Szülés után csaltak meg – okolnom kellene magamat?

olvasói történet

Amikor megtudtam, egy világ dőlt össze bennem. Álmaim a szép kis családról szertefoszlottak, a fájdalom annyira szétterült bennem, hogy a tejem is elapadt. Ma azonban már egy csöppet sem bánom, hogy így ismertem ki hűtlen páromat.

Mai fejjel azt gondolom, valószínűleg már többször előfordult korábban is, csak nem vettem komolyan a jeleket. Eltűnéseit, utazásait, bár nem néztem jó szemmel, betudtam annak, hogy ilyenkor feltöltődik. Nagyszerű embernek hittem, nem gondoltam, hogy megcsal. Az első gyermekünk születése után nehéz anyagi helyzetbe sodródtunk, ezért rengeteget dolgozott, hogy megteremtsen nekünk mindent, és megvalósítsa a karrierálmait. Mindez azonban azzal járt, hogy apaként már túl fáradt volt helytállni. Ezt akkor, akármennyire rideg helyzet is volt, meg lehetett érteni. Minden feladatra, ami itthon őrá hárult, inkább megkérte az édesanyját, aki ilyenkor ugrott, és szívesen segített mindenben. Bár ez is rengeteg feszültséget okozott a családban, megpróbáltunk együttműködni. Anyósom segítőkész és alapvetően nincs vele baj. Mégis ilyen mennyiségben időt tölteni egy másik korosztállyal, akinek kialakult világnézete van, ráadásul kinyilvánítja, hogy itt ő a rangidős, nagyon megterhelő volt.

túlbuzgó anyós
„Csak jót akar, persze, de én közben úgy érzem, az anyósom a sírba visz” – Kriszti története számodra is tanulságos lehet. A kép illusztráció.
Fotó: Getty Images / fizkes

Drága mama

Rengeteg konfliktust szült a jelenléte, és hiába próbáltam szabadságharcos módjára megteremteni a saját családom egységét, a társamnak egyszerűbb volt anyukát használni. Nem kell hangsúlyoznom, hogy így ráadásul minden percben felügyelet alatt is álltam. Párom nagyon szeretett volna második gyereket, és végül abban egyeztünk meg, hogy tanultunk a korábbi hibákból: most minden másként lesz. Ígéretet tett, hogy ott lesz velem, és együtt, társként neveljük a gyerekeinket. Hat hónapos terhes voltam, amikor nagy ígéretei ellenére úgy döntött, hogy a terhes felesége és őszi szüneten lévő lánya helyett ő inkább egy autóversenyre megy a haverokkal. Ebben a tíz napban, valahogy átfordult bennem minden, és éreztem, nem lehet hinni neki. Bár igyekeztem továbblépni a dologból, ő a szülés után is fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel ő tartja el a családot, neki mindent szabad. Egyre többször tűnt el, én pedig rettenetesen magányosnak éreztem magam. Örültünk, amikor megszületett a kisfiunk, de ezek az eltűnések nagyon nem stimmeltek.

Nem volt megállás

Egybefolytak a napok. A kicsi refluxos volt, minden szoptatás után egy órát álltam vele függőlegesen, hogy ne bukjon mindent ki. Ez három órás etetésekkel éjszakánként körülbelül kétórányi alvást jelentett a számomra. Soha, egy éjszakán sem segített a férjem, és reggel, amikor a nagyobbikhoz kellett kelni, ő akkor is aludt. Zombiként készítettem a tízórait és a reggeliket, és amikor kértem, hogy segítsen, mindent a munkájára hárított. Tizenegy órakor kelt, napközben flancos éttermekben ebédelt, este pedig akkor jött, amikor ő gondolta. Hiába hívtam, hiába kértem, mindig megmagyarázta, miért gondolom rosszul. Fáradt voltam, nyűgös és lelkileg meggyötört. Magamban kerestem a hibát, megpróbáltam mindent, amit csak lehetett, jó arcot vágni a dolgokhoz, tökéletes háztartást vinni, de belül iszonyatosan fájt, ami történik. Emésztettem magam.

Tágra zárt szemek

Négy hónapos volt a fiunk, amikor egy délután felhívott valaki. Valaki, akinek azóta is nagyon hálás vagyok. Három mondatot mondott, de ez elég volt ahhoz, hogy kinyíljon a szemem. Aznap kinyitottam a férjem laptopját, és csodát láttam: az én „agyondolgozommagam” és „nagyonfáradtvagyokestére” párom két hónapja másik nővel játszotta a nagymenőt. Ott ő volt fényes páncélzatú lovag, míg én otthon csak az alufóliát láttam. Iszonyatosan kikészültem, napról napra fogytam, a tejem elapadt, és olyan nőgyógyászati betegségeket kreáltam magamnak, mint a PCOS és az endometriózis. A harmadik műtétem után leültetett az orvos és elmagyarázta, hogy mindez lelki eredetű, és talán nem ártana a mögöttes okokat megoldani. Akkor éreztem először azt, hogy bár szeretem a boldog család ideáját és a páromat is, azért az életem többet ér.

Iszony-viszony

Rögtön nem tudtam tőle elszakadni, pedig szerinte még az is az én hibám volt, hogy megcsalt. Mindenért engem okolt, bennem pedig felsejlett a gyanú, hogy nem lehet minden csak az én hibám. Nyilván többet kellett volna vele is törődni, de minden kiszámíthatatlan volt. A vacsora rendszeresen kihűlt, mert órákat késett, a hajnalig tartó tévézéseibe pedig a két gyerek miatt nem tudtam kapcsolódni. Rajtunk már a szexi fehérneműk sem segítettek. Elegem lett abból, hogy mindent én gondolok rosszul, mindenért én vagyok a hibás. Úgy éreztem, csapdába estem. Többé nem akartam megfelelni sem neki, sem az anyjának. Nem akartam, hogy a lányom azt gondolja, hogy ez a viselkedés normális. Nem akartam, hogy a fiam azt lássa, egy nővel így kell bánni.  És bár a férjem volt életem szerelme, amikor újra más nők után nézett, szépen megköszöntem a lehetőséget.

Határtalan szerelem

Ma már nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést, és végigmentem ezen az úton. Az úton, amely kegyetlenségekkel, zsarolásokkal és vádakkal volt kikövezve. Rengeteget tanultam magamról és az emberekről, a határaimról. Hiszem, hogy egy csapat mindkét tagjának bele kell tennie a fejlődést és a tanulást a kapcsolatba. Nem járhatunk szemellenzővel magunkat illetően sem. Lássuk be hibáinkat, és javítsuk ki azokat. Jó ideig életem kudarcának éltem meg, hogy nem tudtam összetartani a családomat, de ma már tudom, hogy ha nem hozom meg ezt a döntést, mindannyian elsüllyedtünk volna. Örülök, hogy nekem és gyermekeimnek van esélyünk arra, hogy olyan emberi kapcsolódásokban legyen részünk, amelyben betartjuk egymás határait, kölcsönös a tisztelet és a megbecsülés, valamint nem alá- és fölérendelt a viszony.

Nyitókép: martin-dm/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: