Szülőként viselkedsz a párkapcsolatodban? Így váljatok újra egyenlő felekké!

A parentifikációt, az elszülősödést főként az egészségtelen szülő-gyerek kapcsolatokból ismerhetjük, amikor a gyereknek kell átvenni a felnőtt szerepét. De ezt a mintázatot a párkapcsolatok terén is megfigyelhetjük, ahol legalább ilyen káros lehet.

Ha megfigyelünk párokat, előbb-utóbb szemet szúr, melyikük is viseli a nadrágot a kapcsolatban. Habár törekszünk az egyenlőségre a romantikus kapcsolatokban, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy nem azon múlik a boldogság, hogy a felek tökéletesen egyforma dominanciával rendelkezzenek. Mindig van valaki, aki jobban kezében tartja az ügyeket, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne meg az egyensúly a kapcsolatban. Ellenben a szülő-gyerek dinamika a párkapcsolatokban nagyon felborítja a szerepeket, ami hosszútávon veszélyes következményekkel járhat.

Eric Berne pszichológus szerint minden emberben három uralkodó én-típus található: a szülő, a gyerek, és a felnőtt. Ezek az énállapotok különböző szerepekben aktiválódnak és a másokkal való interakciók során váltakoznak, attól függően ki melyik énünket szólítja meg. Azokban a toxikus élethelyzetekben, amikor a szerelmünket ügyetlen gyerekként kezeljük, nem tudunk kilépni a szülői énállapotból, a párunkat pedig a gyermeki szerepbe kényszerítjük. Miközben egy egészséges párkapcsolathoz két érzelmileg stabil felnőtt emberre lenne szükség.

Kölcsönös függés

Több dolog is vezethet a parentifikáció megjelenéséhez a kapcsolatban. Általában, ha egy erősebb, önállóbb személyiség találkozik egy határozatlanabb, befolyásolhatóbbal, akkor hamar úgy érezheti, hogy neki kell átvenni az irányítást, másképp nem működik az életük. Ilyenkor az a fél hozza a döntéseket, adja a feladatokat, leszid vagy elvégez dolgokat a másik helyett. Ez a való életben úgy néz ki, hogy csakis ő kezelheti a pénzügyeket, a párjának megmondja mit egyen, mit vegyen fel, átveszi az ő teendőit is és minden alól mentesíti, mert azt hiszi, hogy ő túl feledékeny vagy ügyetlen ahhoz, hogy mindezt maga tegye meg.

párkapcsolat

Kezdetben ez a fajta tehermentesítés a gyerek szerepben lévőnek akár kényelmes is lehet, de hamar azt érezheti, hogy az édesanyjával és nem a szerelmével él együtt. Mindkét fél függ a másiktól és mindketten nehéznek élik meg a saját szerepkörüket. Az, aki folyton főnökösködik, azt érezheti, hogy minden feladat az ő nyakába zúdul és szétforgácsolódik, vagy épp kiég, míg a másik elnyomva és megalázva érzi magát.  Ez pedig odáig vezethet, hogy a tisztelet és az intimitás veszik el a kapcsolatból.

Partnert válassz, ne szülőt

Nekem négy gyerekem van: 3 igazi, plusz a férjem – mondják gyakran viccesen az anyukák. Az igazság azonban az, hogy fele sem vicc ennek a térfának, mert az elszülősödés nagyon gyakori jelenség, ami játszmaként jelenik meg a kapcsolatban. Ezt természetesen a felek a törődés és a gördülékenyebb hétköznapok álarca mögé bújtatva teszik, ezáltal viszont megszűnik az az érzés, hogy csapattársak lennének. Furcsa mód, azok, akik a kapcsolatban a behódoló gyerek szerepet veszik fel, az élet más területén lehetnek nagyon erős jellemek, akár vezető beosztásban is. Sőt, ha a párjuk hosszabb időre távol van, a háztartás vezetésével és egyéb teendőkkel is megbirkóznak. Hazaérve azonban nem egy szeretetteljes, odaadó társ várja őket, hanem egy második szülő. Persze széles skálán mozoghat az, hogy mennyire súlyos a rossz minta a kapcsolatban. Van, hogy alig érzékelhető és még nem nehezíti meg az együttélést, rosszabb esetben azonban teljesen alá-fölé rendelődnek a párok.

Jelek, amik arra utalnak, hogy szülőként viselkedsz:

1. Mindig nyaggatod és kritizálod a párod

Úgy gondolod, hogy csak akkor fogja megtenni azt, amire kéred, ha folyton nyaggatod. Azonban, ha elvégez valamit, azt a legtöbbször nem úgy ahogy te elképzelted, ezért kritizálod és inkább átveszed tőle a feladatot, mert ő úgyse tudja jól megoldani.

