Érezted már úgy, hogy csak a hegyi beszédet nyomod a gyermekednek? Nem igazán fogja az adást, olyan, mintha nem is hallaná, amit mondasz? Mutatjuk a megoldást.
Van egy lehelletnyi különbség aközött, hogy beszélsz a gyerekedhez vagy beszélgetsz a gyermekeddel. Az elsőnél nagy valószínűséggel hiába jártatod a szádat, szépen elmegy minden a füle mellett a süllyesztőbe. Előfordult már veled, hogy valamit gyönyörűen elmagyaráztál neki, elölről hátra, jobbról balra, de a következő alkalommal mégis mindent ugyanúgy csinált? Kicsit sem frusztráló, ugye? Ha nem szeretnél eszköztelen maradni és teljesen elveszíteni az irányítást, akkor válts értő módra. Néhány példával bemutatjuk, hogyan érheted azt el, hogy gyermekedben felébredjen a gondolkodás csírája és elkezdjen értelmesen működni.
Számít a szavad
Először is fontos tisztázni, hogy mi az, amikor csak beszélsz a gyerekedhez. Ezek pontosan azok az esetek, amikor te azt hiszed, mindent szépen, töviről-hegyire elmagyarázol neki, hogy értse. Nos, ezek az útmutatások számára többnyire túlságosan összetettek, nem figyelemfelkeltőek és semmiképpen sem motiválóak. Ráadásul a gyerekek zöme úgy érzi magát tőle, csupán kioktatták valamiről, így persze, hogy esze ágában sem lesz együttműködni majd veled.
Viszont, ha azt szeretnéd, hogy a gyermekedben felébredjen az érdeklődés, elgondolkodjon a dolgok menete és rendje felől, odafigyeljen arra, amiről beszélgettek, akkor tegyél fel neki kérdéseket. Például: „te mit gondolsz, miért fontos, hogy kialudjuk magunkat?”
Ahelyett, hogy olyan utasításokat adnál a csemetédnek, mint „takarítsd ki a szobádat!” – amire valljuk be, soha egyetlen gyermek sem sietett be a szobájába porszívózni –, válts inkább egyfajta útmutatói, vezetői magatartásra. Nagyon fárasztó lehet kitakarítani egyedül a teljes szobát. Hol szeretnéd kezdeni?
Vedd elő a kezed, és számold meg rajta, a héten hányszor mondtad már szíved szottányak, hogy „hányszor kell még elmondanom?” Ha a válasz a végtelen felé konvergál, ideje elengedned ezeket a mondatokat, mert teljesen kicsúszol a szülői pozidból. Ha szeretnéd visszanyerni a tekintélyedet, helyette próbáld gondolkodásra késztetni azzal, hogy megkérdezed: „mit csinálnál másképp legközelebb?”
Ha nem vagy benne biztos, a gyermeked éppen utál vagy csak unatkozik, akkor ne bocsátkozz feltételezésekbe. Ahelyett, hogy azt mondod neki, úgy látom unatkozol, kérdezd meg tőle: „mi a helyzet?”
És ne felejtsd el, hogy szülőként neked is fontos feltenned magadnak a kérdést. Most beszélek a gyerekeimhez vagy beszélgetek a gyerekeimmel? Amikor csak beszélsz nekik, frusztrálttá és kontrolvesztetté válnak, de ha beszélgetni tudsz velük, önállóságra ösztönözheted őket és az a lelki egészségük fejlődéséhez is hozzájárul.
Nyitókép: Camille Tokerud/GettyImages
