Gyakran ítélkezünk azon nőtársaink felett, akik nem akarnak gyermeket vállalni, pedig napjainkban egyre többen vannak, akik egyáltalán nem vágynak a családanya szerepre.
Vitathatatlan tény, hogy anyáink, nagyanyáink időszakához képest a szülés ideje rendesen kitolódott. Az ő idejükben még az volt az általános, hogy a 20-as éveik elején szültek. Hogy ezt ők maguk akarták így, vagy nem is igazán volt más választásuk, az már egy másik kérdés, mindenesetre inkább cikinek számított, mint „normálisnak”, ha a 30-as évei elején még gyermektelen volt.
Megváltozott a tendencia a szüléssel kapcsolatban
Bár olyan nagyon sok évtized nem telt el az óta, egy biztos, az élet gyökeresen megváltozott. Máshova kerültek a prioritások és a gyerekvállalással kapcsolatban is rengeteg minden átértékelődött. Ma már egyáltalán nem számít ritkaságnak, ha egy nő nem a szülést tartja a legfontosabb dolognak az életében. Ezt elég kifejezően támasztják alá azok a felmérések, amelyek a mai kamaszok véleményére voltak kíváncsiak, ezekből ugyanis az derült ki, hogy simán el tudják képzelni az életüket gyerek nélkül. Érdekes tény, de nagyban hozzájárult a válaszukhoz, hogy nagyon sok megkérdezett fiatal elvált szülők gyermeke, és sokan ugyan családban élnek, de nem tartják annyira ideálisnak a körülményeiket, hogy az követendő példa is legyen. Természetesen a kamaszos hévvel kimondott hozzáállásuk még sok minden hatására változhat, de az biztos, hogy a világjárvány és a mostani sokszor kiszámíthatatlan helyzet sem kedvez a gyerekvállalás megítélésének.
Ez a téma mindig komoly indulatokat kavar, és különösen akkor, ha egy ismert ember véleménye nyilvánosságot kap. Nemrég Oroszlán Szonja színésznő volt az egyik tévéműsor vendége, ahol kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről a sokak számára megosztó kérdésről. A sajtót megjárt mondata, egy a szövegkörnyezetéből kiragadt gondolat volt, miszerint soha nem akart gyermeket, nem vágyik az anyaságra.
Saját döntésből
Az, hogy ezért milyen ösztűz zúdult rá, az egyértelműen leképezi a hazai, szinte minden témában megosztott társadalmat. Szonját nagyon régóta ismerem, barátságban is vagyunk, de ettől függetlenül sem szeretném se megvédeni, se elítélni őt. Azt viszont mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy amit mondott az nem általánosítás volt, hanem az ő nézőpontja. Vagyis a saját életében hozott egy döntést, amit nyilvánosan kimondott. Nem ítélt el senkit, aki nem ért vele egyet, és azt sem kérte, hogy őt megértsék. Azok, akik hangosan kígyót-békát kiabáltak rá, miért gondolják azt, hogy joguk van véleményezni bárkinek a legszemélyesebb döntését? Egyáltalán, ha nem értenek vele egyet, vagy, ahogy páran fogalmaztak, „sohasem bírták”, akkor miért foglalkoznak vele? Nem teljesen mindegy nekik, hogy lesz-e öregkorára, aki ápolja? Vagy, hogy hány év múlva fogja ezt a döntését megbánni? S ha esetleg tényleg megbánja, akkor az arc nélküli bátor fotelforradalmárok boldogok lesznek? Mert ők előre megmondták? Miért nem lehet túllendülni valamin, ha az nem a mi álláspontunkat tükrözi?
A papás-mamáson kívül is van élet
Persze, úgy nővünk fel, hogy teljesen természetesnek vesszük, hogy a női élet kiterjedésének a csúcsa a szülés. Gyerekkorunkban papás-mamásat játszunk, tologatjuk magunkkal a kis babakocsit a kedvenc babánkkal, mondhatjuk, hogy szinte már óvodás korunktól készülünk a feladatra. Ebből az idealisztikus világból rángat ki minket az élet, mert tágra nyitja a kapuját, és kiderül, hogy a gyermekvállalás mellett rengeteg egyéb olyan dolog van, amiben egy nő az élete során kiteljesedhet. Sokkal több lehetőségünk van, mint amennyi a szüleinknek volt, és nem mellesleg ma már inkább az számít kirívónak, ha valaki otthon tud maradni 3 évre egy vagy több gyermekkel.
Világszerte gyakori tendencia
A gyerekvállalás alapvetően a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgának tűnik, miközben rendkívül összetett is. Kezdjük például azzal, hogy kell hozzá egy megfelelő társ. Aztán megfelelő feltételek, körülmények is. Ha ezek nincsenek meg, azért lássuk be, hogy komoly kihívás a gyerekvállalás. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de erősen mínuszból indulás az életben. A mai huszonévesek jelentős része a „mama hotel” minden kényelmét – és hátrányát is – élvezi, és nem feltétlenül önszántukból. Viszont ennek köszönhetően olyan komoly bizonytalansági faktor, és számtalan kérdőjel van bennük a jövőjükkel kapcsolatosan, hogy még gondolatban sem foglalkoznak a szülés kérdésével. El lehet ezért ítélni őket?
Ez a tendencia azonban nemcsak hazánkban, hanem a nagyvilágban is egyre gyakoribb, számos példa igazolja, hogy nem csak és kizárólag a szülés hozhatja el egy nő életében a megváltást. Bizony, egy nő akkor is ér valamit, ha nincs gyereke. De akkor is, ha nem „dolgozott” meg érte, mert mondjuk örökbefogadott. De mi van azokkal, akik szeretnének szülni, de egészségügyi okok miatt nem tehetik? Akkor ők nem érnek semmit? Senkinek nincsen joga ítélkezni a másik felett. Saját magán kívül, nincs ezzel elszámolnia valója senkinek…
Nyitókép: Drazen Zigic /GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 20 jel, ami azt mutatja, hogy még nem állsz készen a gyermekvállalásra
- 10 őszinte illusztráció a babavárás és a szülés utáni időszak legszebb és legnehezebb pillanatairól
- Ha ciki, ha nem: gyerek nélkül is lehetsz boldog