Hogyan kezeld? 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a megfelelő kommunikáció mennyire fontos az emberi kapcsolatokban. Gondold át, hogyan kérsz és milyen hangsúlyt használsz. Beszéld meg a dolgot a partnereddel, és kérj tőle javaslatokat, illetve vond be őt is abba, hogy hogyan oldjátok meg a felmerülő problémát. Ha pedig megtesz valamit, köszönd meg még ha nem is úgy csinálta ahogy szeretted volna, majd finoman adj tanácsot, mit tehetne jobban legközelebb.

2. Mindig a tiéd az utolsó szó

Bármiről kell dönteni, azt a döntést csakis te hozod meg. Egy vitában mindig a tiéd kell legyen az utolsó szó. Állandóan neki kell elfogadnia a te nézőpontodat, mert soha nem engedsz a saját igazadból.

Hogyan kezeld?

Légy kompromisszumra kész! Természetesen elmondhatod a véleményed és a döntések fele is téged illet, viszont azok a párok, akik képesek érvekkel fellépni, majd azokat megvitatni, sokkal hatékonyabban oldanak meg helyzeteket. Néha engedd el a kontrollt. Biztasd a párod, hogy ő is vegyen részt a családi ügyeitekben, mondja el a gondolatait és keressetek közös nevezőt.

3. Mindig eltakarítasz utána

Szanaszét dobált zoknik, lehajított ruhák és otthagyott borotvahab. Te pedig, mint egy jó takarítónő, futsz és pakolod el utána. A békesség kedvéért inkább mindent rendben tartasz, minthogy rávedd, hogy eltakarítson maga után.

Hogyan kezeled?

Ha közös háztartásban éltek, közös házimunkátok van. Mindkettőtök érdeke, hogy rend legyen, viszont annak megtartása nem csak az egyikőtök feladata. Felezzétek meg a teendőket, ebben az esetben is érvényes a kompromisszumkészség: ha te ki nem állhatod a mosogatást, akkor megkérheted, hogy azt inkább ő vállalja el, helyette te majd átveszel valami olyat, amit meg ő nem szeret.

4. Mindig véded és kifogásokat keresel a párod számára

Ha bajba kerül, te mindig kimagyarázod, ha pedig elmulaszt valamit megtenni, te vagy az első, aki kifogásokat keres a számára.

Hogyan kezeld?

Kiállni a szerelmed mellett nagyon is fontos, viszont nem veheted le a válláról a felelősséget. A saját cselekedeteiért ő a felelős, nem vagy az anyukája, aki szépen elsimít mindent mögötte. Fókuszálj arra, hogy a társa légy, és támogasd őt, ugyanakkor emlékeztesd, hogy mindennek, amit tesz, annak következménye van.

5. Alulértékeled őt

Úgy kezeled a párod, mint egy gyereket, aki nem képes véghez vinni dolgokat, mert nem elég okos, ügyes, felelősségteljes. „Jaj, hát ő mindent elfelejt! Hogy bízzam rá a számlák befizetését?”

Hogyan kezeld?

Azt érezteted vele, hogy ő nem elég jó, ezért valószínűleg bele se mer vágni az adott dologba, mert startból úgy érzi nem hiszel benne. Add vissza azzal az önbizalmát, hogy elhiszed, hogy felnőtt ember, aki képes arra, hogy mondjuk ne felejtse el befizetni a csekket. Bánj úgy az emberekkel, mintha olyanok lennének, mint amilyennek látni szeretnéd őket, és idővel olyanná válnak. A párodra ez hatványozottan igaz.

6. Saját igényére vonatkozó döntéseket hozol

Ha étterembe mentek, te választod ki, hogy mit fogyasszon, reggel kikészíted a ruháját és tökéletesen tudod, hogy mivel töltse a szabadidejét.

Hogyan kezeld?

Ha magadba szippantod az egész személyiségét és mindig mindent jobban tudsz nála, még akkor is, ha az a saját igényeire vonatkozik, akkor önmagad hasonmásával kell együtt élned. Csakhogy neki nem az a feladata, hogy a te másolatod legyen. Vannak saját érzései, vágyai és ha engeded neki, akkor nagyon is jól tudja mire van szüksége. Az önmagaddal való kapcsolatodban is változást hozhat, ha végre nem két emberről kell gondoskodnod egyszerre, hanem elég csak magaddal törődnöd.

Nyitókép: Westend61/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: