as évek végi és az 1970-es évek eleji politikai nyugtalanság idején való felnövekedésével kapcsolatban. Új ismerőse azonban nem tartotta összehasonlíthatónak a helyzeteket, és azt mondta Joelnek, hogy számára más volt, mert „te gyerek voltál az ’50-es években, és mindenki tudja, hogy az ’50-es években semmi sem történt”. „Nem hallottál még például a koreai háborúról?” – válaszolta Joel. „A Szuezi-csatorna válságról?”
Ennek a beszélgetésnek a kapcsán kezdte hát el lejegyezni az összes eseményt, ami addig történt az életében. 1949-től indult és 1989-ig meg sem állt, így a „We Didn’t Start the Fire” című dal gyorsan formát öltött. Ami pedig azt illeti, hogy elkészül-e valaha a folytatás ebből a történelemleckéből, nincsenek túl jó híreink. Billy Joel ugyanis ma már hihetetlen unalmasnak tartja a dallamot. A Fall Out Boy azonban ennek ellenére kiadott egy frissített változatot belőle, így 1989-től 2023-ig is fel tudunk zárkózni.
Egy hír hallatán
A Van Halen 1984-es sikeralbumának vezető kislemeze talán leginkább Eddie van Halen szintetizátor szólójáról és David Lee Roth klipes alakításáról a legemlékezetesebb. A lendület miatt pedig talán nem is gondolnánk, hogy a dal kulcsfontosságú mondata, a „Go ahead and jump” egy sötétebb jelentéssel bír. Amikor megtudtuk, hogy a szöveg ötlete egy olyan híradás után ugrott be Roth-nak, ami egy öngyilkos férfiról szólt, aki egy épület tetején állt és azzal fenyegetőzött, hogy leugrik onnan, leesett az állunk. Habár a hír a „jump” szót Roth fejébe ültette, az a zenekar slágerében szerencsére határozottan pozitívabb üzenetet közvetít.
Egy legenda nyomában
Ha a We Didn’t Start the Fire a történelem, akkor a Total Eclipse of the Heart maga a legenda. Jóval azelőtt, hogy az ’80-as évek balladaénekesnője, Bonnie Tyler magnum opusává vált volna, a slágert egyfajta „vámpír szerelmes dalnak” szánták. A zeneszerző, Jim Steinman a Playbillnek elmondta, hogy annak az eredeti címe is „Vampires in Love” (szerelmes vámpírok) volt. Akkoriban ő éppen a Nosferatu musical adaptációján dolgozott, de Tylert a Meat Loaf 1977-es, Bad Out of Hell című lemezével nyűgözte le igazán. Az énekesnő éppen amiatt győzte meg kiadóját, hogy hozzák kapcsolatba Steinmannal. A zeneszerző persze beleegyezett a közös munkába, de azért nagyon nem akarta megszakítani magát, így a Nosferatuhoz írt Vampires in Love-ot fejezte be az új kollaborációhoz és átnevezte azt Total Eclipse of the Heartra. Bár a Nosferatu-produkció soha nem került napvilágra, Steinman végül egy másik vámpírmusicalben felhasználta azt. A 2002-es Dance of the Vampires második felvonása ugyanis egy kissé baljós hangulatú, érzelmes dallal nyit, így a Total Eclipse of the Heart a Broadway-en is felcsendült.
Az élet írta
Blondie One Way or Another című dalának rockos ritmusával és erőteljes szövegével az ember azt hinné, hogy egy öntudat-erősítő himnuszról van szó. Ám ha közelebbről meghallgatjuk, világossá válik, hogy a cím inkább egy fenyegetés. „Valójában egy őrült zaklató követett engem, úgyhogy ez egy nem túl barátságos személyes eseményből származik” – mondta Debbie Harry az Entertainment Weekly-nek 2011-ben a dal keletkezéséről. Ez tehát inkább egyfajta bosszúvers az őt zaklató férfi ellen. „Ennek ellenére próbáltam belecsempészni egy kis könnyedséget. Tudod, csak rázd le magadról a rosszat, indulj el az egyik vagy másik úton, és menj tovább. Ezzel mindenki tud azonosulni és szerintem ez a szépsége.”
Könnyes a búcsú
Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején egyetlen diplomaosztó ünnepség vagy búcsúbuli sem volt teljes Green Day 1997-es slágere, a Good Riddance nélkül. A cím, a dallam és a ismétlődő „I hope you had the time of your life” szövegrész mind-mind tökéletes zenei aláfestést szolgáltattak ahhoz, hogy valaki búcsút vegyen egy remek pár hónaptól vagy évtől az életben. Valójában a Green Day frontembere, Billie Joe Armstrong az akkori barátnőjének írta a dalt, aki elhagyta őt, és Ecuadorba költözött. „A dalt egyfajta búcsúként írtam. Próbáltam nem keserű lenni, de úgy érzem, hogy mégis az lett egy kicsit” – mondta az Guitar Legends magazinnak 2005-ben, ahol azt is bevallotta, hogy valójában kevesebb mint 10 perc kellett neki a slágerhez.
Irónia felsőfokon
1986-ban a Beastie Boys egy legendás buli himnusszal ajándékozta meg a tinédzsereket és bizony ha felcsendül még most sem sikerül csendesen végighallgatnunk a (You Gotta) Fight for Your Right (To Party!) című dalt. Csak egy probléma van, mégpedig hogy azt kifejezetten bulihimnuszok paródiájaként írta meg az együttes. „Rengeteg srác énekelte velünk együtt a Fight for Your Right to Party-t, és a klipben is elág sokan szerepeltek, de egyiküknek sem esett le, hogy ez egyébként gúnyolódás volt rájuk nézve” – mondta a zenekar tagja, Michael „Mike D” Diamond.
Egy tragédia árnyékéban
De persze a zenetörténelem során arra is bőven volt példa, hogy egy tragédia vagy egy sajnálatos veszteség adta az ihletet egy-egy dalhoz. Ha kíváncsi vagy, hogyan lehetett inspiráló erejű egy zenei ikon halála, az alábbi cikkben arra is megtalálod a választ.
Nyitókép: Blondie Facebook
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Post Malone, a Várkonyi Csibészek és az Imagine Dragons a júniusi kedvenceink között
- Évtizedről-évtizedre: a múlt slágerei 1924-től
- A mozivászonról a slágerlisták élére: filmzenék, amik meghódították a világot
