Tabudöntögetés, avagy a miértek nyomában: két nő vallomása a megcsalásról

Minden, ami kiderülhet a hűtlenségről 40 percben

Mit gondol egy 25 éves és egy 40 éves nő a félrelépésről? Talán senki nem lepődik meg, ha eláruljuk, hogy teljesen máshogy látják. Egy dolog azonban közös bennük: nem ellentmondásmentes, ahogyan a megcsalásról gondolkodnak.

Általában szégyelljük, titkoljuk és tabusítjuk a megcsalást, pedig szinte mindannyian szembesülünk a hűtlenséggel életünk során. Előfordulhat, hogy mi lépünk félre, minket csalnak meg, vagy a környezetünkben látunk példát az árulásra. Manapság egyre ritkább, hogy két teljesen független fél találkozásából születik románc, a házasságok gyakran megcsalással végződnek, és nem ritka, hogy a korábbi szeretői viszonyból alakulnak ki új párkapcsolatok. És persze ott vannak a semmitmondónak titulált kalandok is, amikbe a vágyaink által vezérelve csöppenhetünk.

Felmerül a kérdés, hogy a hűtlen, illetve a szeretői szerepet vállaló nők hogyan viszonyulnak a monogámiához? Ha félrelépnek, mi áll a tettük hátterében? Kiindulva saját kihágásaikból, vajon képesek-e eltűrni, ha a párjuk csalja meg őket? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettem fel Szandrának, aki 25 éves és párkapcsolatban él, illetve Annának, aki egy 40 év körüli, háromgyerekes, elvált nő.

– Csaltátok már meg a párotokat? 

– Sz: Nekem 5 párkapcsolatom volt eddig, az 5 férfi közül 4-et megcsaltam, többször is. A félrelépések alkalmával nem álltam meg a csóknál, bár valójában egy sima csók is a megcsalás kategóriába esik, legalábbis nálam. Korábban szégyelltem magam az életvitelem miatt, de nem titkolóztam, több barátnőmnek meséltem a kalandjaimról. Azok a lányok, akik képtelenek lennének félrelépni természetesen megvetően néztek rám, éppen ezért egy idő után kevésbé nyíltam meg, és már csak egy-két ember tudta, hogy tilosban járok.

– A: Talán az életkoromból is adódik, hogy sok minden megváltozott bennem a megcsalás témájával kapcsolatban. Az én korosztályom már nem megy bele az olyan kapcsolatokba, amelyekben nincs meg a bizalom. Lehet, hogy éppen ez az oka annak, hogy sok 40-es elvált nő és férfi a szakítás után sokáig szingli marad. Én komoly elköteleződés mellett soha nem léptem félre, a házasságom alatt monogám életet éltem, annak ellenére, hogy a kapcsolatom nem volt épp kielégítő. De képtelen lettem volna megtenni, csakis a fantáziámban adtam teret az efféle vágyaimnak. Emlékszem, egyszer megcsókolt egy férfi, erre én simán pofon vágtam.

Azt hiszem, hogy mielőtt bármi újba kezdenénk, érdemes lezárni a múltat, máskülönben nagy kalamajkába keveredhetünk, ami senkinek sem jó. A válásom óta meglepően sokszor kerültem szeretői státuszba, soha nem hitegettek és én sem ringattam magam hiú ábrándokba. Nagyon jól kiismertem ezeket a típusú férfiakat, és tudom, hogy nem én voltam az első, akivel megcsalták a nejüket és nem is az utolsó. Éppen ezért, miért is lenne lelkiismeret-furdalásom? Egyetlen alkalommal merészkedtem tovább a puszta szexnél, egy kicsit belehabarodtam egy fickóba, aki párkapcsolatban él. Nem házas, nincsenek gyerekei, 2-3 hónapig vártam, hátha elhagyja a párját, aztán fájó szívvel, de tovább álltam. Sokat tanultam belőle, azt hiszem nagyon kellett nekem ez a pofon, mert azóta csakis független férfiakkal kezdek. Továbbra is monogám típus vagyok, és bizakodó! 🙂

– Sz: Nos, azt hiszem, én a másik pólust testesítem meg… Bár nem voltam soha házas, de valamiért úgy hiszem, hogy 5 év is elég lenne ahhoz, hogy ne bírjam tovább új impulzusok nélkül. Az a tapasztalatom, hogy egy bizonyos idő után a férfiak már nem képesek megadni nekem, amire vágyom. Nem bókolnak, nem éreztetik, hogy nő vagyok. Egy ilyen hiányállapotban nagyon könnyű elcsábulni, ha egy új, izgalmas idegen ostromol. Nem tudom megszámolni, hányszor léptem félre, de egy biztos, minden alkalommal azt éreztem, hogy szükségem van rá, mert a párom elhanyagol.

– A kihívást keresed ilyenkor?

– Sz: Talán igen. Most, hogy mondod, van bennem egy nagy adag bizonyítási vágy. Tudni akarom, jó vagyok-e még, hogy kellhetek-e másnak. Rendben, nem akarok kertelni, a kíváncsiság is hajt. Birizgálja a fantáziámat, hogy mit tudok kihozni egy férfiból, és, hogy ő milyen érzelmeket, vágyakat kelt bennem.

– Mit gondoltok az érzelmi megcsalásról?

– Sz: Ha van érzelem a két fél között, még, ha az egy szimpla csók is, az bizony kőkemény megcsalás. Azonban, ha egy szórakozóhelyen ittasan megcsókolok valakit, akit másnapra el is felejtek, azt inkább egy kis bakinak hívnám. Furcsamód nálam a szex is kerülhet a baki kategóriába, ha érzelemmentes…

– A: Én úgy gondolom, ha valaki kitekintget, már csak gondolatban is egy kapcsolatból, akkor az már rég elveszett. Éppen ezért nálam az érzelmi megcsalás is hűtlenségnek számít.

– Ha a párotok csal meg titeket, annak nagyobb jelentőséget tulajdonítotok?

– Sz: Tudom, nem vagyok igazságos, de én bizony nem tudnám elviselni, ha egy férfi megcsalna. Annak ellenére, hogy én többször is félreléptem, ráadásul úgy, hogy talán soha nem is éreztem lelkiismeret-furdalást… Ez komoly jellemhibám, de dolgozom rajta, reméljük egyszer benő a fejem lágya. De egyelőre önző vagyok, vállalom.

– A: Én felelősséget vállalok a tetteimért. Ezentúl csakis olyan férfival fogok kezdeni, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, és elmondaná, ha nem elégedett. Ha két fél között működik a kommunikáció, akkor nem jutnak el odáig, hogy fájdalmat okozzanak egymásnak. Ha az én érdeklődésemet keltené fel valaki, elmondanám a páromnak, hogy mivel fogott meg a harmadik fél, és feltenném a kérdést: „Tudsz te nekem ilyet adni?”. Megtanultam, hogy az az egyetlen esélyünk, ha nyíltan kimondjuk, amit gondolunk, amire vágyunk.

– Sz: Én nem vagyok ennyire következetes. Soha nem léptem félre tudatosan. Egyszerűen csak úgy alakultak a dolgok, valószínűleg azért, mert valami hiányzott az akkori párkapcsolatomból. De ez nem azt jelenti, hogy az, akivel félreléptem valamivel többet tudott nyújtani. Általában a megcsalás után elengedtem az alkalmi szeretőimet. Soha senki nem fogott meg annyira, hogy félredobjak egy komoly kapcsolatot. Igaz, volt, hogy többet kezdtem el érezni valaki iránt, mert nálam nem nagyon megy az érzelemmentes szex.

– A: Ehhez idő kell, legalább negyven év! 😀 Még azt hozzá kell tennem az előzőekhez, hogy nekem is baromi fontos a szex. Vannak ilyen típusú nők, és lesznek is. Minket utálnak azok a nők, akiket velünk csalnak meg. Ez a világ rendje.

Tegyük fel, hogy mindketten komoly párkapcsolatban vagytok. Mondok három szituációt, melyik a legfájóbb?

  1. A párotok megcsalt titeket és érzelmeket táplál a harmadik fél iránt. Nem tudja eldönteni, hogy akar-e veled maradni.
  2. Elment egy buliba, nagyon részegre itta magát, és mivel veled nem nagyon működött a szex az elmúlt időszakban vagy épp kevés volt, megingott. Megismert egy nőt, felment a lakására, lefeküdt vele. Magától beismerte, és azt állítja, nem jelentett neki semmit a dolog. Folytatni akarja veled.
  3. Rájöttél, hogy megcsaltak, nem a párodtól tudtad meg, és úgy érzed, bizonytalan az, hogy volt-e érzelmi töltet a félrelépésében.

– Sz: Szerintem az a legfájóbb, ha eltitkolja és magad jössz rá. Így olyan szinten kivon ebből a dologból, hogy még csak esélyem se legyen javítani a helyzeten. Nem tiszteli meg a kapcsolatunkat.

– Kettős mérce…

– Sz: Igen, én magamról simán el tudnám képzelni, hogy eltitkolom. De ha a másik csinálná ezt velem, fel lennék háborodva. Ismét az önzőség.

– A: Mindhármat borzasztó lenne megélni, én mindenképp önvizsgálatot tartanék, hogy mi a szerepem ebben az egészben és mit rontottam el. És persze elgondolkodnék azon, hogy ez a kapcsolat csak számomra volt-e mély.

– Meg tudnátok bocsátani?

– A: Én nem gondolom, hogy érdemes lenne. Egy ilyen kapcsolatnak előbb-utóbb úgyis szakítás a vége.

– Sz: Lehet, hogy pont erre van szükség ahhoz, hogy a kapcsolat működjön, mindenki életébe kell egy kis pezsgés, hogy rájöjjön, mennyire szereti a másikat, nem? Érzelmi megingások lesznek, mert annyi impulzus ér minket nap mint nap, hogy lehetetlen teljes hűséget fogadni. Hisz ugye hűség alatt azt értjük, hogy az érzelmi megcsalás is kizárt, nemcsak a fizikális kontaktus. Visszatérve a kérdésre, a második szituációt talán meg tudnám bocsátani. Az a nehéz, amikor úgy érzed, mindent megtettél és mégis hátba szúrnak. Ha már nem elég az, hogy csak önmagadat adod, akkor nincs értelme.

– Ha jól értem, az egyik legfontosabb szempont mindkettőtöknél, hogy bevallja-e a másik a megcsalást.

– Sz: Rettentően sokat nőne a szememben, ha ő mondaná el. És lehet, hogy emiatt bocsátanám meg, de ha eltitkolja, akkor esélye sincs.

– A: Én valószínűleg megérezném, és rákérdeznék. De persze fontos, hogy vállalja, ennyit tisztelet jár.

– Az önvizsgálatot is mindketten említettétek. Ez is fontos tényező?

– Sz: Nekem mindenképp fontos. Érthetőbb, ha azért megy félre a férfi, mert elhanyagolta őt a párja. Ha viszont mindent megkapott otthon, és úgy is csajozik, akkor csak szimplán bunkó…

Szerintetek mi a különbség a kettőtök nézőpontja között?

– Sz: A 15 év!

– A: Én megértem Szandra nézőpontját is, abban viszont biztos vagyok, ha majd családja és gyerekei lesznek, akkor megváltozik az értékrendje.

Nyitókép: NIKITA T/Shutterstock

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: